Vészhelyzetben a konzervatívok is félnek, csak nem attól, amitől a liberálisok

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az angolszász szakirodalom évtizedek óta keres és talál párhuzamot az emberi attitűd és a politikai beállítódás között. Az elsősorban az Egyesült Államokban népszerű hipotézisek szerint a liberálisok a konzervatívoknál nyitottabbak az újra, nagyobb a kísérletezőkedvük, befogadóbbak a kísérleti, és nem ritkán provokatív művészeti irányzatokra, jobban elfogadják az emberek sokféleségét, és kevésbé reagálnak a gyűlölet- és félelemkeltésre. Mindennek azonban most ellentmondani látszik az, ahogyan a COVID-járványt a republikánus Donald Trump vezette amerikai kormány, illetve más, liberális vezetők által irányított kormányok kezelték. 

A szakirodalom azt valószínűsíti, hogy a potenciálisan halálos fenyegetést jelentő fertőző betegségek által inkább sújtott térségekben nagyobb a valószínűsége a konzervatív kormányzásnak, míg az egészségügyi értelemben biztonságosabb térségekben szabadabb elvű polgárok szabadabb elvű vezetőket hajlamosak választani. Eddig erről az összefüggésről is úgy vélték, hogy a konzervatív vezetőktől a nagyobb veszélyben lévők azt várják, hogy szigorú szabályozásokkal inkább képes elejét venni a járványok elharapózásának. Ehhez képest a COVID-járvány kitörésekor Donald Trump a világjárványt okozó vírus veszélyességét inkább bagatellizálni igyekezett, miközben a liberálisabb berendezkedésű nyugati országok némelyikében, így például Dániában, váratlan gyorsasággal és szigorral igyekeztek elejét venni a járvány elharapózásának. 

Nem a papírforma szerint félnek. Vagy mégis?

Egy Amerikában nemrégiben végzett közvéleménykutatás szerint a konzervatívok közel kétharmada attól tart, hogy a szabad mozgást és a szabad kereskedelmet aláásó szigorítások túl sokáig maradnak érvényben. A konzervatívokkal ellentétben a liberálisoknak viszont a 91 százaléka gondolja úgy, hogy túlságosan hamar lazítanak a gyeplőn, és nem kellene a korlátozásokat idő előtt feloldani. Hogyan lehetséges, a COVID-járvány a liberálisokból vált ki rettegést, miközben a konzervatívok félelem nélkül vágynak a megszokott szabadságukra? 

A Vox elemzése szerint erre három alternatív magyarázat is lehetséges. Az első szerint ebben nincs semmi ellentmondás, mert a liberális beállítottságú emberek nem félelemből, a konzervatívok pedig nem nyitottságból reagálnak az aktuális helyzetre úgy, ahogy. A New York-i Egyetem kutatója, John Jost legalábbis úgy látja, hogy a szabadelvűbb gondolkodók nem azért sürgetik a korlátozások fenntartását, mert félnek, a konzervatívok reakciója pedig épphogy nem nyitottságot, hanem pánikreakciót sejtet. Az újra, szokatlanra, lazaságra nyitottabb liberálisok egyszerűen csak ésszerűen viselkednek, mert inkább bíznak a kutatókban és az általuk ismertetett tudományos eredményekben, ezért komolyan veszik az egészségügyi veszélyhelyzetre vonatkozó figyelmeztetéseket. Ráadásul előfordulhat, hogy a konzervatív vezetők és követőik által mutatott lazaság valójában félelmet takar. Csak épp ők inkább rettegnek a járvány és a bezárkózás okozta gazdasági összeomlástól, mint attól, hogy egy kiterjedt járványban többen betegszenek és potenciálisan többen is halnak meg. 

Más kutatók szerint a látszólagos ellentmondást az is magyarázhatja, hogy a konzervatív szavazók inkább hajlamosak gondolkodás és kételkedés nélkül követni a politikai vezetőik iránymutatásait, még akkor is, ha ezek az irányelvek ellentmondásban vannak a saját politikai táboruk szokásos reakcióival. Erre némiképp rezonál az az elképzelés is, miszerint a konzervatív érzelműek fokozott félelme speciális célpontokra irányul, így nem minden fenyegetésre egyformán érzékenyek. Az efféle félelmet kihasználni igyekvő politikai vezetők pedig azzal tartják életben szavazóik érdeklődését, amivel a legkönnyebben tudják. 

Az éghajlatváltozáshoz vagy a COVID-járványhoz hasonló, nehezen megfogható ellenség helyett más, kézzelfoghatóbb célpontot találnak, többnyire a más vallású, más anyanyelvű, más bőrszínű emberekben – fejtette ki John Hibbing amerikai politológus. Ezzel egybecseng, hogy miközben Trump a végsőkig bagatellizálta a SARS-CoV-2 vírus veszélyességét, vagy azt a tényt, hogy egyelőre nincs a kórokozó ellen megfelelő gyógyszer vagy vakcina, ez korántsem akadályozta abban, hogy hevesen bírálja, ahogyan a kínai kormány a járvány kitörését kezelte, illetve ahogyan az új kórokozó megjelenését a világ felé kommunikálta. 

Ezra Klein, a Vox lapalapító szerkesztője szerint a liberálisokat és a konzervatívokat motiváló tényezők teljesen másban gyökereznek, így nem csoda, hogy másban látják a veszélyforrást és másképp értékelik a változást, a hagyományokat, a kívülállókat és a sokszínűséget. Csakhogy a rendhagyó és a normálistól teljesen eltérő helyzetekben már nemcsak a vezetők hiedelmei, hanem a politikai pártok dinamikája is meghatározóvá válik: előfordulhat, hogy a kommunikációt a szavazótábor megtartása irányítja. Ha a politikai vezetés holdudvarában lévők, a rezsimet működtető hivatalnokok például attól tartanak, hogy vezetőik újraválasztása kerül veszélybe, ha túlságosan nagy a gazdasági recesszió, egyénileg is motiváltakká válnak arra, hogy a politikai vezetőik álláspontját hangoztassák. 

Európa teórián felül áll

Az ilyen szociálpszichológiai okfejtéseket, valamint az emberi attitűd és a szavazófülkékben leadott szavazatok közötti vélt vagy valós összefüggéseket azonban, Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital Tanácsadó és Kutatóintézet ügyvezető igazgatója szerint érdemes óvatosan kezelni. Krekó szerint a szakirodalomban vizsgált attitűdök nem feltétlenül jelzik jól előre a szavazófülkékben leadott szavazatokat. Mint azt a szociálpszichológus elmondta, Magyarországon is szép számmal akadnak a tekintélyelvűek között olyanok, akik inkább a baloldali pártokra – korábban jellemzően az MSZP-re – szavaznak, míg a liberális beállítottságúak között is bőven vannak jobboldali szavazók. 

Amellett, hogy Magyarországon és általában az európai országokban nem nagyon érvényesülnek a vegytiszta attitűdbeli különbségek a konzervatív és a liberális szavazótáborok egyes tagjai között, sokat nyom a latban az, hogy milyen típusú tekintélyt ismernek el a különböző beállítottságú szavazók. A progresszívabb, liberális szavazók ugyanis többnyire hajlamosabbak a szakértőkben bízni és a tudományosan megalapozott recepteket követni, míg a konzervatívok általában a szekértábor (politikai) véleményformálóinak hisznek. 

A COVID-járványt gazdaságpolitikai szempontból vizsgálva Krekó szerint is elmondható, hogy a gazdasági teljesítmény, a növekedés hagyományosan fontosabb valamivel a jobboldali érzelmű szavazóknak. Még ha egyébként nem tekintenek is el az emberi élet védelmétől, egy világjárvány kezelésénél a jobboldali vezetők komoly konfliktushelyzetben találhatják magukat, ha a szigorú lezárások gazdasági hatásait kell mérlegre tenniük. 

Különutasok jobb és baloldalon is

Magyarországon a járvány kitörésekor a jobboldali politikusok és követőik is bagatellizálták ugyan a vírus veszélyességét, de elég hamar pálfordulás következett be a politikai kommunikációban éppúgy, mint az emberek viselkedésében. A magyar kormány gyakorlatilag egyik napról a másikra döntött az iskolák teljes bezárása mellett, miközben korábban hallani sem akart erről, és a tetteiben végső soron az amúgy a szabadságharcos szerepében tetszelgő magyar politikai vezetés a nyugat-európai modelleket követte. Nem beszélve arról, tette hozzá Krekó, hogy Orbán Viktor miniszterelnök – Trumppal és általában a jobboldali retorikával szemben – kifejezetten felmagasztaló módon beszélt a tudósokról. 

Hasonló lépések történtek Nagy-Britanniában is, ahol a szigorú lépéseket a végsőkig halogató kormány nagyon hirtelen változtatott az irányelveket, és ezt a szavazók egyik pillanatról a másikra elfogadták. Svédországban ezzel szemben az egyébként baloldali országvezetés az európai liberális államokétól merőben eltérő modellt vitt végig: a járvány kitörésekor ahelyett, hogy korlátozó intézkedéseket vezetett volna be, csak néhány tiltást foganatosított, de az iskolák, kocsmák, vendéglők nyitva maradtak.  Igaz, utólag a különutas megoldást javasló Anders Tegnell, Svédország járványügyi főfelelőse június elején a svéd állami rádiónak adott interjújában azt mondta, a mai tudásuk birtokában másképp reagáltak volna a koronavírus okozta fenyegetésre. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: