Pajzánkodnak a korallok, az első menet alapján a szakértők optimisták
Beindult a korallok háromnapos nászéjszakája Ausztrália partjainál, a Nagy-korallzátonyon. A szakértők, a korallokból felszálló ivarsejtek mennyisége alapján tíz éve nem látott javulást jósolnak a korallok állapotában. A korallok évente mindössze egyszer ívnak, de akkor három egymást követő éjszakán át. Ausztrália partjainál, mintegy 2600 kilométer hosszan, az összes korall egyszerre turbékol.
A korallok mészvázának mélye apró kis élőlényeket, korallpolipokat rejt. A polipok kétféleképpen tudnak szaporodni: ivartalanul, bimbózással újabbnál újabb mészváz-hajtásokat alkotnak, illetve ivaros szaporodással, az iversejtek találkozásából lárvák fejlődnek ki. A lárvák új területen megtelepedve új kolóniákat hoznak létre.
A meglehetősen ritka ivaros szaporodás jelentősége különösen annak fényében felbecsülhetetlen, hogy az egyre melegedő tengervizekben az egyre hosszabb ideig tartó és egyre extrémebb hőhullámok hatására a korallok – a hőstressz hatására – a szó szoros értelmében megfőnek. A Nagy-korallzátony északi területein a 2015 és 2018 között tapasztalható, szinte egyáltalán nem enyhülő hőhullám hatására a korallok mintegy kétharmada pusztult el. A környék vizeit monitorozó tengerbiológusok és más szakemberek attól tartottak, hogy az Ausztrália keleti partjainál elpusztult korallok soha nem térnek vissza.
Ha tartósan magas a környezetükben a víz hőmérséklete, a korallok azért halnak meg, mert nem tudják megtartani a velük szimbiózisban élő algákat. A korallpolipok a medúzákhoz hasonló felépítésű csalánozók. A mészvázukat folyamatosan bővítgető kis polipok képtelenek a velük szimbiózisban élő algák nélkül élni. Utóbbiak – ahhoz hasonlóan, mint az embereknek a bélbaktériumok – nemcsak színt, hanem táplálékot is biztosítanak a koralloknak. Sőt, a végső soron közös vázukat alkotó mész felszabadításában is fontos szerepet játszanak. Túl melegben azonban nincs maradásuk, sőt, a hőgutát szenvedő korallok maguk okádják ki az algákat, megpecsételve ezzel saját sorsukat.
Az első éjszaka alapján a szokásosnál intenzívebbnek ígérkező ívás azért ad optimizmusra okot, mert a korallok által a tengerbe eresztett ivarsejtekből sokat begyűjtenek és olyan területeken engedik vissza a tengerbe, ahol különösen nagy pusztítást végeztek az előző évek hőhullámai. Így remélik újratelepíteni azokat a kolóniákat, ahol a mészvázban élő algák és korallpolipok elpusztultak, vagyis a korallok kifehéredtek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: