Az angolszász szakirodalom évtizedek óta keres és talál párhuzamot az emberi attitűd és a politikai beállítódás között. Az elsősorban az Egyesült Államokban népszerű hipotézisek szerint a liberálisok a konzervatívoknál nyitottabbak az újra, nagyobb a kísérletezőkedvük, befogadóbbak a kísérleti, és nem ritkán provokatív művészeti irányzatokra, jobban elfogadják az emberek sokféleségét, és kevésbé reagálnak a gyűlölet- és félelemkeltésre. Mindennek azonban most ellentmondani látszik az, ahogyan a COVID-járványt a republikánus Donald Trump vezette amerikai kormány, illetve más, liberális vezetők által irányított kormányok kezelték.

A szakirodalom azt valószínűsíti, hogy a potenciálisan halálos fenyegetést jelentő fertőző betegségek által inkább sújtott térségekben nagyobb a valószínűsége a konzervatív kormányzásnak, míg az egészségügyi értelemben biztonságosabb térségekben szabadabb elvű polgárok szabadabb elvű vezetőket hajlamosak választani. Eddig erről az összefüggésről is úgy vélték, hogy a konzervatív vezetőktől a nagyobb veszélyben lévők azt várják, hogy szigorú szabályozásokkal inkább képes elejét venni a járványok elharapózásának. Ehhez képest a COVID-járvány kitörésekor Donald Trump a világjárványt okozó vírus veszélyességét inkább bagatellizálni igyekezett, miközben a liberálisabb berendezkedésű nyugati országok némelyikében, így például Dániában, váratlan gyorsasággal és szigorral igyekeztek elejét venni a járvány elharapózásának.

Nem a papírforma szerint félnek. Vagy mégis?

Egy Amerikában nemrégiben végzett közvéleménykutatás szerint a konzervatívok közel kétharmada attól tart, hogy a szabad mozgást és a szabad kereskedelmet aláásó szigorítások túl sokáig maradnak érvényben. A konzervatívokkal ellentétben a liberálisoknak viszont a 91 százaléka gondolja úgy, hogy túlságosan hamar lazítanak a gyeplőn, és nem kellene a korlátozásokat idő előtt feloldani. Hogyan lehetséges, a COVID-járvány a liberálisokból vált ki rettegést, miközben a konzervatívok félelem nélkül vágynak a megszokott szabadságukra?

A Vox elemzése szerint erre három alternatív magyarázat is lehetséges. Az első szerint ebben nincs semmi ellentmondás, mert a liberális beállítottságú emberek nem félelemből, a konzervatívok pedig nem nyitottságból reagálnak az aktuális helyzetre úgy, ahogy. A New York-i Egyetem kutatója, John Jost legalábbis úgy látja, hogy a szabadelvűbb gondolkodók nem azért sürgetik a korlátozások fenntartását, mert félnek, a konzervatívok reakciója pedig épphogy nem nyitottságot, hanem pánikreakciót sejtet. Az újra, szokatlanra, lazaságra nyitottabb liberálisok egyszerűen csak ésszerűen viselkednek, mert inkább bíznak a kutatókban és az általuk ismertetett tudományos eredményekben, ezért komolyan veszik az egészségügyi veszélyhelyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket. Ráadásul előfordulhat, hogy a konzervatív vezetők és követőik által mutatott lazaság valójában félelmet takar. Csak épp ők inkább rettegnek a járvány és a bezárkózás okozta gazdasági összeomlástól, mint attól, hogy egy kiterjedt járványban többen betegszenek és potenciálisan többen is halnak meg.

Más kutatók szerint a látszólagos ellentmondást az is magyarázhatja, hogy a konzervatív szavazók inkább hajlamosak gondolkodás és kételkedés nélkül követni a politikai vezetőik iránymutatásait, még akkor is, ha ezek az irányelvek ellentmondásban vannak a saját politikai táboruk szokásos reakcióival. Erre némiképp rezonál az az elképzelés is, miszerint a konzervatív érzelműek fokozott félelme speciális célpontokra irányul, így nem minden fenyegetésre egyformán érzékenyek. Az efféle félelmet kihasználni igyekvő politikai vezetők pedig azzal tartják életben szavazóik érdeklődését, amivel a legkönnyebben tudják.

Az éghajlatváltozáshoz vagy a COVID-járványhoz hasonló, nehezen megfogható ellenség helyett más, kézzelfoghatóbb célpontot találnak, többnyire a más vallású, más anyanyelvű, más bőrszínű emberekben – fejtette ki John Hibbing amerikai politológus. Ezzel egybecseng, hogy miközben Trump a végsőkig bagatellizálta a SARS-CoV-2 vírus veszélyességét, vagy azt a tényt, hogy egyelőre nincs a kórokozó ellen megfelelő gyógyszer vagy vakcina, ez korántsem akadályozta abban, hogy hevesen bírálja, ahogyan a kínai kormány a járvány kitörését kezelte, illetve ahogyan az új kórokozó megjelenését a világ felé kommunikálta.

Ezra Klein, a Vox lapalapító szerkesztője szerint a liberálisokat és a konzervatívokat motiváló tényezők teljesen másban gyökereznek, így nem csoda, hogy másban látják a veszélyforrást és másképp értékelik a változást, a hagyományokat, a kívülállókat és a sokszínűséget. Csakhogy a rendhagyó és a normálistól teljesen eltérő helyzetekben már nemcsak a vezetők hiedelmei, hanem a politikai pártok dinamikája is meghatározóvá válik: előfordulhat, hogy a kommunikációt a szavazótábor megtartása irányítja. Ha a politikai vezetés holdudvarában lévők, a rezsimet működtető hivatalnokok például attól tartanak, hogy vezetőik újraválasztása kerül veszélybe, ha túlságosan nagy a gazdasági recesszió, egyénileg is motiváltakká válnak arra, hogy a politikai vezetőik álláspontját hangoztassák.

Európa teórián felül áll

Az ilyen szociálpszichológiai okfejtéseket, valamint az emberi attitűd és a szavazófülkékben leadott szavazatok közötti vélt vagy valós összefüggéseket azonban, Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital Tanácsadó és Kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint érdemes óvatosan kezelni. Krekó szerint a szakirodalomban vizsgált attitűdök nem feltétlenül jelzik jól előre a szavazófülkékben leadott szavazatokat. Mint azt a szociálpszichológus elmondta, Magyarországon is szép számmal akadnak a tekintélyelvűek között olyanok, akik inkább a baloldali pártokra – korábban jellemzően az MSZP-re – szavaznak, míg a liberális beállítottságúak között is bőven vannak jobboldali szavazók.

Amellett, hogy Magyarországon és általában az európai országokban nem nagyon érvényesülnek a vegytiszta attitűdbeli különbségek a konzervatív és a liberális szavazótáborok egyes tagjai között, sokat nyom a latban az, hogy milyen típusú tekintélyt ismernek el a különböző beállítottságú szavazók. A progresszívabb, liberális szavazók ugyanis többnyire hajlamosabbak a szakértőkben bízni és a tudományosan megalapozott recepteket követni, míg a konzervatívok általában a szekértábor (politikai) véleményformálóinak hisznek.

A COVID-járványt gazdaságpolitikai szempontból vizsgálva Krekó szerint is elmondható, hogy a gazdasági teljesítmény, a növekedés hagyományosan fontosabb valamivel a jobboldali érzelmű szavazóknak. Még ha egyébként nem tekintenek is el az emberi élet védelmétől, egy világjárvány kezelésénél a jobboldali vezetők komoly konfliktushelyzetben találhatják magukat, ha a szigorú lezárások gazdasági hatásait kell mérlegre tenniük.

Különutasok jobb és baloldalon is

Magyarországon a járvány kitörésekor a jobboldali politikusok és követőik is bagatellizálták ugyan a vírus veszélyességét, de elég hamar pálfordulás következett be a politikai kommunikációban éppúgy, mint az emberek viselkedésében. A magyar kormány gyakorlatilag egyik napról a másikra döntött az iskolák teljes bezárása mellett, miközben korábban hallani sem akart erről, és a tetteiben végső soron az amúgy a szabadságharcos szerepében tetszelgő magyar politikai vezetés a nyugat-európai modelleket követte. Nem beszélve arról, tette hozzá Krekó, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – Trumppal és általában a jobboldali retorikával szemben – kifejezetten felmagasztaló módon beszélt a tudósokról.

Hasonló lépések történtek Nagy-Britanniában is, ahol a szigorú lépéseket a végsőkig halogató kormány nagyon hirtelen változtatott az irányelveket, és ezt a szavazók egyik pillanatról a másikra elfogadták. Svédországban ezzel szemben az egyébként baloldali országvezetés az európai liberális államokétól merőben eltérő modellt vitt végig: a járvány kitörésekor ahelyett, hogy korlátozó intézkedéseket vezetett volna be, csak néhány tiltást foganatosított, de az iskolák, kocsmák, vendéglők nyitva maradtak. Igaz, utólag a különutas megoldást javasló Anders Tegnell, Svédország járványügyi főfelelőse június elején a svéd állami rádiónak adott interjújában azt mondta, a mai tudásuk birtokában másképp reagáltak volna a koronavírus okozta fenyegetésre.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Ha az ember egy kiló liszt helyett tízet vesz, az nem pánik, hanem racionális döntés

Balázs Zsuzsanna tudomány 2020. március 12.

Hogyan okozhat egy többnyire legfeljebb csak náthaszerű tüneteket kiváltó kórokozó világméretű pánikot? Mit kell és mit lehet tenni a fertőzés elkerülése érdekében? Mennyire lenne indokolt bezárni az iskolákat, illetve mennyire racionális több hétre való hideg élelmet raktározni otthon?

A koronavírus a Fehér Házba is beszivárgott, de még mindig nem veszik komolyan

Balázs Zsuzsanna gazdaság 2020. május 12.

A Fehér Ház több alkalmazottjának is pozitív lett a koronavírustesztje, ami alááshatja a Donald Trump amerikai elnök által már kihirdetett társadalmi és gazdasági újranyitást.

Tizenkét magyar társadalomtudós magyarázza el, hogyan pusztítja az „Illiberális Internacionálé” az európai egységet

Balázs Zsuzsanna gazdaság 2020. január 20.

Magyarország ismert társadalomtudósai összeálltak, és teleírtak egy tanulmánykötetet arról, miben mutatkozik meg az EU szétzilálódása, és milyen folyamatok vezettek idáig. Miért nem torkollt mindenhol unortodoxiába a válság? Miért szükségszerűen hazug az illiberalizmus? Volt-e valaha Európa egységesen keresztény? A Közel Európa távol című esszégyűjteményből kiderül.