16 millió éves medveállatkára bukkantak egy borostyánkőben

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Egy apró állat valamikor a miocén korban egy fa gyantájában lelte végzetét, így megkövülten maradhatott fenn az utókornak, hogy 16 millió évvel később a New Jersey-i Műszaki Egyetem kutatói rátaláljanak. A borostyánkőbe zárt medveállatka ráadásul egy korábban ismeretlen fajhoz tartozó egyed, így különös jelentősége van a most feltárt fosszíliának.

A gyantába ragadt medveállatka illusztrációjaIllusztráció: Harvard/NJIT

A néhány tized milliméteres állat a felszínen úgy néz ki, mint a ma ismert rokonai, de a kutatók most először betekintést nyertek egy medveállatka-fosszília belsejébe is – a dominikai borostyánkőben fennmaradt egyed mindössze a harmadik ősi medveállatka-lelet, amit valaha találtak. A kutatók ennek alapján arra jutottak, hogy a 16 millió éves medveállatka belső felépítésében olyannyira különbözik a mai társaitól, hogy külön fajba sorolandó, amely a Paradoryphoribius chronocaribbeus nevet kapta.

„Először azt gondoltam, hogy egy repedést látok a borostyánban, ami történetesen egy medveállatkára hasonlít” – mondta Phil Barden, az egyetem adjunktusa és a leletet bemutató tanulmány társszerzője, aki hozzátette: „Egy fosszilis medveállatka felfedezése generációnként egyszer fordul elő.” Barden végül az apró karmok megpillantása után bizonyosodott meg arról, hogy valóban egy medveállatkára bukkantak.

A dominikai borostyánkő, benne az apró állatkávalFotó: Harvard/NJIT

A 0,2–1,5 milliméteres méretig terjedő medveállatkák a mikroszkóp alatt látható alakjukról kapták a nevüket, és leginkább arról híresek, hogy szélsőséges környezetekben is képesek a túlélésre, legyen szó nagyon magas vagy nagyon alacsony hőmérsékletről, sugárzásról vagy nyomásról. De még a világűr embertelen körülményei sem jelentenek problémát nekik, ahol még szaporodni is képesek – két éve például több ezer medveállatkát küldtek fel kiszáradt állapotban a Holdra, ahol akár száz éven belül feléleszthetők tetszhalott állapotukból néhány csepp vízzel.

A kutatók azt remélik, hogy a felfedezés hatására a borostyánokat vizsgáló tudósok még tüzetesebben átnézik a fosszíliákat, hogy megbizonyosodjanak, az esetleg karcolásnak vagy repedésnek tűnő foltok valójában nem apró állatokat rejtenek-e. A lelet segítségével továbbá a különös törzs tagjainak evolúcióját is jobban feltérképezhetik a kutatók.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: