Műholdas felvételek alapján eddig úgy becsülték, hogy a Föld felszínének 20-40 százaléka még viszonylag jó állapotban van, és nem érintette mélyebben az emberi tevékenység, de egy friss tanulmányban a kutatók arra jutottak, hogy jóval nagyobb a baj, mint eddig hitték. Az ökoszisztémák állapotát a magasból ugyanis nem lehet megfelelően felmérni: könnyen lehet, hogy az erdő vagy a szavanna érintetlennek látszik, mégis kulcsfontosságú fajok hiányoznak belőle.

A tanulmányban a korábbi emberi természetkárosításról készült felméréseket vetették össze azokkal a térképekkel, amelyek azt jelölték, hogy hol halt ki vagy ritkult meg az adott területeken őshonos, kulcsfontosságúnak tartott állatok állománya. Mivel több olyan állatot is bevontak a vizsgálatba, amelyek már rég eltűntek az adott területről, illetve a pontos elterjedésükről nem maradt fenn megbízható adat, más kutatók szerint a mostani 3 százalékos becslés túl alacsony.

Az 5 érintetlen terület

Ehhez persze először nem árt tisztázni, hogy mi is tekinthető érintetlennek. Andrew Plumptre, a tanulmány vezető szerzője és társai szerint az a terület, ahol 1500 óta ugyanolyan létszámban ugyanazok a fajok élnek, elfogadható érintetlennek – és ilyenből nem sok akad.

A definíció szerint érintetlennek fogadható el a Nouabale-Ndoki Nemzeti Park Kongóban, a Szerengeti-Ngorongoro Tanzániában, az Alto Rio Negro Amazóniában, Szibéria egyes vidékei és a Kawésqar Nemzeti Park Chilében. Ezek közül egyes területek védettek, de ebből kevés van: csak az érintetlennek tartott vidékek 11 százaléka részesül speciális védelemben, így a kutatók azt javasolják, hogy a többi részre is terjesszék ki a védelmi intézkedéseket. Plumptre szerint a vagy a vadászat, vagy az invazív fajok ritkították meg leginkább az őshonos fajok állományát – ez utóbbiak tehetők felelőssé azért, hogy Ausztráliában nem maradt már érintetlen terület.

20 százalékos cél

A tanulmány helyzetértékelése szerint a helyzet siralmas, de lehet rajta javítani: a hiányzó fajok, például farkasok visszatelepítésével növelhető a biodiverzitás, megfelelő telepítési programok esetén pedig akár a Föld 20 százalékán is helyreállítható lenne a rend.

Plumptre pozitív példaként hozta fel az amerikai Yellowstone parkban végrehajtott farkastelepítési programot, amiről már korábban kiderült, hogy a farkasokon kívül a fáknak, a cserjéknek és a talajnak is hasznos.

Pierre Ibisch, az Eberswalde Egyetem ökológusa szerint a tanulmány túl optimista: néhány faj visszatelepítése szerinte nem oldhatja meg a problémát, legalábbis a globális felmelegedés mellett nem, Plumptre és társai ugyanis ezt nem vették figyelembe a 20 százalékos cél kitűzésekor.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A farkasok visszatérése a fáknak és a cserjéknek is hasznos, de még a talajnak is jó

Vajna Tamás tudomány 2020. október 30.

A nagyragadozók visszatérésének áldásos ökológiai hatásairól készített szemléletes infografikát a WWF Magyarország. A természetvédelmi világalap fiókszervezete egy nemzetközi program keretében a farkasokkal, medvékkel, hiúzokkal való hosszú távú együttélés hazai jó példáit is összegyűjtötte.

Mire tanítanak a farkasok?

Dippold Ádám tudomány 2020. július 15.

Magyarul nemrég jelent meg Elli H. Radinger 2017-es sikerkönyve, A farkasok bölcsessége, amely egyrészt az írónő harminc évnyi farkasmegfigyeléseiről szól, másrészt életvezetési tanácsokat tartalmaz. Az előbbi jó hír, az utóbbi kevésbé.

Tömeges kihalási esemény kellős közepén járunk

Qubit.hu tudomány 2020. június 2.

Amerikai és mexikói kutatók több tízezer szárazföldi gerinces faj állományát vizsgálták, és több mint ötszázat találtak, amelyekből kevesebb mint ezer példány maradt. A tudósok szerint a biodiverzitás válságát a klímaváltozással egy szinten, vészhelyzetként kellene kezelni.