Megfontolt tempóban készül a lucaszéke, de hogy lesz ebben 13 féle fa? – 2. nap
A lucaszéket eredetileg ügyeskezű, kalandos kedvű fiatalemberek készítették maguknak, méghozzá úgy, hogy minden nap dolgoztak rajta egy kicsit, lehetőleg valami félreeső helyen, hogy senki se lássa, mit bénáznak össze. Ügyeskezűséggel még nem vádolt meg senki, a székészeti ismereteim meg kimerülnek az ikeás irodai szék imbuszkulcsos összerakásában, na de innen szép nyerni.
A kísérlet második napján arra jutottam, hogy a széknek kell láb is. Több ábrát is láttam különböző székekről, és ez közös pontnak tűnik közöttük, bár abban sincs egyetértés, hogy a lucaszékének pontosan hány lábúnak is kell lennie, az meg végképp homályos, hogy hányféle fából kell készülnie.
Miután a legtöbb forrás legalább hét különböző faanyagot említ, de egyesek szerint a szék nem ér semmit, ha nem tizenhárom határ tizenhárom különböző fájából készül, biztonságos lépésnek tűnt az első lábat másféle fából készíteni, mint az ülőlapot. Vagy állólapot, mert erre a székre karácsonykor fel kell majd állni.
A projekt tehát egyelőre ott tart, hogy van egy szelet fám és egy botom, az előbbi almából készült, az utóbbi pedig bodzából. A kérgét leszedtem róla, de csak egy kicsit, hogy megőrizzem rusztikus jellegét, a folyamat lényegéből adódóan pedig nem is akartam túl gyorsan haladni a székkel, így el lehet odázni azt a kínos pillanatot, amikor valahogy egymáshoz kell rögzíteni a lapot és a botot.
A lábak számától függően (3 vagy 4) még néhány napig lehet húzni az időt, terveim szerint még meg is csiszolom majd az almafaszeletet, de ezzel valószínűleg várok vasárnap reggelig, amikor minden normális vidéki háztartásban bekapcsolják a flexet. A kalandok holnap folytatódnak, addig is maradjanak velünk!
Előzmények: