Biológiai korlátai vannak az emberi élettartam növelésének

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

14 ország 45 tudósa az öregedés változatlan ütemének (invariant rate of ageing) hipotézisét, vagyis azt vizsgálta, hogy egy fajnál a felnőttkortól kezdve viszonylag állandó az öregedés üteme. A Nature Communications folyóiratban június 16-án megjelent összegzésükhöz 39 főemlős, köztük az ember hosszútávú populációdinamikai (demográfiai) adatsorait elemezték.

Az évszázadokat és kontinenseket átívelő életkor-specifikus születési és halálozási statisztikák vizsgálata egyértelmű – az örök fiatalság, netán a halhatatlanság 21. századi elixírével kecsegtető tudományos, vagy annak látszó megoldások keresőit elkeserítő – eredményre vezetett. 

Az emberek és a főemlősök születési és halálozási adatainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a halandóság általános mintázata mindegyik fajnál változatlan. Magyarán a felnőtt- és az időskor közötti életszakaszban az embernél és a főemlősöknél is alacsony a halálozás hosszú generációkra visszamenően, hogy aztán az öregedéssel egyre növekedjen a mortalitási arány. A vizsgált fajoknál újszülött és csecsemőkorban a legmagasabb a halál kockázat, aztán folyamatosan csökken és a korai felnőttkorban alacsonyan marad, aztán a kor előrehaladtával ismét és folyamatosan emelkedik.  

Idős pár testedzés közbenFotó: FRANKHOERMANN/SVEN SIMON/dpa Picture-Alliance via AFP

A kutatók szerint az egészségügyi, környezeti és társadalmi viszonyok átalakulásával az emberiség várható élettartama azért emelkedhetett, mert az életük első szakaszait egyre többen élték túl, ám az időskori halálozási ütem mit sem változott az évszázadok alatt.  A kutatás komolyabb előképzettség nélkül is kikövetkeztethető konklúziója szerint az emberiség tehát nem azért sokasodott meg és öregedett el drasztikusan a harmadik évezredre, mert tagjai egyre tovább élnek, hanem azért, mert nem halnak meg fiatalon. 

A kutatók úgy vélik ezek alapján, hogy a hosszú élet kulcsa nem a javuló körülményeknek, a korai évek túlélésének kedvező környezeti tényezőkben, hanem a biológiában keresendő. Az utóbbira viszont a nemzetközi szerzőgárda szerint sem alkalmas a mégoly alapos összehasonlító statisztikai elemzés.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: