Mit jelent az energia-egyensúly a Földön, és van-e remény, hogy visszanyerjük?
„Az emberi tevékenység által megnövelt földi energiamérleg (fél watt/négyzetméter) csak látszólag kevés: ez az energiatöbblet körülbelül huszonötszöröse az emberi társadalom által 1971 és 2018 között felhasznált primer energia mennyiségének” – állítja Pieczka Ildikó meteorológus a Másfélfok klímapolitikai blogon kedden megjelent elemzésében.
Az ELTE Meteorológiai Tanszékének adjunktusa szerint az energiamérleg legalább 1970 óta nincs egyensúlyban, vagyis a Föld éghajlati rendszere több energiát nyel el, mint amennyit visszaver, illetve kibocsát.
„Ennek a többletnek a nagy részét az óceánok vették fel, ami már most drámai hatással van a tengeri ökoszisztémákra, és áttételesen arra a több százmillió emberre is befolyással lesz, akiknek az életfeltételeit az óceánok biztosítják. Minél előbb érjük el a nettó nulla kibocsátásokat, annál előbb fog csökkenni a légköri üvegházgáz-koncentráció, és vele együtt a felmelegedés is” – fogalmaz a kutató.
Mérleg-helyreállítás
„Egyensúlyi éghajlati állapot esetén a kimenő és a bejövő sugárzási komponensek hosszú idő átlagában globálisan lényegében egyensúlyban vannak, a belső éghajlati változékonyság miatt ezen állapot körül ingadoznak” – írja a meteorológus. Ez azt jelenti, hogy a Földre érkező napfény körülbelül egyharmadát a felhők, az aeroszolok, valamint a hó és a jég visszatükrözik, a többit az óceán, a szárazföld és a légkör elnyeli, miközben a bolygó hősugárzás formájában energiát bocsát ki az űrbe.
A meteorológus szerint ahhoz, hogy a légkör jelenlegi összetétele mellett újra egyensúlyi állapotot érjünk el, a bolygónak fel kellene melegednie annyira, hogy magasabb hőmérsékletének köszönhetően ugyanannyi energiát sugározzon ki, mint amennyi beérkezik. Az energia-egyensúly elérése a csatolt óceán-légkör rendszerben akár néhány ezer évet is igénybe vehet. Ez azt jelenti, hogy a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedésének megállításával a melegedés még nem áll le, hiszen a mostani koncentrációhoz tartozó egyensúlyi hőmérsékletet kell először elérnie a rendszernek.
Pieczka szerint a felmelegedési folyamat csak akkor fordítható vissza, ha mérsékeljük kibocsátásainkat, amennyire csak lehet, a fennmaradó részt pedig kivonjuk a légkörből, ebben az esetben ugyanis a koncentráció csökkenni kezd.
„A kibocsátások (nettó) nullára csökkentésével a légköri szén-dioxid-koncentráció gyorsan csökkenni kezdene, mielőtt alacsonyabb szinten stabilizálódna. Ez a hőmérséklet stabilizálódásával járna együtt. Viszont minél később érjük el ezt a pontot, annál több olyan visszacsatolási folyamat indulhat meg, amelyek kontrollálására képtelenek vagyunk, és amelyek további melegedést okozhatnak”.
A többlet ára
A kiterjedt kutatások eredményei szerint az 1970-es évek óta elnyelt többlet energia elsősorban az óceánokat (91 százalék), és csak kisebb részben a szárazföldeket (5 százalék) melegítette fel, a fennmaradó rész (3 százalék) a jégtakarók és gleccserek olvadásához járult hozzá. A légkör viszont csupán a többlet 1 százalékát nyelte el azóta.
Mivel az energia túlnyomó részét az óceán felső két kilométere nyelte el, a mélyebb rétegek vize várhatóan tovább melegszik és tágul, ami hosszú távú tengerszint-emelkedéshez vezet – még akkor is, ha a légköri üvegházhatású gázok szintje csökkenni kezd. Erre jön még az olvadó jégtakarók és gleccserek hatása.
„Az óceáni hőtartalom növekedési mértéke az elmúlt évtizedekben magasabb, mint a legutolsó eljegesedési időszak vége óta bármikor, ez pedig szoros kapcsolatot mutat a felszín hőmérsékletének változásaival” – írja a kutató. Ehhez járul még hozzá, hogy a növekvő szén-dioxid-koncentrációval az óceánok globális átlagos felszíni pH-ja csökken, vagyis savasodás figyelhető meg, miközben oldott oxigéntartalma az előző század közepe óta csökken, ez pedig jelentősen befolyásolja az óceánokban zajló biológiai és biogeokémiai folyamatokat is.
(Via Másfélfok)
Korábbi kapcsolódó cikkeink: