A péniszférgek az ősi óceánok csúcsragadozóiként a védekezésre is gondot fordítottak

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A paleontológiai közmegegyezés szerint a 541-485 millió évvel ezelőtti kambrium időszakban történt az első biodiverzitási robbanás. Az kétségtelen, hogy a földtörténeti értelemben kurta periodusban jelentek meg a ma élő törzsek elődei, és rengeteg mára kihalt élőlény növelte a sokféleséget. 

Ilyenek voltak a mai farkos- vagy péniszférgek (Priapulida) ősei, a Priapulidae család korai fajai, amelyek testformája a főemlősök hímtagjára emlékeztette a névadó 19. századi zoológusokat, akik a fallikus forma nyomán az ógörög termékenységisten Priapusról nevezték el az állatcsoportot. 

Az korábban is ismert volt már, hogy az alig 10 centiméteres ősi péniszférgek a kambriumi óceánok legfőbb predátorai voltak. Az angliai Durham Egyetem és a kínai Jünnan Egyetem paleontológusai nemrégiben olyan kövületeket vizsgáltak, amelyek ezen élőlények eddig nem ismert viselkedéséről tanúskodnak. A Current Biology folyóiratban november 7-én megjelent tanulmányukban a kutatók azt állítják, hogy a kambriumi péniszférgek voltak az első olyan állatok, amelyek más lények maradványainak felhasználásával hozták magukat előnyösebb evolúciós pozícióba. 

A Kínában talált fosszíliák egyértelműen azt mutatják, hogy az Eximipriapulus faj egyedei beköltöztek a mai pörgekarúakkal rokon, de már nem létező hioliták kúp- vagy tölcséralakú meszes vázaiba. Ez a kutatók szerint azt jelenti, hogy az álcázásnak és a passzív védelemnek ez a komplex formája legalább száz millió évvel korábban alakult ki, mint azt eddig gondolták. 

Egy hiolita vázban bújkáló Eximipriapulus rekonstrukciós rajzaFotó: Zhang Xiguang/ Yunnan University

A paleontológiai szakirodalom eddig a remeterákok (Paguridae) családjába tartozó, nagyjából 200 millió évvel ezelőtt, a korai jura idején kialakult ízeltlábú Decapoda fajoknak tulajdonította ezt az evolúciós találmányt. 

Korábbi kapcsolódó cikkeink: