Csak a Föld három százalékán maradt érintetlen vadon
Műholdas felvételek alapján eddig úgy becsülték, hogy a Föld felszínének 20-40 százaléka még viszonylag jó állapotban van, és nem érintette mélyebben az emberi tevékenység, de egy friss tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy jóval nagyobb a baj, mint eddig hitték. Az ökoszisztémák állapotát a magasból ugyanis nem lehet megfelelően felmérni: könnyen lehet, hogy az erdő vagy a szavanna érintetlennek látszik, mégis kulcsfontosságú fajok hiányoznak belőle.
A tanulmányban a korábbi emberi természetkárosításról készült felméréseket vetették össze azokkal a térképekkel, amelyek azt jelölték, hogy hol halt ki vagy ritkult meg az adott területeken őshonos, kulcsfontosságúnak tartott állatok állománya. Mivel több olyan állatot is bevontak a vizsgálatba, amelyek már rég eltűntek az adott területről, illetve a pontos elterjedésükről nem maradt fenn megbízható adat, más kutatók szerint a mostani 3 százalékos becslés túl alacsony.
Az 5 érintetlen terület
Ehhez persze először nem árt tisztázni, hogy mi is tekinthető érintetlennek. Andrew Plumptre, a tanulmány vezető szerzője és társai szerint az a terület, ahol 1500 óta ugyanolyan létszámban ugyanazok a fajok élnek, elfogadható érintetlennek – és ilyenből nem sok akad.
A definíció szerint érintetlennek fogadható el a Nouabale-Ndoki Nemzeti Park Kongóban, a Szerengeti-Ngorongoro Tanzániában, az Alto Rio Negro Amazóniában, Szibéria egyes vidékei és a Kawésqar Nemzeti Park Chilében. Ezek közül egyes területek védettek, de ebből kevés van: csak az érintetlennek tartott vidékek 11 százaléka részesül speciális védelemben, így a kutatók azt javasolják, hogy a többi részre is terjesszék ki a védelmi intézkedéseket. Plumptre szerint a vagy a vadászat, vagy az invazív fajok ritkították meg leginkább az őshonos fajok állományát – ez utóbbiak tehetők felelőssé azért, hogy Ausztráliában nem maradt már érintetlen terület.
20 százalékos cél
A tanulmány helyzetértékelése szerint a helyzet siralmas, de lehet rajta javítani: a hiányzó fajok, például farkasok visszatelepítésével növelhető a biodiverzitás, megfelelő telepítési programok esetén pedig akár a Föld 20 százalékán is helyreállítható lenne a rend.
Plumptre pozitív példaként hozta fel az amerikai Yellowstone parkban végrehajtott farkastelepítési programot, amiről már korábban kiderült, hogy a farkasokon kívül a fáknak, a cserjéknek és a talajnak is hasznos.
Pierre Ibisch, az Eberswalde Egyetem ökológusa szerint a tanulmány túl optimista: néhány faj visszatelepítése szerinte nem oldhatja meg a problémát, legalábbis a globális felmelegedés mellett nem, Plumptre és társai ugyanis ezt nem vették figyelembe a 20 százalékos cél kitűzésekor.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
