A mai lovak ősei a nyugat-eurázsiai sztyeppén alakultak ki, a Volga és Don folyók régiójában, több mint négyezer évvel ezelőtt, derül ki egy nemzetközi kutatócsoport által végzett genetikai vizsgálatból.

A ma délután a Nature folyóiratban megjelent kutatás több mint 250, néhány ezer vagy tízezer éve az Ibériai-félszigettől Közép-Ázsiáig élő ló genetikai állományának vizsgálatát mutatja be. A maradványokból kinyert ősi DNS- minták összehasonlítása elárulja, hogyan változott évezredek alatt a domesztikált házi ló (Equus caballus) populációinak genetikai és földrajzi elterjedése.

A lovak háziásítása igen jelentős hatással volt az időszámításunk előtt 3300 és 1200 közt élt bronzkori népekre: forradalmasította a harcászatot, és más olyan tényezőkkel együtt, mint az állatok tejtermelésben való alkalmazása, leküzdhetővé tette a nagyobb távolságokat. Ennek ellenére eddig nem volt egyértelmű, hogy pontosan honnan származnak a modern házi lovak, és genetikailag miként alakultak ki.

Magyar részről a projektben a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetéből Szécsényi-Nagy Anna, Gerber Dániel, Mende Balázs, a Régészeti Intézetéből Kiss Viktória, Kulcsár Gabriella, Gál Erika, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának Régészeti Tanszékéről Gallina Zsolt, valamint a Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeumból Somogyi Krisztina vállalt szerepet.

Ludovic Orlando, a toulouse-i CAGT archeogenetikai laboratórium vezetője és több mint száz kollégája, köztük a nyolc magyar genetikus és régész összesen 273, ősi háziló-genom feltérképezését, elemzését és tágabb, bronzkori kontextusba illesztését végezte el. Ezek a minták az Ibériai-félszigetről, Anatóliából (mai Törökország), a nyugat-eurázsiai sztyeppéről (Ukrajna és Oroszország), valamint Közép-Ázsiából származnak.

A kutatók először az élőlények és populációk közti evolúciós rokonsági kapcsolatokat feltáró, úgynevezett filogenetikai módszerrel vizsgálták az ősi genomokat. Ebből kiderült, hogy négy, egymástól jól elkülönülő lópopulációval van dolguk, melyek Eurázsia-szerte eltérő időben és helyeken éltek. Ezek közül az utolsó, DOM2-nek elnevezett társaság foglalja magában a modern házi lovakat is.

A genomikai adatok alapján a kutatók le tudták szűkíteni az állatok földrajzi eredetét: egyértelművé vált, hogy a modern házi lovak elődei a nyugat-eurázsiai sztyeppéről, a Volga és Don folyók régiójának déli részéről származnak, és közel 4200 éve jelentek meg. A szakemberek vizsgálataik során két olyan, lovagláshoz való alkalmazkodásra utaló genetikai változást is azonosítottak a modern házi lovaknál, amik elősegíthették a nyugat-eurázsiai sztyeppéről való elterjedésüket.

Az első ilyen módosulás a GSDMC génnél történt, aminek egy mobilis genetikai elem (transzpozon) megváltoztatta szerkezetét, ezzel feltételezhetően növelve a lovak teherbíró képességét és kitartását. A második a ZFPM1 gént érintette, amely az állatok agytörzsében található úgynevezett szerotonergikus neuronok kialakulására van hatással az egyedfejlődés során. A kutatók szerint valószínű, hogy ez a lovak viselkedését befolyásolta, valószínűleg engedelmessebbé és stressztűrőbbé téve őket.

A DOM2 populációhoz tartozó házi lovak elterjedésének ezután már semmi sem szabhatott gátat. Előbb a mai Törökország területére, a Kárpát-medence környékére és Közép-Ázsiába jutottak el, közel 4 ezer évvel ezelőtt, majd a következő pár száz évben Nyugat-Európába és Mongóliába is, hogy végül 3 ezer éve felváltsák az összes helyi lópopulációt. Kezdetben még lovasok terjesztették őket, de a kutatók szerint 3800-4000 éve már a küllős kerekű szekerek is megjelentek, tovább növelve a kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkező lovak népszerűségét.

A kutatók két nyelvcsalád földrajzi elterjedésére is tudtak következtetni, az ekkoriban, különböző területen élt kultúrákhoz köthető lómaradványok és belőlük nyert genetikai adatok alapján. Ezek arra mutatnak, hogy korábbi elgondolásokkal ellentétben az indoeurópai nyelvcsalád Európán belüli elterjedéséhez nem elsősorban a modern házi lovak vagy a lovaglás járultak hozzá. Ezzel ellentétben arra viszont találtak bizonyítékot, hogy ázsiai elterjedésük összekapcsolható az indoiráni nyelvek és a harci szekerek ázsiai térnyerésével.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: