A sétáló cápák mindössze 9 millió éve tanultak meg járni, ez az evolúciós alkalmazkodás diadala

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Az indonéz szigetvilágban honos, apró testű, legfeljebb fél méter testhosszú cápafajok a legnagyobb természetességgel járkálnak az apálykor szárazra kerülő lagúnákban vagy a parti fövenyen. 

A rablócápa-alakúak (Orectolobiformes) rendjébe, azon belül is a bambuszcápafélék (Hemiscylliidae) családjába tartozó fajok meglepő viselkedését eddig is az alkalmazkodás egyik jó példájának tartották az evolúcióbiológusok. A vízi élővilág kutatásának legújabb nemzetközi eredményeire szakosodott Marine & Freshwater Research folyóiratban január 21-én megjelent tanulmány a meglepő adaptáció filogenetikai és  filogeográfiai (azaz a genetikai leszármazási viszonyok földrajzi vonatkozásaival foglalkozó) hátterét is feltárja.

Az amerikai, ausztrál és indonéz tenger- és evolúcióbiológusokból álló kutatócsoport az ismert bambuszcápa fajok DNS-ét vetette alá molekuláris filogenetikai elemzésnek, és a kutatók az eredményekből arra következtettek, hogy a sétáló cápák 9 millió éve szakadtak ki a rablócápa-alakúak rendjéből, és ekkortájt mászhattak ki a szárazföldre először. Akkortájt, amikor az indopacifikusnak is nevezett dél-kelet-ázsiai óceáni térséget a tektonikus folyamatok a ma ismert formájára alakították. 

Ahhoz képest, hogy a cápák rendje 450 millió éve jelent meg, a 9 millió évvel ezelőtti fejlemény szinte friss.

Szemfoltos bambuszcápa a homokos fövenyenForrás: Wikipédia

A filogenetika mellett a kutatók filogeográfiai módszerekkel is kutatták az adaptáció elterjedtségét. Kiderült, hogy a bambuszcápák az indopacifikus régió Pápua-Új Guineát, Fülöp-szigeteket és Salamon-szigeteket is magában foglaló, korall háromszögnek is nevezett területén fejlődtek a ma ismert fajokká. Ott, ahol a tengerszint és a tengerfenék geológiai változásai során a korábban összefüggő medencék elszigetelődtek egymástól, és különálló, egyedi ökoszisztémák jöttek létre, elősegítve a ma ismert rendkívül fajgazdag és egyedi – ám a felmelegedés miatt súlyosan veszélyeztetett – élővilág kialakulását. 

Az alábbi videón látható, miféle szerzet is a sétáló bambuszcápa:

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó korábbi cikkeink: