Táncoló szellemekre bukkantak a csillagászok, amikor a kozmosz mélyére néztek
Ray Norris, a Nyugat-Sydney-i Egyetem csillagászprofesszora kutatócsoportjával két rádiógalaxisra bukkant, közepükön egy-egy szupermasszív fekete lyukkal. Ezek elektronsugarakat lőnek ki magukból, amelyeket az intergalaktikus szél groteszk alakzatokba hajlítgat – írták a kutatók a Cosmos Magazine-ban közzétett cikkükben. Így születtek a táncoló szellemek.
A tudósok az Evolutionary Map of the Universe (EMU) projekt keretében az űrt egy új rádióteleszkóppal, az Australian Square Kilometre Array Pathfinder (ASKAP) nevű eszközzel pásztázzák, amely minden eddiginél messzebbre képes ellátni. A projekt célja, hogy tanulmányozza és összeírja a világegyetem mintegy 70 millió, rádióhullámokat kibocsátó forrását.
A csillagászok hetekig tanulmányozták a beérkezett adatokat, mire rájöttek, hogy a táncoló szellemek képében mintegy egymilliárd fényévre lévő rádiógalaxisokat látnak. Ahhoz viszont további megfigyelésekre és modellezésre lesz szükségük, hogy választ tudjanak adni kérdéseikre: honnan ered az intergalaktikus szél; mi okozza a rádióhullám-kibocsátást; miért néznek ki ilyen kuszán ezek az alakzatok?
Nem ez az első meglepő felfedezés az EMU-projektben. A kutatócsoport olyan titokzatos rádióhullám-kibocsátások sorozatát fedezte fel, amelyek galaxisokon keresztül több millió fényévet is felölelnek. Az Odd Radio Circles, vagyis fura rádióhullámkörök névre keresztelt jelenség továbbra is rejtély a kutatók előtt, de bőszen dolgoznak a megfejtésén.
Az ausztrál kutató szerint olyan területeken is meglepetések érik őket, amelyekről eddig azt hitték, hogy már teljesen feltérképezték őket. A sokat tanulmányozott IC5063 galaxis mellett bukkantak például egy óriási rádiógalaxisra, az eddig felfedezett legnagyobbra, amelynek létezéséről eddig fogalmuk sem volt a csillagászoknak. Ez az új galaxis szintén magába foglal egy szupermasszív fekete lyukat, amely közel ötmillió fényévnyi hosszúságú elektronsugarakat lövell ki magából.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: