Európában minden ötödik madárfaj veszélyeztetett

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A madárvédelmi világszervezet, a BirdLife International hétfőn tette közzé az európai madárfajok legfrissebb Vörös Listáját. Az elemzés 544 Európában rendszeresen és természetes módon előforduló madárfaj veszélyeztetettségét, kihalásának kockázatát értékeli a  Természetvédelmi Világszövetség, az IUCN nemzetközi kritériumai alapján, a kontinens teljes területéről származó adatok felhasználásával. 1994 óta ez a negyedik átfogó értékelés, a legutóbbi 2015-ben készült. 

Az Európában őshonos madárfajok mintegy harmadának hanyatlik az állománya - legfőképpen az élőhelyek elvesztése, az intenzív mezőgazdálkodás és halászat, valamint az éghajlatváltozás miatt. A tengeri madarak, a vízimadarak (récék, libák, vöcskök), a parti madarak és a ragadozók a legveszélyeztetettebb és leggyorsabban csökkenő madárcsoportok Európában. 

A tanulmány szerint Európában a madárfajok csaknem 20 százaléka, azaz minden 5. madárfaj valamilyen mértékben veszélyeztetett. 71 faj (13 százalék) tartozik a veszélyeztetett (threatened, T) kategóriába, ezek esetében közvetlenül fennáll annak a veszélye, hogy teljesen eltűnjenek a kontinensünkről, további 35 faj (6 százalék) mérsékelten fenyegetett (near threatened, NT). Az állományok nagysága mellett az állományváltozás iránya és mértéke a meghatározó egy-egy faj értékelésekor. Ahhoz, hogy egy fajt a veszélyeztetett kategóriába soroljanak, az európai populációnak három generáció alatt minimum 30 százalékkal kell csökkennie. Ha ez a csökkenés ugyanennyi idő alatt nem éri el, de megközelíti ezt az értéket, akkor kerül a faj a mérsékelten fenyegetett kategóriába. Tekintettel arra, hogy az európai madárfajok ötöde (103 faj) szinte kizárólag a kontinensen fordul elő, így ezeknél a regionális adatok egyben a világállományra is vonatkoznak.

A Magyar Madártani és természetvédelmi Egyesület (MME) ismertetője szerint Magyarországon a mezőgazdasági területekhez, illetve az agrárterületek időszakos vizes élőhelyeihez kötődő, sokszor korábban gyakorinak mondott fajok állománya csökken a legnagyobb mértékben. 

A fürj (Coturnix coturnix) korábbi stabil (least concern, LC) státuszából a mérsékelten fenyegetett (near threatened, NT) kategóriába került. Az llománycsökkenésének elsődleges oka a mezőgazdaság intenzívvé válása, ezen belül leginkább a növényvédőszerek alkalmazása, amely megszünteti gyommagvakból és rovarokból álló táplálékát. Több dél-európai országban még mindig vadászható faj, de illegális vadászata is jellemző. Hosszú távú vonuló fajként a klímaváltozás hatásai, különösen a szubszaharai telelőterületeken tapasztalható száraz időszakok is kedvezőtlenek számára. 

FürjFotó: Wikipédia

A kék vércse (Falco vespertinus) európai helyzete szintén romlott. Hazai költőállománya 2006-ban 600 párral érte el az eddig ismert minimumát. Ezt követően a fajmegőrzési programok hatására gyors növekedéssel 1000 pár felett stabilizálódott, amely az egyes évek táplálék- és időjárási adottságainak függvényében ingadozik. A faj mára döntően mesterséges fészektelepeken, költőládákban költ, így helyzete a természetvédelmi kezeléstől vált függővé, kedvezőtlen jogszabályi és gazdasági környezetben ez a folyamat ugyanilyen gyorsan meg is fordulhat. 

A kerecsensólyom (Falco cherrug) is közelebb sodródott a kipusztuláshoz. Hazai állománya részben a hatékony védelmi intézkedéseknek köszönhetően az 1980-as évektől lassan, de folyamatosan növekedett, de az elmúlt évtizedben megállt ez a folyamat, sőt bizonyos területeken jelentős állománycsökkenést tapasztaltak a szakemberek. Mivel a faj európai állományának jelentős része Magyarországon él, megőrzése, a kék vércséhez hasonlóan a hazai természetvédelem egyik kiemelt feladata. 

KerecsensólyomFotó: Wikipédia

Az agrárterületek, illetve az azokkal határos időszakos vizes élőhelyek, mocsarak  veszélyeztetett madarai közül kiemelendő a sárszalonka (Gallinago gallinago) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Mindkét faj a nagyarányú élőhelyvesztés áldozata: a művelésre alkalmatlan, gyakran belvizes területek beművelése, a klímaváltozás hatásai, továbbá a földön fészkelő madarakat fenyegető ragadozók (vaddisznó, róka, dolmányos varjú) és mezőgazdasági gyakorlatok (gépi kaszálás) együttes hatása közvetlenül fenyegeti fészkelőállományaik fennmaradását. 

Az új listán öt madárfaj került a regionálisan (európai szinten) kipusztult kategóriába, ezek közül a  guvatfürj, a talpastyúk és fenyősármány a legutóbbi jelentés óta eltelt hat évben tűnt el a kontinensről. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: