Nagy valószínűséggel biológiai életre utal az Enceladus óceánjából előtörő metán

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

A Szaturnusz egyik holdja, az Enceladus már egy ideje a Földön kívüli életet kutatók fókuszában van. Bár a vízjég borította hold kívülről sivárnak és élettelennek tűnik, a felszíne alatt gigantikus óceán terül el, amely a jégtakarón áttörő gejzíreken keresztül lövell anyagokat a világűrbe – a NASA Cassini űrszondája ezekben fedezett fel többek között szokatlanul nagy mennyiségű metánt, hidrogéngázt és szén-dioxidot.

Ez a felfedezés arra utalt, hogy az óceán fenekén hidrotermális kürtők találhatók, amelyek a Földön sokszínű élővilágnak adnak otthont: az itt összegyűlt mikroorganizmusok felhasználják a hidrogéngázt és a szén-dioxidot, majd metánt bocsátanak ki. A vegyületek jelenléte azonban önmagában geokémiai (vagyis a biológiai formákat nélkülöző) folyamatoknak is betudható lenne, ezért a kutatók eddig igyekeztek nem kijelenteni, hogy nagy valószínűség szerint életre utaló jeleket találtak az Enceladuson.

Most viszont ez történt: francia kutatók a Nature Astronomy folyóiratban tették közzé, hogy a Szaturnusz holdján észlelt metán olyan mennyiségben van jelen, amely már nem magyarázható ismert geokémiai folyamatokkal, viszont konzisztensek a biológiai folyamatok során létrejövő metánszintekkel.

A Cassini űrszonda által az Enceladus gejzírjeiről készített 2010-es felvételFotó: NASA/JPL/Space Science Institute

A kutatók az Enceladuson elképzelhető különböző környezeteket modelleztek, majd a modellekben elhelyezték a Földön ismert, metánt kibocsátó mikroorganizmusok törzseit. Megvizsgálták, hogy a hidrotermális ciklus elég hidrogéngázt termel-e a mikrobák számára táplálék gyanánt, hogy megfelelő hőmérsékletet biztosít-e nekik, valamint hogy ezek a mikroorganizmusok milyen hatással lennének a gejzírek tartalmának koncentrációjára. Az így kapott eredményeket végül összevetették a Cassini által mért adatokkal.

A modelleket ismert geokémiai folyamatokkal is szimulálták, de e folyamatok során közel sem sikerült olyan mértékű metánt termelni, mint amit az űrszonda adatai mutatnak. Így jutottak arra a következtetésre, hogy a Cassini megfigyelései az élet fenntartásának kedvező környezetre utalnak.

Az Enceladus gejzírjei és a Szaturnuszra való kilátás egy grafikánFotó: MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRA/Science Photo Library via AFP

„Természetesen nem azt mondjuk, hogy biztosan van élet az Enceladus óceánjában. Inkább arra próbáltunk rájönni, hogy milyen valószínűséggel biztosíthatják az életet az Enceladus hidrotermális kürtői a földi mikroorganizmusok számára. Nagy valószínűséggel, amint az a Cassini adataiból és a mi modelljeinkből kiderült” – mondta Régis Ferrière, a párizsi Université PSL és az Arizonai Egyetem biológus kutatója, a tanulmány egyik szerzője.

A 2017-ben megsemmisült Cassini adatait természetesen tovább vizsgálják a kutatók, az Enceladus feltérképezésére tervezett expedíciók közül pedig többet is fontolgat az amerikai és az európai űrügynökség.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: