A DNS-vizsgálat nem talált tonhalat a Subway tonhalas szendvicsében
Laboratóriumban vizsgáltatott be másfél méternyi Subway tonhalas szendvicset a New York Times egyik újságírója, miután egy korábbi perben azzal vádolták meg a gyorséttermet, hogy tonhal helyett különféle készítmények keverékét tálalják fel a vásárlóknak.
A három Los Angeles környéki étteremből gyűjtött mintáról a hét végén derült ki, hogy a labor nem találta bennük egyetlen tonhalfaj genetikai nyomát sem, de azt sem tudták azonosítani, milyen halból készült a tonhalkrém. A vizsgálatot végző cég szerint ennek két oka lehet: egyrészt annyira feldolgozták a halat, hogy lehetetlen volt elemezni a minta tartalmát, másrészt amit sikerült elemezni, az nem tartalmazott tonhalat. Az Inside Edition amerikai tévés hírműsor februárban a Subway három New York-i szendvicsét vetette alá hasonló vizsgálatnak, és ők akkor találtak tonhalat.
A Subway-nek nem a Kaliforniában folyó peres eljárás az első összetűzése a törvénnyel az ételeiben használt alapanyagok miatt. 2020 októberében Írország legfelsőbb bírósága úgy határozott, hogy a Subway szendvicseiben használt kenyeret a túl magas cukortartalma miatt nem lehet kenyérnek nevezni.
A New York Times által felkért labor PCR-teszttel, vagyis a DNS egy kis darabjának megsokszorozásával végezte a vizsgálatot, és öt különféle tonhalfaj DNS-ét kereste a mintában. Lényeges azonban, hogy a tonhalas szendvicshez használt krémben főtt tonhal található, amelynek fehérjéi és nukleinsav molekulái a hő hatására elveszítik biológiai aktivitásukat, vagyis szinte lehetetlen azonosítani az eredeti halak tulajdonságait.
A lap által megkérdezett tonhalszakértők szerint pedig nem is biztos, hogy a tonhaldilemmák gyökerét a Subway-nél kell keresni. Dave Rudie, a világ egykori tonhalfővárosának számító San Diegó-ban működő Catalina Offshore Products elnöke szerint a szendvics-gyorséttermek valószínűleg olyan tonhalkonzerveket vesznek, amelyen tonhal szerepel a címkén, szóval ha valahol csalás történhet, az a konzervgyár. Peter Horn, az Ending Illegal Fishing Project igazgatója egyetértett ezzel, és úgy vélte, minél messzebb kerül a hal a származási helyétől, annál nehezebb megállapítani, milyen halról van szó.
A tonhal örök
A Subway tonhalas szendvicsei körüli kérdőjelek sem képesek viszont megtörni a tonhalas szendvics és a tonhalkonzerv iránti lelkesedést. A Nielsen elemző cég szerint tavaly mintegy 700 millió tonhalkonzervet adtak el az Egyesült Államokban. A KSH korábbi adatai szerint a magyar egy főre jutó halfogyasztás mindössze az élelmiszerekre fordított kiadások 1,1 százalékát, azaz átlagosan 1879 forintot tett ki, ennek a negyede viszont a halkonzervek vásárlását jelentette.
A tonhalas szendvicsek az 1900-as évek elején terjedtek el az Egyesült Államokban, amikor az emberek rájöttek, hogy olcsón és főzés nélkül tudnak ételt tenni az asztalra a tonhalkonzervből. 1950-re a tonhal népszerűsége már lekörözte a lazacét, és az 1980-as évek közepére már az amerikaiak mintegy 85 százalékának ott volt a polcán valamilyen tonhalkonzerv. A következő évtizedekben azonban egyre hátrébb került a kedvelt ételek sorában, mígnem tavaly a járvány okozta pánikban az emberek el nem kezdték újra felvásárolni a konzervélelmiszereket. Tavaly a globális tonhalpiacot az elemzők 8,57 milliárd dollárra értékelték.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: