Az ellenzékben lévő szélsőjobboldali szavazók a legfogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Minél szélsőségesebben jobboldali eszméket vall valaki, annál hajlamosabb hinni az összeesküvés-elméletekben – állítják régóta szociálpszichológiai kutatások. Egy alternatív elmélet szerint azok, akik fogékonyak az akár szélsőjobbos, akár szélsőbalos eszmékre, általában könnyebben hiszik, hogy a világot sötét erők titkos összjátéka irányítja, mint azok, akik politikailag középre húznak. Melyik elmélet a helyes? A több évtizedes tudományos vitát egy magyar kutatók részvételével végzett friss vizsgálat rendezheti, amit 26 országban, összesen mintegy 105 ezer ember bevonásával folytattak. A kutatás eredményeit január 17-én közölte a Nature Human Behavior folyóirat. 

„Bár a kutatásnak úgy indultunk neki, hogy megpróbáljuk eldönteni, hogy melyik fedheti jobban a valóságot, mindkét korábbi hipotézis megalapozottnak bizonyult  – mondta a Qubitnek Krekó Péter szociálpszichológus, az ELTE docense, a tanulmány egyik magyar szerzője. – Miközben a világmozgató titkos szövetségekbe vetett hitre a politikai jobb oldal szavazói általában fogékonyabbak, és minél szélsőségesebb nézeteket vallanak, annál valószínűbb, hogy az összeesküvés-elméleteket is könnyebben elhiszik, a lineáris összefüggés mellett U-alakú kapcsolat is megfigyelhető a politikai és a konspirációs beállítottság között. Vagyis a szélsőséges politikai nézeteket vallók körében nemcsak a jobb, hanem a baloldalon is fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre” – mondta a konspirációs mentalitás és a politikai beállítottság összefüggéseit évtizedek óta kutató Krekó, aki hozzátette, hogy „összességében a konspirációs mentalitás az ellenzékben lévő szélsőjobboldali szavazók körében a legmagasabb”.

A szélsőségesek fogódzókat keresnek a konteókban

Az összesen 40 szerző által jegyzett publikáció alapjául szolgáló vizsgálatokkal a kutatóknak további összefüggéseket is sikerült egyértelműen kimutatniuk, többek között azt, hogy a konspirációs beállítottságot a szélsőséges politikai nézetek iránt fogékonyabbaknak nemcsak a világnézete erősíti. Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy a politikai paletta szélsőségei felé haladva egyre kisebb az ilyen pártokra szavazók társadalmi és politikai képviselete. Ők emiatt egyfajta kontrollvesztett állapotot élnek meg, és az összeesküvés-elméletek abban segítik őket, hogy biztosnak hitt fogódzókat találjanak a mindennapi élet történéseire.

Bár a kutatásban inkább általános jelenségekre koncentráltak és azok egyes európai államokra jellemző konkrét megnyilvánulásait nem vizsgálták tételesen, a kérdőívek kiértékelésekor kirajzolódott, hogy az összeesküvés-elméletekre való nyitottság azokban az országokban volt nagyobb, ahol populista politikusok vezető pozícióba kerültek, vélhetően azért, mert az ő retorikájukhoz szervesen hozzátartozik az összeesküvés-elméletek stratégiai (szavazatmaximalizálásra fordított) felhasználása. Krekó azonban a Qubit kérdésére hangsúlyozta, hogy annak ok-okozati összefüggéseit nem sikerült feltárni, hogy a jobboldali választók gondolkodására azért jellemzőbb-e az összeesküvés-elméletek befogadása, mert jobban igénylik az efféle magyarázatokat, és a jobboldali politikusok kielégítik az igényeiket, vagy épp fordítva: a jobboldali politikusok több ilyen narratívát alkalmaznak, ezért a szavazóik fogékonyabbak azokra. 

Tüntetés Donald Trump amerikai elnök beiktatása ellen Minneapolisban 2017-benFotó: Flickr

Azt a hipotézist, miszerint az összeesküvés-elméletek egyaránt népszerűek a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali szavazók körében, a szakemberek többnyire azzal próbálták magyarázni, hogy a politikai paletta két szélső értékét vallóknak van egy fontos közös vonásuk: elutasítóak mindenkivel szemben, akinek más a világnézete. Ez elsősorban manicheista szemléletükből fakad, miszerint a világot a jó és a gonosz harca igazgatja. A képet némiképp árnyalja, hogy amikor a kutatók nem a válaszadók pártpreferenciáira, hanem az általuk vallott társadalmi és gazdasági eszmékre kérdeztek rá, szembetűnőbbé vált az összefüggés a jobboldai gondolkodásmód és az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság közt. A nacionalista és tekintélyelvű gondolkodás inkább járt kéz a kézben a konspirációs magyarázatokkal, mint a a liberális vagy a zöld értékek tisztelete.

Bár a középfokúnál alacsonyabb iskolai végzettségűek körében nagyobb fogékonyság mutatkozott az összeesküvés-elméletekre, a kutatók szerint a konteók melegágya elsősorban nem a tanulatlanság, hanem az abban való hit, hogy a társadalmi igazságtalanságok kialakulásáért néhány nagyhatalmú ember a felelős, akik a saját érdekeiket a közjó elé helyezik. Aki hajlamos a világot ekképp látni, az többnyire a másképp gondolkodókról nemcsak azt gondolja, hogy nem a megfelelő oldalon állnak, hanem azt is, hogy veszélyesek és morálisan elítélendők. 

Ez a világszemlélet ugyanúgy jellemző a szélsőjobboldali, mint a szélsőbaloldali retorikára: míg az egyik jellemzően az idegenekben, bevándorlókban, például muszlimokban vagy más etnikumokban keresi a probléma forrását, addig a másik a világot irányító szupergazdag nagytőkéseket, a bankokat, a fedezeti alapokat vagy épp az Európai Uniót kiáltja ki ellenségnek. Azzal, hogy a társadalmi valóságot a jó és a gonosz harcává silányítják, a szélsőséges eszmék iránt fogékonyaknak könnyebb viszonyítási pontokat találniuk. Mindez annyiban összefügghet az iskolázottsággal, tette hozzá a Qubit kérdésére a tanulmány másik magyar szerzője, Kende Anna, az ELTE szociálpszichológia tanszékének vezetője, hogy a kevésbé iskolázottaknak kisebb az esélyük arra, hogy átlássák a nagyon összetett társadalmi folyamatokat, amelyeket mondjuk egy gazdasági recesszió vagy akár egy hirtelen kirobbant és súlyos következményekkel járó világjárvány von maga után. 

A konteók egyidősek az emberi civilizációval

A konspirációs mentalitás Kende szerint egyébként „önmagában nem kóros, sőt, beleillik a társas megismerés általános folyamataiba. Teljesen mindennapos, hogy az emberek könnyebben megjegyzik például azokat a híreket, amelyek egybevágnak a meglévő világnézetükkel. Sőt, nemcsak könnyebben megragadnak az emlékezetünkben, de jobban el is hisszük azokat az információkat, amelyek erősítik a hiedelmeinket. Ha pedig valamit nem értünk, természetes módon válunk fogékonyabbá az összetett vagy kiterjedt háttérismereteket igénylő jelenségekre magyarázatot kínáló és a biztonságérzetünket visszaszolgáltató összeesküvés-elméletekre. Ráadásul olykor még az is előfordul, hogy a legvadabb konspirációs elméletekről bizonyosodik be utólag, hogy igazak lehettek.”

A gond akkor kezdődik, amikor az összeesküvés-elméletek boszorkányüldözésekben és vérvádakban csúcsosodnak ki. Bár egyes kutatók a szóban forgó középkori jelenségeket is a konspirációs mentalitás kóros megnyilvánulásának tartják, a téma kutatása a 20. századi antiszemita és cionista írások megjelenése után kezdődött. A konspirációs hiszékenységet vizsgáló tudományos kutatások az 1950-es években indultak, elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia idején, Bécsben született tudományfilozófus, Karl Popper elméleteivel, az erre irányuló empirikus vizsgálódás azonban csak az 1990-es években erősödött meg

Az viszont már csak a legújabb kutatásokban merült fel, hogy a sötét háttérhatalmaktól való félelem abból is fakadhat, hogy a szélsőségesebb politikai eszméket vallók a 20. század második felében többnyire tartósan politikai képviselet nélkül maradnak, szemben azokkal, akik szavazatát inkább a centrális politikai erőtér programjaival lehet elnyerni. A most megjelent tanulmány szerzői szerint lehetséges, hogy azok, akik a politikai erőtér perifériájára szorulnak, egyfajta tehetetlenségként élik meg a társadalomban elfoglalt helyüket, ezért hajlamosabbak hinni abban, hogy a társadalmat titkos háttérerők mozgatják. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a viszony fordított, vagyis az eleve meglévő világlátásuk az oka annak, hogy szélsőséges politikai nézeteket vallanak. 

Konspirációk a Lajtán innen és túl

A mostani vizsgálatban abból indultak ki, hogy ha a társadalmi reprezentációnak hatása van az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságra, akkor azokban az országokban, ahol szélsőjobboldali pártok (is) bejutnak a kormányzó pártok közé, elsősorban a baloldali beállítottságúak körében harapóznak el az összeesküvés-elméletek, míg ott, ahol szélsőbaloldali párt (is) van kormányon, inkább a jobboldali szavazók körében lesznek népszerűek a konspirációs elméletek. 

A most közölt kutatási eredmények alapjául szolgáló első kérdéssorozatot 23 európai ország több mint 33 430 állampolgára válaszolta meg; őket a társadalmi folyamatokat mozgató erőkről vallott hiedelmeikről és politikai irányultságukról kérdezték. Ennek a kérdőívnek az eredményét finomították egy második kérdéssorral, amelyet 13 országban, közel 71 ezer résztvevővel töltettek ki. A második kérdőív abban segített, hogy a kapott eredményeket társadalmi jellemzők, például életkor, iskolai végzettség és nemi hovatartozás alapján súlyozhassák a kutatók.

A vizsgálat visszaigazolta, hogy az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság Európában régiók szerint sem egységes. Míg a kontinens közép-nyugati és északi (a kutatók által centre-north-ként hivatkozott) területein, például Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban a szélsőjobboldali szavazótábor fogékonyabb a konspirációs magyarázatokra, addig a közép-keleti és a déli (centre-south) régióban, például Magyarországon, Romániában és Spanyolországban inkább a szélsőbaloldai szavazók hajlamosabbak ezekben hinni. 

Tüntetés az Európai Központi Bank új székházának megnyitása napján Frankfurtban 2015-benFotó: Montecruz Foto/Flickr

Bár a vizsgálatból ennek okaira nem derült pontosan fény, Krekó szerint az lehet a magyarázat, hogy Magyarországon a kormánypárti politikusok évek óta napi szintű munkaeszközként alkalmazzák és retorikailag kiemelten kezelik az összeesküvés-elméleteket, miközben a baloldali ellenzék és annak szavazóbázisa immár 12 éve él a hatalomtól való megfosztottság egyre nagyobb frusztrációt okozó állapotában. Ezt a tendenciát tovább erősíti az Orbán Viktor miniszterelnök által 2014-ben meghirdetett illiberalizmus hatalomkoncentrációt eredményező kontextusa, amelyben nemcsak az elméletek szintjén, hanem a valóságban is könnyebb a hatalommal visszaélni. 

A konspirációs mentalitás a társadalmi stabilitás függvénye is

Azokban az országokban, ahol a társadalmi stabilitás nagyobb, teszi hozzá Kende, a politikai erőtér megváltozása nem feltétlenül eredményez olyan látványos változásokat az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságban, mint ott, ahol a választóknak eleve kevés a rendszer igazságosságába vetett bizalmuk. Ez eredményezheti például azokat a mostani nemzetközi vizsgálatban is kimutatott  anomáliákat, hogy a konspirációs elméletek iránti fogékonyság egy-egy országon belül akár néhány hónapon belül is változhat, az aktuális politikai helyzet függvényében.

Romániában például 2018 első felében a kormányzó baloldali párt a saját magyarázata szerint azért változtatott a büntetésvégrehajtás törvényi keretein, hogy az állítólagosan Soros György által működtetett árnyékkormány ellen harcolhasson, miközben a valóságban a módosítás elsősorban azt szolgálhatta volna, hogy megakadályozzák, hogy a pártvezér Liviu Dragneát felelősségre lehessen vonni korrupciós vádak miatt. Ebben az időszakban Romániában a baloldali érzelmű szavazók a jobboldaliaknál hajlamosabbak voltak az összeesküvés-elméletekre ráharapni. Bő egy évvel később, miután Dragneát hivatalosan is elítélték, az általánosabb érvényű lineáris összefüggés vált jellemzővé, vagyis a szélsőjobboldali érzelműek voltak fogékonyabbak a konspirációs magyarázatokra. 

Magyarországon viszont nem sokkal később épp egy fordított trendet lehetett megfigyelni: a 2018-as választásokat megelőző évben a kormánypárt által egyre kiterjedtebb körben uralt, és propagadnaeszközként használt médiumoknak is köszönhetően a szélsőjobboldali szavazók körében voltak erősek a „Soros-maffia” és „Brüsszel” ellen fabrikált konteók. Néhány hónappal később, a Fidesz győzelme után azonban a trend teljesen megfordult, és a szélsőbaloldali szavazók körében erősödtek az összeesküvés-teóriák. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: