Szomorú sors a hűtlen székfaragóé: sötétben, -1,8 fokban kell dolgoznia, de talán a hideg, talán a közelgő karácsonyi határidő miatt a lucaszéke látványos, ám némileg aggasztó fejlődésen ment keresztül.
Folytatódik a Qubit ember-szék-boszorkány-kísérlete, de nem újabb botokkal, hanem ismételt fúrással: igaz, hogy a lucaszéke lassan készül, de lyuk mindenképp kell hozzá, de lehet, hogy az előzetes tervek sem ártanak. A mostani cél a hétféle fa, de a botokat valamiféleképpen rögzíteni is kell a széken, és továbbra sem lehet csavart vagy szöget használni hozzá.
A székkészítés a szakmai felkészültség mellett alapos időbeosztást is igényel: miután rájöttem, hogy jobb esetben mindjárt kész van a boszorkánydetektor, mert elég neki három láb és még néhány fadarab, visszavettem az eddig sem túl viharos munkatempóból, és csak egy lyukat fúrtam bele.
Folytatódik a Qubit emberkísérlete: ahogy fogy az idő, a szék egyre kevésbé hasonlít egy székre, jelenleg két botból és egy kicsit lukas fadarabból áll, de állítólag Michelangelonak is csak a felesleget kellett lefaragnia egy márványtömbről, hogy előtűnjön belőle a Dávid-szobor.
A lucaszékében az a jó, hogy nem kell vele sietni, sőt, direkt az a cél, hogy minél lassabban készüljön el. Ez azoknak lehet kellemetlen hír, akik egyébként tudják, hogyan kell széket faragni, a hozzám hasonlóknak a kísérlet második napján inkább megkönnyebbülés, de az már most látszik, hogy a fadarabokat előbb-utóbb valahogy össze is kell rakni.