A Nagy-korallzátony a felére zsugorodott 25 év alatt

Nincsen túlélhető és fenntartható jövőnk tudomány nélkül, ahogy nekünk sincsen nélkületek. Támogasd a Qubit munkáját!

Az Ausztrália partjaitól nem messze található Nagy-korallzátonyban az elmúlt 25 év során megfeleződött a korallok száma – derült ki egy friss kutatásból, amely szerint 1995 óta folyamatosan csökken az egészséges korallok mennyisége, de a 2016-tól kezdődő vízhőmérsékleti rekordok még jobban felgyorsították a kifehéredést.

„1995-ben kezdtem felmérni a korallzátonyok helyzetét, de ami utána jött, arra nem voltam felkészülve. Azóta öt nagy kifehéredési esemény történt, közülük három az elmúlt öt évben” – mondta a Guardiannek Terry Hughes, a James Cook Egyetem kutatója, a Proceedings of the Royal Society nevű folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

A kutatás bizonyította, hogy a kis, közepes és nagy méretű korallok is pusztulnak, de a nagyobb korallok eltűnése jelenti a legnagyobb veszélyt, ugyanis ezek szaporodásával lehetne leginkább helyreállítani a zátonyok élővilágát. A két legveszélyeztetettebb faj az agancskorall és az asztalkorall, amelyek jelentős élőhelyet biztosítanak több halfajnak, így az óceán biodiverzitásának kulcsai is egyben.

Az üvegházhatású gázok légkörbe eresztése nyomán felgyorsult globális felmelegedés miatt bajba került korallzátonyokon Hughes szerint csak egyvalami segíthet: a kibocsátások radikális csökkentése. „Nincs vesztegetni való időnk. Szerintem, ha a felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5–2 Celsius-fok körül tudjuk tartani, a párizsi egyezménynek megfelelően, akkor megmaradhatnak a zátonyok. De ha nem változtatunk semmit, a 3–4 fokos felmelegedés már teljesen elpusztítja a Nagy-korallzátonyt.”

Kifehéredő korallzátonyFotó: ANDREAS DIETZEL/AFP

A korallokat érő hőstresszt a hőmérséklet növekedése mellett az is súlyosbítja, ha az a 2-3 fokos emelkedés tartósan, több hétig fennáll. Ha a víz felszíni rétegeinek hőmérséklete akár csak egy-két fokkal tartósan meghaladja a korallok kifehéredésével együtt járó mértéket, az egyedülálló élőlények elpusztulnak.

Tovább ront a Nagy-korallzátony helyzetén, hogy az utóbbi években a nagyobb őszi-téli lehűlések is elmaradtak. A korallok egy-egy rövidebb hőhullámot át tudnának vészelni, feltéve, hogy azt megelőzően egy kisebb (tavaszi) felmelegedést egy-egy nagyobb lehűlés is követ. 2016-ban például a nappali felmelegedés 8-9 hónapon át 30 Celsius-fok körüli hőmérsékleten tartotta a tengerfelszínt.

Lehet, hogy az évszázad közepét sem érik meg

Idén februárban az óceánkutatók San Diegó-i csúcstalálkozójukon elhangzott, hogy a korallzátonyok 70-90 százaléka nemhogy a következő évszázadot, de a mostani közepét sem éri meg, és ez ellen már nem is nagyon van mit tenni.

Pusztulófélben lévő agancskorallFotó: CHRISTOPH GERIGK/Biosphoto via AFP

A Hawaii Egyetem kutatói számítógépes modellezés segítségével térképezték fel, hogy a világtengerek mely területein lennének a legsikeresebbek a korall-újratelepítési kísérletek. A szimulációban a tengervizek felszíni hőmérsékletének alakulása mellett figyelembe vették azokat az előrejelzéseket, amelyek a hullámok energiáját, a tengervizek savasságát, a szennyezés mértékét, a túlhalászás alakulását hivatottak megbecsülni az elkövetkező években, évtizedekben.

Az eredmény szerint 2045-re a most még korallok borította területek szinte kivétel nélkül alkalmatlanná válnak majd arra, hogy otthont biztosítsanak a tengeri ökoszisztémának, és a folyamat rohamosan romlik majd tovább az évszázad második felében. A korallokkal együtt a zátonyok környékén élő több ezernyi tengeri faj sorsa is megpecsételődhet.

A kutatók mindenesetre gőzerővel dolgoznak a helyzet megoldásán, a hőálló alga irányított evolúciós létrehozásától kezdve a Liechtenstein méretű, virágállatokat utaztató vulkanikus kőtömb leúsztatásáig.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: