Az állatkínzást Magyarországon még a jegyzők is keményebben büntetik, mint a bíróságok

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Május 11-től Nagy-Britannia törvénybe foglalja, hogy azok az állatok, amelyeknek gerincük van, tudatában vannak érzéseiknek és érzelmeiknek, képesek örömöt és vidámságot, szenvedést és fájdalmat érezni. A brit környezetvédelmi miniszter szerint Nagy-Britannia a világ éllovasa szeretne lenni az állatjogok területén, ezért hoztak külön jogszabályt a gerincesekről.

Magyarországon a szintén a gerincesekről rendelkező 1998-as állatvédelmi, illetve az 2004-ben született, az állatkínzást a Büntető Törvénykönyv 244. paragrafusa alapján büntetőjogi kategóriává nyilvánító törvények rendelkeznek az állati jogokról, legfőképp az őket érő emberi inzultusok szankcionálásáról. 

A joggyakorlatban az 1998-as törvény teszi lehetővé közigazgatási (legtöbbször jegyzői vagy állatvédelmi hatósági) keretek között a bírságok és az állattartástól való eltiltások kiszabását, a 2004-es törvény pedig azt a keretet biztosítja a bíróságnak, hogy pénz- és börtönbüntetésre ítélje az állatkínzókat. A jogtudomány jelenlegi állása és az általános állampolgári tapasztalat szerint a közigazgatásinál erősebb a büntetőjog, vagyis érvényesül az ultima ratio elve, amely szerint a büntetőjog a végső zárókő a jogrendszerben.  

Megváltozott erősorrend

„Az elmúlt évek közigazgatási (állatvédelmi hatósági) és bírósági joggyakorlata kezdett megingatni abban, hogy a büntetőjognak valóban ultima ratio szerepe van-e a súlyos cselekményeket magukba foglaló állatkínzásoknál” – írja Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat titkára a jogiforum.hu-n nemrégiben megjelent tanulmányában. Kajó szerint a büntető- és a közigazgatási jog területéről gyűjtött jogesetek „porlasztani kezdték az állatkínzások esetén a büntetőjog ultima ratio szerepét és azt támasztották alá, hogy adott esetben például egy-egy jól megválasztott jegyzői intézkedés (pl. az állattartástól eltiltás a jogszabály adta maximális 8 évnyi időtartamra) jóval súlyosabb és közvetlenebb beavatkozást jelent egy-egy elkövető életére és jóval nagyobb a generális prevenciós hatása – főleg egy kisebb településen – mint a sorozatban, futószalagon kiszabott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések sora”. 

Kajó elemzéseiből kiderült, hogy míg a büntetőtörvény alapján eljáró bíróságok szinte sosem ítéltek meg pár százezer forintosnál nagyobb összegű pénzbüntetést – a 78 vizsgált esetből a legmagasabb 300 ezer forint volt –, addig a jegyzők és járási hivatalok már egy csekélyebb súlyú esetben sem sajnálták a milliós, sőt tízmilliós tételeket. „A »legkevesebb« 1,6 millió forintos állatvédelmi bírságot egy városi jegyző szabta ki azért, mert az állattartó kutyája rendszeresen az utcán kóborolt önsétáltató módon, érvényes veszettség elleni oltása és chipje nem volt, egy alkalommal pedig sétája közben közlekedési balesetet is okozott (melyből egy büntetőeljárás is elindult). A 26 millió forintos bírságot egy járási hivatal szabta ki több alkalommal előírt és határidőre nem teljesített kötelezettségek elmulasztása miatt egy haszonállat-tartó telepre” – írja az állatvédelmi jogász.

Az összehasonlításokból kiderült, hogy mekkorák a különbségek akkor, amikor a közigazgatási mellett büntetőeljárás is indult egy ügyben. Például amikor valaki elköltözött otthonról, és kutyákat, baromfikat hagyott étlen-szomjan hátra, amiért a bíróság szerint állatkínzás címén 150 ezer forint büntetés jár, a közigazgatási bírság viszont 700 ezer lett. 

Rendőrség vagy önkormányzat?

Az Alkotmánybíróság 2017-es határozata szerint az elmúlt három évben ugyan nem lehet párhuzamos eljárást folytatni állatkínzási ügyekben, mivel a „döntés indokolása szerint a kettős értékelés tilalmába ütközik az, ha mindkét eljáró szerv szankcióval sújtja az állattartót, viszont amennyiben büntetőeljárásban felelősségre vonásnak van helye (értsd: elindult egy büntetőeljárás) vagy már jogerős marasztaló döntés született, amellett az állatvédelmi hatóság intézkedést még tehet” – írja Kajó. Ez az intézkedés jellemzően az állattartásról eltiltás (maximum 8 év), amelynek kezdeményezése vagy úgy történik, hogy az ügyészség a nyomozati iratok megküldésével eltiltást kér a települési jegyzőtől, vagy úgy, hogy az ügyészség közérdekű keresetben kéri bíróság előtt az állattartástól eltiltást – fogalmaz az állatvédelmi jogász.

„Mit üzen a majdnem tízszeres különbség ott, ahol a bíróság ítéletével a légpuskával kutyájára lövöldöző személyt 70 ezer forintos pénzbüntetéssel sújtotta, míg a városi jegyző ugyanerre a személyre (egyéb más hiányosságok feltárása mellett) 600 ezer forintos állatvédelmi bírságot szabott ki?” – teszi fel a kérdést Kajó. Az AB-döntés után szerinte annyit biztosan, hogy egy közigazgatási szerv nagy valószínűséggel magasabb bírságot szab ki, így ott érdemesebb bejelentést tenni: 

„Itt nemhogy az ultima ratio elporladását érhetjük tetten, de egyfajta »forum shopping« nyomaira is bukkanunk, ahol a bejelentő személy aszerint választ eljáró hatóságot, hogy melyiktől remél a maga szempontjából eredményesebb (súlyosabb szankciót kiszabó) eljárást”.

Az állatvédelmi jogász elismeri, hogy komoly kutatásnak nyilván nem minősülhet alig száz állatvédelmi hatósági döntés és bírósági ítélet elemzése, az azonban ennyiből is látszik, hogy „ha az írásomban vázolt jelenség folytatódik, az állatkínzás bűncselekményeknél az ultima ratio lassan prima ratiová silányul, és megerősödik a »forum shopping« annak érdekében, hogy egy-egy elkövető a cselekményével arányos és az állatvédelmi hatóságok által meghozott – megjósolhatóan súlyosabb – szankciót kapjon”.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: