Elhunyt a biológiai sokféleség fogalmát megalkotó amerikai ökológus
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Elhunyt Thomas Lovejoy, amerikai ökológus-biológus, a biológiai sokféleség fogalmának megalkotója – jelentette be még december 25-én a George Mason Egyetem, amelynek a tudós egészen 80 éves korában bekövetkezett haláláig professzora volt.
A brit Guardian gyászhíre szerint a biodiverzitás keresztapjaként is emlegetett Lovejoy 1971-ben a patinás National Geographic Society ösztöndíját elnyerve kezdte kutatni az Amazonas-medencéjének esőerdeiben élő madárvilágot. A pusztuló természeti környezet és a sokféleség csökkenése közötti összefüggést felismerve az 1970-es évek második felétől egyre többször hívta fel a figyelmet a trópusi ökoszisztémák, később pedig az erdők, valamint az őshonos flóra és fauna védelmére.
Lovejoy kezdeményezésére jött létre a brazíliai állami tudományos szervezetekkel közösen Erdőrészek Biológiai Dinamikája (Biological Dynamics of Forest Fragments) néven alapított Amazonas Biodiverzitás Központ 1979-ben. Az ökológus-biológus a kutatás és a tanítás mellett a Világbank és a Smithsonian Intézet, továbbá több amerikai elnök ökológiai tanácsadója is volt.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Az erdőirtások szinte biztosan kipusztítják a hárpiát, a Föld legnagyobb ragadozó madarát
A tagolt erdőfoltok nem képesek megfelelő mennyiségű zsákmánnyal ellátni a ragadozókat. A terepi felmérése szerint a deforesztáció vészesen csökkentette a hárpia zsákmányállatainak állományát, a fákkal együtt a lombkorona szintben élő majmok és lajhárok is eltűntek.
Csak a Föld három százalékán maradt érintetlen vadon
Szibériában, Amazóniában, a Szaharában, Kanadában és Kongó őserdeiben néha még előfordul, hogy az őslakos fajok háborítatlanul élhetnek, de máshol ilyesmi már nem fordul elő. Ausztráliában egy talpalatnyi érintetlen vadont sem találtak. A folyamat még megállítható.
Mátyás Csaba: A biológiai diverzitás nem ruházható fel értelemmel
Az, hogy a diverzitást egyfajta biztosításként értelmezzük változások esetére, nem intencionális, hanem az élő rendszer inherens alaptulajdonsága, mint ahogy a vörös szín önmagában nem képez célt, csak esetleg reakciót vált ki a környezetéből, ami már viszont szelekciós hatású” – mondja a Soproni Egyetem Környezet- és Földtudományi Intézetének professzora.