Konzervatív vagy liberális? Mindegy az, ha rosszul tűri a bizonytalanságot

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A politológusok már az 1950-es években is feltételezték, hogy a politikai polarizáció – vagyis az ideológiailag elfogult politikai pártok számának növekedése – a bizonytalanság elviselésének képtelenségével, illetve a világról szóló kiszámíthatatlan hiedelmekben való hit szükségességével jár. Azt azonban nem sikerült bebizonyítani, hogy milyen biológiai okok állhatnak a politikai elfogultság mögött – egészen mostanáig.

A Brown Egyetem kutatói elhivatott liberális és konzervatív irányultságú önkéntesek agytevékenységét figyelték orvosi képalkotó berendezésekkel, miközben az alanyok politikai vitákat és hírműsorokat néztek a tévében. A témában publikált tanulmány – ami május 13-án jelent meg a PNAS folyóiratban – arra a következtetésre jutott, hogy a polarizációt csakugyan elmélyítheti a bizonytalansággal szemben érzett intolerancia.

Az eredmények szerint a jelenség pártállástól függetlenül mindenkit érintett: akár liberális volt az illető, akár konzervatív, ugyanazok az agyi mechanizmusok dolgoztak mindkettőjüknél, és a jelek szerint elsősorban emiatt váltak a különböző ideológiák híveivé.

„Tudomásunk szerint ez az első kutatás, ami a bizonytalansággal szemben érzett intoleranciát összekötötte a politikai spektrum mindkét végével. Vagyis nem számít, hogy valaki 2016-ban elkötelezett Trump-támogató vagy Clinton-szavazó volt-e. A lényeg, hogy a bizonytalansággal szemben érzett idegenkedés rávilágít, hogy mennyire hasonlóan működik két konzervatív vagy két liberális agya, amikor politikai tartalmakat fogyasztanak.”

– mondta Oriel Feldmanhall, a Brown Egyetem kognitív, nyelvészeti és pszichológiai karának professzora.

Jeroen van Baar, a tanulmány társszerzője, aki a posztdoktoriján dolgozik a Brown Egyetemen, elmondta, hogy az eredmények azért is fontosak, mert rávilágítottak, hogy a politikai meggyőződésen túl más tényezők is befolyásolhatják az egyének ideológiai elfogultságát.

„Azt találtuk, hogy a polarizált észlelés – ugyanannak a valóságnak az ideológiailag elfogult felfogása – azokban volt a legerősebb, akik a legkevésbé tolerálják a bizonytalanságot. Mindebből az következik, hogy a társadalomban tapasztalható ellenségeskedés és félreértés nem mindig a politikai meggyőződések különbségeire vezethetők vissza, hanem meglepő, gyakran megoldható tényezőktől függ – például az emberek mindennapi életében tapasztalt bizonytalanságtól.”

mondta van Baar a phys.org hírportálnak.

A polarizált gondolkodást polarizált tartalmak váltják ki

Hogy megvizsgálják, miként hat a bizonytalansággal szemben érzett intolerancia a politikai információk feldolgozására, a kutatók 22 liberális és 22 konzervatív ökéntest kértek fel. A kísérlet résztvevőinek agyi aktivitását fMRI-vel térképezték fel, miközben a résztvevők háromféle videót néztek:

  • egy semlegesen megfogalmazott hírblokkot egy erősen politikai töltetű témában;
  • egy parázs vitát, amiben konzervatív és liberális álláspontok is elhangzottak;
  • és egy nem politikai jellegű dokumentumfilmet.

A felmérés után a résztvevők válaszoltak a videók megértését és megítélését vizsgáló kérdésekre, és kitöltöttek egy átfogó felmérést, amely öt politikai és három kognitív kérdőívet tartalmazott; ez utóbbiakkal mérték az olyan tulajdonságokat, mint például a bizonytalansággal szembeni intolerancia.

„Viszonylag új módszereket alkalmaztunk, hogy megállapíthassuk, hogy egy olyan tulajdonság, mint a bizonytalansággal szembeni intolerancia, fokozza-e a polarizációt. Azt is megvizsgáltuk, hogy az agyi aktivitás mintáinak egyéni különbségei szinkronizálódnak-e más, hasonló gondolkodású, hasonló hiedelmeket valló egyénekkel.”

– mondta Feldmanhall.

Amikor a kutatók videózás közben vizsgálták az önkéntesek agytevékenységét, felfigyeltek rá, hogy a konzervatívok és a liberálisok eltérő neuronválaszokat adnak; ez megfeleltethető a felvételek értelmezése során megmutatkozó szubjektív különbségeknek. De azok, akik erősen liberálisnak nevezték magukat, nagyjábúl ugyanúgy és egyidejűleg dolgozták fel a politikai tartalmakat; a tudósok ezt neurális szinkronicitásnak nevezték. Ehhez hasonlóan a konzervatívok agya is szinkronban volt a politikai tartalom megemésztése során.

„Ha politikailag polarizált személy vagy, az agyműködésed hasonlóvá válik a pártod hasonszőrű egyéneiéhez, ezért egyformán fogjátok feldolgozni a politikai információkat.”

– mondta Feldmanhall.

A válaszadók közös személyiségjegye a bizonytalansággal szembeni intolerancia volt. Azok a résztvevők, akik rosszabbul tolerálták a mindennapi élet kiszámíthatatlanságát, ideológiai szempontból elfogultabbak voltak, mint azok az alanyok, akik jobban kezelték a bizonytalanságot.

„Mindez arra utal, hogy a bizonytalanságtól való ódzkodás szabályozza, hogy az agy miként dolgozza fel a politkai információkat, miközben a lobbanékony hangvételű politikai viták értelmezése során fekete-fehér interpretációkat gyárt.”

– írták a kutatók a tanulmányban. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy a semleges, pártatlan hangnemben bemutatott videók, de még az abortuszról szóló videók sem idézték elő a polarizáló hatást. Van Baar szerint ez azért fontos, mert ebből nem arra következtethetünk, hogy a liberálisok és a konzervatívok agya között szabályos, leírható különbségek vannak (ahogy azt néhány tanulmány állítja), hanem arra, hogy az ideológiai különbségek specifikus agyi folyamatként lépnek föl bizonyos polarizáló tartalmak hatására.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: