Séta közben jóval hatékonyabban végzünk el bonyolult feladatokat, mint ülve
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Hogy az agy egyszerre több feladatot képes ellátni, az kétségtelen; még senki sem fulladt meg azért, mert közben mondjuk rajzolnia kellett. Ugyanakkor több kutatás állítja, hogy a multitasking, vagyis a több feladat egyidejű elvégzése nem tartozik az agy erősségei közé.
A multitasking hatékonyságát az is befolyásolja, hogy egyszerre milyen komplexitású tevékenységeket végzünk – állapították meg a Rochesteri Egyetem Del Monte Idegtudományi Intézetének kutatói, akik egy új tanulmányban kimutatták, hogy az egészséges emberi agy járás közben többféle feladatot végezhet anélkül, hogy a tevékenység végrehajtásának hatékonysága csorbát szenvedne.
„… a kutatás bebizonyította, hogy az agyunk rugalmasan működik, és további terheléseket is felvállalhat. Az eredményeink megmutatták, hogy a résztvevők sétálási mintázata javult, miközben a sétával egy időben kognitív feladatokat hajtottak végre. Mindez arra utal, hogy a sétánkra jó hatással van az, ha a feladatot séta közben hajtjuk végre, mintha csak sétálnánk, és közben nem csinálnánk semmit.”
– idézte a Medicalxpress David Richardsont, az egyetem munkatársát, a Neuroimage folyóiratban megjelent cikk szerzőjét.
A kísérlethez a kutatók a Del Monte Intézet saját képalkotó berendezését, a Mobile Brain/Body Imaging (hordozható agy/test képalkotó, röviden MoBi) nevű rendszert használták, ami a virtuális valóság (VR), a digitális mozgásrögzítés (motion capture) és az agyi képalkotás technológiáit elegyíti. A kísérlet résztvevői futószalagon sétáltak, vagy az asztalokon található objektumokkal szöszmötöltek; eközben 16 nagy sebességű kamerával milliméteres pontossággal rögzítették minden mozdulatukat. A kutatók nemcsak a résztvevők fizikai tevékenységét, hanem az agyi aktivitásukat is megfigyelték.
A MoBi végig rögzítette a résztvevők agytevékenységét, miközben a futószalagon sétálva különböző elvégzendő feladatok között kellett váltogatniuk. Az agyi aktivitásban nem mutatkozott különbség, ha az önkéntesek ülve dolgoztak, de a kutatók azt vették észre, hogy minél bonyolultabb volt az elvégzendő feladat, annál nagyobb neuro-fiziológiai különbség volt észlelhető az ülve és sétálva végzett cselekvés hatékonysága között. Mindez arra utal – vélik a kutatók –, hogy az egészséges agytól elvárható ilyen fokú rugalmasság, a végrehajtás hatékonyságát pedig az befolyásolja, hogy mennyire komplex az elvégzendő feladat.
„A MoBival alaposabban megérthettük, hogy az agyunk minként funkcionál a mindennapi életben. Ha megnézzük az arra vonatkozó eredményeket, hogy a fiatal, életerős agy miként válthat az elvégzésre váró feladatok között, jobban megérthetjük, hogy mi történik az agyban olyan neuro-degeneratív betegségek kialakulása során, mint például az Alzheimer-kór.”
– mondta a tanulmányt vezető Edward Freedman.
Richardson szerint annak a megértése, hogy a fiatal és életerős agy hogyan viselkedik, önmagában is ígéretes kiindulópont lehet, de azt is meg kell vizsgálni, hogy ezek a megállapítások az egészséges, illetve neuro-degeneratív betegségektől szenvedő idősebb emberek agyában is hasonlóan zajlanak-e. A kutatók azt tervezik, hogy a kutatásaik következő szakaszában többféle korú, nemű és állapotú emberi agyat is feltérképeznek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Etológiai szenzáció: a kutyák agya különbséget tesz az emberi nyelvek között
A csecsemők még azelőtt képesek megkülönböztetni egymástól a nyelveket, hogy megtanulnának beszélni. Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy a legkorábban háziasított társállatok is képesek-e ilyen teljesítményre. Az agyi képalkotó eljárások eredményei azt mutatják, hogy igen, csak kissé másképp, mint az emberek.
Akik nem tudnak képeket összerakni a fejükben – megfejtették az afantázia és a hiperfantázia titkát
Az emberek 2,6 százaléka él hiperrealisztikus képeket közvetítő képzeletvilággal, míg körülbelül 0,7 százalékuk tapasztalja az afantáziát. Ez az az állapot, amikor valaki előtt nem egy piros alma képe jelenik meg, ha arra gondol, hanem csak érzi a sötétben az alma alakját.
Egyre több kutató állítja, hogy a lassú kognitív tempó, az SCT nem az ADHD egyik tünete, hanem különálló zavar
A pszichológusok hivatalosan még mindig a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tünetegyüttesének részeként tartják számon az SCT-t, amit a gyakori ábrándozás, bambulás, általános levertség jellemez. Szakértők szerint ez ahhoz vezethet, hogy rengeteg gyereket félrediagnosztizálnak, és feleslegesen tömik őket erős gyógyszerekkel.