Vadvirágos városi rétek nőnek Budapesten, de nem a kertészek lustasága miatt
„A Hegyalja út mentén a Gellért-hegy meredek rézsűje eddig tövig kaszálva nem tudta megfogni a hegyről lezúduló vizeket. A magasabb gyep vízcsapda, megfogja az esőt, ami így nem hordja a talajt a közútra. A magasabb gyepvegetáció nem csak biodiverzebb, de olyan mint a szivacs: rengeteg vizet felfog és raktároz, nyáron sem engedi kiszáradni a talajt” – magyarázza Facebook-oldalán Bardóczi Sándor, Budapest tájépítésze, hogy miért nem berregnek gyakrabban a benzines fűkaszák mostanság a Gellért-hegyen.
Élőhelyrekonstrukció
A többszörösen összetett mondatoktól és a komplexebb ökológiai összefüggésektől sem visszariadó polgárok azt is megérthetik a posztból, hogy a magasabbra engedett gyep, vagy ha úgy tetszik a burjánzó gaz „élőhelye, menedéke nem egy védett rovarnak, vagy éppenséggel legelő a méheknek”.
Azzal, hogy a városkertészek a megszokottnál fésületlenebbnek hagyják meg a területeket, az élőhelyet rekonstruálják, mert mint Bardóczi írja, a mára jelentősen beerdősült Gellért-hegyen eredetileg nyílt és zárt sziklagyepek váltották egymást. A megmaradt gyepfelületeken ma is élnek védett és fokozottan védett lágyszárúak – sajnos nagyon kis számban.
„Ha nem kaszáljuk olyan gyakran a meredek rézsüket, amelyek közparki rekreációs gyepfelületként nem igazán értelmezhetők a nagy meredekségük miatt, akkor a védett fajok elterjedését is segítjük vele. Hiszen a Gellért-hegy nem csak közpark, de országosan védett természetvédelmi terület is!”
– írja a tájépítész.
Városi ökoszisztéma-szolgáltatás
Ráadásul, mivel nemrégiben fogadta el a Gellért-hegy stratégiai tervét a Fővárosi Önkormányzat, Bardóczi azt is kifejti, hogy ez a fajta – egyébként a bérbe adott vagy saját kezelésű nemzeti parki gyepterületeken évtizedek óta gyakorolt – kezelés „itt stratégiai kérdés, amelyet az elfogadott dokumentum is előír”. A főváros ezeken a foltokon a természetet próbálja visszacsempészni a városba.
„Ahol a szegélyeken vagy a nagyobb foltokon gyalogösvényt kaszálva lát, de meghagyott, kitáblázott ilyen területekkel találkozik a parkhasználó, ne a golfpálya jusson az eszébe, hanem a természetes vegetáció” – fogalmaz a tájépítész.
Bardóczi zárásként hozzáteszi:
„Szóval elnézést a »gazért«, etetjük a méheket, visszafogjuk a vizet és az eróziót, használjuk a természet ingyenes ökológiai szolgáltatásait...”
Korábbi kapcsolódó cikkeink: