Az Osnabrücki Egyetem és a lipcsei Max Planck Intézet Evolúciós Antropológiai részlege a világon elsőként figyelte meg, ahogy egy csimpánzcsoport halálos támadást indított vadon élő gorillák ellen. A témával foglalkozó tanulmány vezető szerzője, Lara M. Southern elmondása szerint az első esetet még 2019-ben figyelték meg:

„Először csak a csimpánzok sikoltozását hallottuk, és azt hittük, hogy egy tipikus összecsapásnak vagyunk szemtanúi a két szomszédos csimpánzcsoport között. De aztán hallottuk a mellkasdöngetést, ami a gorillákra jellemző sajátosság, és rájöttünk, hogy a csimpánzok egy gorillacsoportra támadtak.”

Az 52, illetve 79 percig tartó összecsapásokban a csimpánzok alakzatba rendeződve támadtak a gorillákra. A két ezüsthátú hím és a felnőtt nőstények védték egymást és az ivadékaikat. A harcból a két ezüsthátú és a felnőtt nőstények sikeresen elmenekültek, de a csimpánzok elválasztottak az anyjuktól két fiatal gorillát, és megölték őket.

A kutatók nem tudják, hogy a csimpánzok mitől váltak vérengzővé, de arra gyanakszanak, hogy a támadást az élelmiszerért folytatott verseny, esetleg az esőerdők termékenységének csökkenése válthatta ki.

Eddig nem volt gondjuk egymással

A csimpánzok Kelet- és Közép-Afrikában őshonosak. Egyes területeken gorillákkal osztoznak; ilyen például a gaboni Loango Nemzeti Park is. 2005 óta itt zajlik a Loango Csimpánzprojekt is, amit Tobias Deschner, a Max Planck Intézet főemlőskutatója, illetve Simone Pika, az Osnabrücki Egyetem kognitív biológusa vezetnek.

A Loangóban dolgozó kutatók 45 csimpánz életét követik nyomon. Az állatok viselkedését összehasonlítják egy fókuszcsoportéval. A kutatók arra kíváncsiak, hogy milyen a csimpánzcsoport összetétele; hogy hogyan viszonyulnak a társaikhoz; hogyan viselkednek más csoportokkal; hogy milyen eszközöket használnak; és hogy hogyan kommunikálnak egymással.

„A csimpánzok és gorillák közti interakció eddig viszonylag laza volt. Rendszeresen megfigyelhettük, hogy a fajok békés viszonyban éltek a fák között. A kongói kollégáink békés, játékos interakciót is megfigyeltek a két nagy majomfaj egyedei között.”

– mondta Simone Pika.

A kutatók még sosem észlelték, hogy a két faj egyedei között halálos kimenetelű összecsapás tört volna ki – egészen mostanáig.

„A megfigyeléseink elsőként szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy a csimpánzok jelenléte halálos veszélyt jelenthet a gorillákra nézve. Most meg akarjuk vizsgálni azokat a tényezőket, amelyek ehhez a meglepően agresszív interakcióhoz vezettek.”

– mondta Deschner, aki azt gyanítja, hogy a harc oka az erőforrások egyenlőtlen megoszlása lehetett. A csimpánzok, a gorillák és az erdei elefántok egyaránt a Loangói Nemzeti Parkban fellelhető erőforrásokból élnek. Mivel a globális felmelegedés miatt az esőerdő termékenysége az elmúlt években megcsappant, lehetséges, hogy a szűkösebbé váló élelmiszerkészlet vezethetett a gorillák megöléséhez.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A hím csimpánzok felnőtten is a mama kedvencei maradnak

Vajna Tamás majom 2020. december 22.

Az anyai kurkászás, simogatás, kéz- és vállveregetés még a legharcedzettebb hímeket is megnyugtatja, sőt a túlélési esélyeiket is növeli.

Magyar kutatók találtak újabb közös vonást a főemlősök és az ember kommunikációjában

Qubit.hu tudomány 2020. január 23.

Nemcsak az ember, de más főemlősök is képesek tárgyakra való rámutatással kommunikálni – derítették ki csimpánzokkal, bonobókkal, gorillákkal és orangutánokkal végzett kísérletekkel a CEU és a Max Planck Intézet kutatói.

Önzetlenül segítenek egymáson a csimpánzok

Rácz Johanna majom 2017. november 20.

A tudomány sokáig úgy tartotta, csak az ember képes mások nézőpontjába helyezkedni.