Hosszú és rögös út vezetett a szék elkészültéig, de sikerült: íme a fapados boszorkánydetektor, amit szögek és csavarok nélkül, apránként kell összeszerelni legalább hét különféle faanyagból, és aminek el kell bírnia egy felnőtt férfi súlyát ahhoz, hogy az ember szenteste megszemlélhesse róla a falu boszorkányait.
A megfontolt haladás elvét maximálisan szem előtt tartva ma eljutottam odáig, hogy a szék lábai egyforma hosszúak legyenek. Kis lépés ez az embernek, de nagy a széknek, így ugyanis már majdnem stabil, és tulajdonképpen szint kész is van, már csak egyetlen botocska hiányzik hozzá, hogy meglegyen benne a hétféle faanyag.
A széklábakat összefogó botocskák behelyezésével és egy kis csiszolással messziről már egészen székszerű lett a szék, igaz, rossz helyre fúrtam, rossz botot vágtam, és általában mindent elrontottam, amit el lehet. Már megint.
Szomorú sors a hűtlen székfaragóé: sötétben, -1,8 fokban kell dolgoznia, de talán a hideg, talán a közelgő karácsonyi határidő miatt a lucaszéke látványos, ám némileg aggasztó fejlődésen ment keresztül.
Úgy alakult az élet, hogy a szék otthon maradt, én meg hazajöttem, de faragni meg csak kell valamit. Mielőtt újra találkoznánk, megpróbálok neki látatlanban kifaragni egy alkatrészt, a parkban találtam félig korhadt tölgyet hozzá. Mi baj lehet?
A már meglévő és beillesztett egy láb után a plusz három azt is jelenthetné, hogy végül négy lába lett a boszorkánydetektornak, de ez nem így van. A széknek továbbra is egy lába van, de már több bot közül lehet válogatni hozzá, a jelenlegi tervek szerint a háromlábas elképzelés valósul majd meg.
Folytatódik a Qubit ember-szék-boszorkány-kísérlete, de nem újabb botokkal, hanem ismételt fúrással: igaz, hogy a lucaszéke lassan készül, de lyuk mindenképp kell hozzá, de lehet, hogy az előzetes tervek sem ártanak. A mostani cél a hétféle fa, de a botokat valamiféleképpen rögzíteni is kell a széken, és továbbra sem lehet csavart vagy szöget használni hozzá.
A székkészítés a szakmai felkészültség mellett alapos időbeosztást is igényel: miután rájöttem, hogy jobb esetben mindjárt kész van a boszorkánydetektor, mert elég neki három láb és még néhány fadarab, visszavettem az eddig sem túl viharos munkatempóból, és csak egy lyukat fúrtam bele.
Lassan, de biztosan alakul a Qubit szék-ember-kísérlete: a hétfőn elkezdett lucaszéke ugyan még mindig nem nagyon hasonlít egy székre, de legalább az egyik lábként szolgáló botot sikerült elhelyezni az erre a célra fúrt lyukban. Ha lesz még legalább két másik, semmi nem óvja meg a boszorkányokat a detektálástól.
Folytatódik a Qubit emberkísérlete: ahogy fogy az idő, a szék egyre kevésbé hasonlít egy székre, jelenleg két botból és egy kicsit lukas fadarabból áll, de állítólag Michelangelonak is csak a felesleget kellett lefaragnia egy márványtömbről, hogy előtűnjön belőle a Dávid-szobor.
A lucaszékében az a jó, hogy nem kell vele sietni, sőt, direkt az a cél, hogy minél lassabban készüljön el. Ez azoknak lehet kellemetlen hír, akik egyébként tudják, hogyan kell széket faragni, a hozzám hasonlóknak a kísérlet második napján inkább megkönnyebbülés, de az már most látszik, hogy a fadarabokat előbb-utóbb valahogy össze is kell rakni.
December 13-hoz, Luca napjához számos népszokás kötődik: ilyenkor lehet férjet fogni, időt jósolni, tojást szaporítani, de leginkább széket szokás faragni. A Qubit botcsinálta székkészítésze ennek alkalmából nekiállt összeeszkábálni egy széket, ami elbírja egy felnőtt ember súlyát, és amire ráállva a karácsonyi éjféli misén talán kiderül, hogy ki a boszorkány a faluban.