A vikingek ezer évvel ezelőtt, 1021-ben értek Észak-Amerikába, derül ki egy innovatív kormeghatározási módszert és egy kozmikus véletlent kiaknázó kutatásból.

Bár az eddig is ismert volt, hogy a vikingek szelték át európaiként először az Atlanti-óceánt, Kanada keleti partjaihoz, Új-Fundland szigetére való megérkezésük pontos idejét a korábbi kormeghatározásos vizsgálatok dacára is mindeddig bizonytalanság fedte.

A szerdán a Nature folyóiratban közölt eredmények az Új-Fundlandon, az egykori L'Anse aux Meadows viking településen talált fából készült leletek vizsgálatán alapulnak, és precízen feltárják, hogy a skandináv hajósok mikor értek a területre. A hely a vikingek egyetlen olyan szálláshelye volt Észak-Amerikában, amelynek létét sikerült bizonyítani, de vannak történeti források, amelyek szerint ennél délebbre is eljutottak.

Michael Dee és Margot Kuitems, a holland Groningeni Egyetem kutatói és szerzőtársaik szinte biztosak benne, hogy a fából készült tárgyak vikingeké voltak: erre utal a településen belüli helyzetük és az, hogy fém eszközökkel munkálták meg őket, amikkel a területen élő őslakosok nem rendelkeztek.

A négy lelet korát szénizotópos kormeghatározással tudták precízen megállapítani, de nem éppen szokványos módon. A kutatók a szén 14-es izotópjának légköri koncentrációját, illetve annak változásait használták ki, amelyek globális szinten követhető lenyomatot hagytak, több ezer évre visszamenőleg. Konkrétabban egy időszámításunk után 993-ban bekövetkezett, fák évgyűrűiből visszaköszönő esemény volt segítségükre, amikor a légkör szén-14 tartalma lényegesen megnőtt, valószínűleg egy Napból érkező, hatalmas korona-anyagkidobódás (CME) hatására.

A szén-14 eloszlást a mintákban egy gyorsító tömegspektromia nevű eljárással állapították meg, majd összevetették azt a légköri koncentráció több ezer éves változásait rögzítő adatokkal. Háromban meg is találták a 993-as anomália jeleit, amiből kiindulva már csak a felhasználásuk legkülső nyomaiig tartó évgyűrűk megszámlálása és a módszertant ellenőrző statisztikai tesztek maradtak hátra.

Kiderült, hogy a fákat a Vikingek időszámításunk után 1021-ben (kis ráhagyással 1019 és 1022 között) használták fel, és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján minden korábbi vagy későbbi időpont irreális. Azt viszont későbbi kutatásoknak kell tisztázniuk, hogyan illeszkedik mindez a vikingek Atlanti-óceánt átszelő utazásainak történetébe. A 993-ashoz hasonló kozmikus véletleneket kihasználó kormeghatározási módszerek mindenesetre hasznosnak bizonyulhatnak más történelmi események, emberi vándorlások vagy kulturális interakciók idejének minden korábbinál precízebb feltárására is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Hogy kerültek a vikingek a mai Spanyolországba, és mit műveltek ott?

Dippold Ádám tudomány 2021. augusztus 22.

Spanyolországban minden évben hatalmas bulit csapnak annak tiszteletére, hogy a vikingek annak idején nem tudták bevenni Catoira városát, de az írásos bizonyítékokon kívül tárgyi emlékek alig maradtak fenn ebből a korból. A régészek csak az utóbbi években kezdték el kutatni az Ibériai-félsziget vikingjeit, akiket később elűztek a területről, aki pedig maradt, muszlim hitre térhetett át.

Beléndektől nyerhették szuperképességeiket az emberfeletti erővel harcoló vikingek

Dippold Ádám tudomány 2019. szeptember 25.

A transzban harcoló vikingek, a berserkerek titkát a mai napig találgatják, van, aki hisztériát, van, aki légyölő galócát sejt a háttérben. Egy friss kutatás szerint a bolondító beléndeknek köszönhették a szupererejüket.

Hogy kerül a szarv a viking sisakra?

Dippold Ádám tudomány 2020. december 13.

Szomorú, de igaz: az igazi vikingeknek eszük ágában sem volt tülkökkel felszarvazni magukat. A szarvas sisakot viselő vikingek csak a 19. század végén jelentek meg az ábrázolásokon, és több közük van Richard Wagner díszlettervezőjéhez, mint a békés településeket feldúló, rettenthetetlen harcosokhoz.