Mégsem európai bevándorlók voltak a kínai sivatag 4-5 ezer éves múmiái

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A huszadik század elején Kína legnyugatibb tartományában, Hszincsiangban felfedezett múmiákról sokáig azt tartották, hogy még a bronzkorban nyugatról érkezett fehér emberek maradványai, akik Európából hozhatták be a mezőgazdasági technológiákat a Távol-Keletre. Egy friss genomvizsgálat azonban kimutatta, hogy nem bevándorlók, hanem bennszülöttek múmiáiról van szó, akik legfeljebb a szomszédos csoportoktól tanulhatták el a mezőgazdasági műveleteket.

A Nature-ben megjelent tanulmány szerint a mumifikálódott kínai gazdák származását egészen a kőkorszaki vadászó-gyűjtögetőkig vissza lehet vezetni, akik már 9000 éve is Ázsiában éltek. Ez azt jelenti, hogy bár genetikailag elszigetelt közösséget alkottak, más embercsoportoktól eltanulták az állattenyésztés és a növénytermesztés mikéntjét, vagyis a kutatók szerint az egyes népcsoportok különböző módokon vándoroltak (keveredéssel és anélkül) és terjesztették nézeteiket, technológiai újításaikat. „Az, hogy a különböző népcsoportokból származó emberek kereskednek egymással, nem feltétlenül jelenti azt, hogy házasságot is kötnek, vagy gyerekeket nemzenek” – mondta Michael Frachetti, a St. Louis-i Washington Egyetem régésze.

A múmiákra a közép-ázsiai Takla-Makán sivatagban bukkantak rá, a Hsziaoho kultúrához tartozó temetőkben. A marhabőrbe csomagolt, hajóalakú koporsókban eltemetett testeket a sivatag forró, száraz és sós környezete természetes módon fenntartotta az évezredek során, de úgy, hogy még a tetemek haja és ruházata is szinte sértetlen maradt. Alison Betts, a Sydney-i Egyetem régésze elmondta, a friss tanulmány előtt „rengeteget megtudtunk ezekről az emberekről fizikailag, de semmit sem tudtunk arról, hogy kik voltak, és miért voltak ott.”

Fotó: Wenying Li, Xinjiang Institute of Cultural Relics and Archaeology

Az egyes múmiák temetése között több mint 2000 év is eltelhetett, de a legidősebb maradványok arra az időszakra tehetők, amikor a területen átálltak a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdálkodásra. A most megdőlt európai eredettörténet azért alakulhatott ki, mert néhány később eltemetett múmiára gyapjúban és más, nyugati kultúrákra jellemző ruhákban találtak rá, a sírhelyek területén pedig kölest, búzát, állati csontokat és tejtermékeket is találtak, ami szintén a nyugati állattenyésztési és mezőgazdasági gyakorlatokra utaltak.

A DNS-vizsgálat során a Tarim-medencében legmélyebben eltemetett 13 múmiáról megállapították, hogy 4100–3700 éve élhetett, míg több száz kilométerrel északra 5 másik múmiát 5000–4800 évesnek határoztak meg. A múmiák genetikai profilját aztán 100 ősi és 200 modern népcsoport genomjával hasonlították össze: míg az északon talált múmiák genomja részben egyezett a bronzkorban érkező altaji bevándorlókéval, a Tarim-medence múmiái a 9000 éve Szibéria déli részén élt vadászó-gyűjtögető csoportokkal mutatott kizárólagos rokonságot.

A Takla-Makán sivatag egyik temetkezési helyeFotó: Wenying Li, Xinjiang Institute of Cultural Relics and Archaeology

A fogvizsgálatok kimutatták, hogy már a Tarim-medence legidősebb múmiái is tejfogyasztók voltak, de számos kérdés továbbra is megválaszolatlanul maradt, például hogy honnan és kitől vették át a mezőgazdasági és állattenyésztési technológiákat – a kutatók azt ígérik, ennek a vizsgálatával folytatják a kutatást.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: