A kémiai környezetterhelés visszafordíthatatlan következményeire figyelmeztet egy átfogó nemzetközi kutatás

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A világszerte használt mintegy 350 ezer különféle kémiai anyag többségét sohasem vizsgálták meg abból a szempontból, hogy a környezetbe jutva milyen hatással vannak az élővilágra – derül ki az Environmental Science & Technology folyóiratban kedden, január 18-án megjelent tanulmányból. A brit, dán, kanadai és svéd kutatók által jegyzett jelentés szerint ez azért is probléma, mert az ilyen vegyületek előállítása gyorsabban, kibocsátásuk pedig jelentősebb mértékben történik, mint ahogy azt a környezetvédelmi hatóságok nyomon követhetnék. A kutatók szerint az eltérés több nagyságrend is lehet.

A kutatást ismertető Guardian a tanulmány szerzői mellett a téma több, nemzetközileg elismert szakértőjét is megszólaltatta. A kutatók véleménye egyöntetű: a kémiai környezetterhelés növekedése azért igazán alattomos, mert ha az egyes vegyi anyagok közvetlen mérgező hatását nehéz is kimutatni, összeadódva már egyáltalán nem jelentéktelen a toxicitásuk.

Problémát jelent annak meghatározása is, hogy a kémiai környezetszennyezés ökológiai következményei a visszafordítható vagy a már visszafordíthatatlan kategóriába tartoznak-e. A kutatók szerint elsősorban azért, mert az emberiség által előállított különféle vegy- és gyógyszerek, gyom- és rovarirtók, műtrágyák, szilárd, folyékony és légnemű kemikáliák esetében nem lehet megállapítani egy olyan korábbi kiindulási állapotot, mint a légköri szén-dioxidnál az iparosodás előtti koncentrációt. 

Ipari szennyezés habja a Tejo folyó portugál szakaszánFotó: PAULO DE OLIVEIRA/Biosphoto via AFP

A műanyagválság leküzdését csak a nemzetközi szerződések kontrolljával megvalósíthatónak tartó környezetvédőkhöz hasonlóan a tanulmány szerzői is úgy vélik, hogy erősebb szabályozásra van szükség. A kutatók ezért azt javasolják, hogy a vegyi anyagok gyártására és kibocsátására fix, nemzetközi egyezményben rögzített, és folyamatosan ellenőrzött és számon kért felső határértéket kell megállapítani. Ugyanúgy, ahogy szén-dioxidról szóló megállapodásoknál, ahol az egyértelmű cél az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, végül megszüntetése.

Korábbi kapcsolódó cikkeink: