Hím patkányok tíz kölyköt szültek egy horrorisztikus kínai kísérletben, amit nem győz elítélni a nemzetközi tudóstársadalom
A kínai állami propaganda angol nyelvű lapja, a Global Times két héttel ezelőtt, június 20-án dobta le a tudományos atombombát: kínai kutatók hím és nőstény patkányok szervezetének egyesítésével (úgynevezett parabiózis segítségével) vemhességet idéztek elő a hím állatokban, amelyek császármetszéssel összesen tíz egészséges kölyköt hoztak világra.
A két sanghaji orvoskutató, Csang Zsung-csia (Zhang Rongjia) és Liu Jü-huan (Liu Yuhuan) kísérlete alapján készült tanulmányt a preprint anyagokat közzétevő bioRxiv felületén publikálták, és megjelenése óta nagy port kavart a biológusok körében.
A kísérletben ivartalanított hím patkányok vérkeringését kapcsolták össze nőstény egyedekével, így olyan parabiotikus szervezeteket hoztak létre, amelyekben a két állat egy közös keringési rendszeren osztozik. Nyolc héttel később méhátültetést hajtottak végre rajtuk, és a hím patkányok újdonsült méhébe blasztocisztákat (az embriók korai formáit) ültettek, majd az embriófejlődés 22. napján császármetszésnek vetették alá az állatokat.
Bár a kísérlet egészének sikerességi aránya csak 3,68 százalék, így is sikerült 10 egészséges, a kutatók szerint a felnőttkort megélő utódot világra segíteni a hímek méhéből. Ha lehet hinni a kutatási eredményeknek, akkor most először figyeltek meg (vagyis hoztak létre) olyan hímnemű emlősöket, amelyek képesek szülni – ez a tudomány mai állása szerint az egész állatvilágban egyedül bizonyos tűhalfélék, például a csikóhalak sajátja.
Csang és Liu szerint a forradalmi kutatási modell új eszköz lehet a szaporodásbiológiai vizsgálatokban, és többek között a vér olyan tényezőit is azonosíthatják a segítségével, amik hozzájárulnak a vemhesség és a terhesség fenntartásában. A nemzetközi kutatói közösség azonban óvatosan közelíti meg a kínai tanulmányt, és többen azt állítják, hogy olyan mesterséges környezetben, amelyben a kísérletet lefolytatták, nem igazán lehet általános érvényű, bármire is használható eredményeket kapni.
Bár a parabiotikus állatok egyesítéséhez szükséges sebészeti eljárás minden bizonnyal óriási szakértelmet igényelt, a kutatásnak semmilyen valós haszna sincs a szaporodásbiológiai vizsgálatokra nézve – mondta a Scientistnek Tony Wilson, a New York-i Brooklyn College szaporodásevolúciót kutató biológusa. A sanghaji kutatópáros annyi negatív visszajelzést kapott, hogy a hírek szerint még a preprint szerverről is próbálták visszavonni a publikációt, de egyelőre még elérhető a kínai sajtóban éltetett tanulmány.
Csak akkor szültek a hímek, ha a nőstények is
Csang még 2015-ben, a sanghaji Tengerészeti Orvostudományi Egyetem hallgatójaként találkozott a parabiózis technikájával, amelyet az öregedés és a regeneráció vizsgálatára használtak a rágcsálókon végzett kísérletekben, ekkor vetődött fel benne, hogy az eljárással akár hím állatokat is fel lehetne ruházni a vemhesség képességével. „Megalkottam az egy ivartalanított hím és egy nőstény patkány párjából álló parabióta modelljét, amellyel a hím emlősök vemhességének lehetőségét vizsgálhatnánk, de kételkedtem, hogy ez megvalósulhat, mivel korábban még sosem végeztek hasonló kísérletet” – mondta a fiatal kínai kutató a Scientistnek.
A biológus egy szülész-nőgyógyász professzor, Liu Jü-huan mentorálásával éveken át kutatta a kísérlet megvalósíthatóságának alapjait, míg elkészült a végső terv. A négylépcsős kísérletet (parabiózis, méhátültetés, embrióbeültetés, császármetszés) végül 46 parabiotikus páron hajtották végre, de az eredmények nehezen akartak jönni: a párok több mint felénél sem a hím, sem a nőstény nem akart megtermékenyülni, míg a parabióták harmadánál csak a nőstények méhében indultak fejlődésnek az embriók.
Így végül csak a 46 pár 13 százalékánál, vagyis hat pár esetében fordult elő, hogy a nőstény és a hím patkányban is sikerült előidézni a vemhességet – olyanra nem volt példa, hogy csak a hím egyednél indult volna be az embriófejlődés. Ez a tanulmányt elemző külföldi kutatók szerint arra utal, hogy a hímek kapott méhébe beültetett embriók csak akkor tudnak fejlődésnek indulni, ha ezzel egy időben a nőstények is vemhesek lesznek, és így a véráramba kerülnek a vemhességet elősegítő tényezők.
Ez azonban még kevés ahhoz, hogy bármilyen következtetést le lehessen vonni a hímek vemhességének vagy a férfiak terhességének megvalósíthatóságát illetően. A vemhes nőstény vére önmagában biztosan nem elég, amit a sikertelen kísérletek sora mellett az is bizonyít, hogy a kínai kutatóknak ivartalanítaniuk kellett a hím patkányokat, hogy vissza tudják tartani a hím nemi hormonok termelését.
A 3,68 százalékos sikerességi arány ráadásul már önmagában sem hangzik jól, pláne, ha kifejtjük, ez mit is takar. A párok nőstény tagjainak méhéből eltávolított magzatoknak a fele, míg a hímektől vett magzatok 67 százaléka két órán belül elpusztult, és a hímek méhében fejlődött magzatok túlnyomó részénél furcsa tulajdonságokat figyeltek meg: sötétebb bőrszínű magzatok fejlődtek, a méhlepénynek pedig torz alakja volt.
A New York-i Brooklyn College szaporodásevolúciót kutató biológusa, Tony Wilson szerint a kínai kutatók gyakorlatilag kicserélték a hímek szaporító szervrendszerét a nőstényekével, így nem igazán lehet hím vemhességről beszélni. „A tanulmány egész biztosan ad töprengenivalót filozófiai vagy logisztikai értelemben. De azt egyértelműen megmutatta, hogy a nőstények nem egyszerűen méhhel rendelkező hímek, igaz, ezt bármelyik biológus elmondta volna a kísérlet előtt is. A sikeres vemhességhez több kell egy méhnél és megfelelő progeszteron- és ösztradiol-ellátásnál” – tette hozzá Clint Kelly, a montréali Québeci Egyetem evolúcióbiológusa.
Ha nem akarnak a férfi terhességgel kísérletezni, ne is utaljanak rá
A tanulmánynak hamar híre ment, két hét alatt több mint 3000 alkalommal tweeteltek róla – voltak, akik a férfi terhesség lehetőségét látták bele és tartották érdekesnek, de a tudományos Twitter-szcéna aktív tagjai egymásra licitálva szedték darabokra a bioetikailag is kifogásolható, szenzációhajhász kísérletet. Csang és Liu ezért először arra kérték a bioRxiv üzemeltetőit, hogy szedjék le a tanulmányt, majd ezt a kérelmüket gyorsan vissza is vonták. „Nem tudjuk, hogy fennmarad-e a tanulmány, de őszintén szólva, mi nem csináltunk semmi rosszat, csak lefolytattunk egy állatkísérletet” – írta Csang a PubPeer felületén.
Bioetikai aggályok is felmerültek a tanulmány kritikai elemzése során. „A tanulmány etikai engedélyeinek leírása eléggé hiányos, legalább azt tisztáznia kellene, hogy mely állatjóléti szervezetek vizsgálták és engedélyezték a kísérletet. Bár az etikai engedélyek leírásának hiányossága a legtöbb tanulmányra igaz, ebben az esetben fokozottabban ügyelni kellett volna rá, mivel a kísérletnek egyértelműen nagy társadalmi hatásai lehetnek, ráadásul komoly kérdést vet fel a kísérlet indokoltsága és szükségessége” – közölte a Scientisttel Owen Schaefer, a Szingapúri Nemzeti Egyetem bioetikusa.
Csang ugyan azt állítja, hogy esze ágában sem volt az emberi férfi terhesség lehetőségét vizsgálni, a lapnak nyilatkozó bioetikusok szerint a kutatónak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy ha nyilvánosságra hozza a kísérlet eredményeit, akkor lesznek, akik ezt így értelmezik. A New York-i Egyetem bioetikusa, Arthur Caplan szerint a kutatók kétségtelenül nehéz helyzetben vannak, mert a kutatásaik lehetséges hatásait ki kell domborítaniuk, hogy finanszírozzák őket, de közben nem eshetnek a szenzációhajhászat csapdájába, mert azzal az álhírek terjedéséhez, zavar- vagy félelemkeltéshez is hozzájárulhatnak.
A kínai tanulmány például nem szólt volna ekkorát, ha nem kerül az utolsó sorai közé a mondat, miszerint: „A kísérletünk feltárja a normális embriófejlődés lehetőségét a hímnemű emlősökben, és komoly hatással lehet a szaporodásbiológiára.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: