Minél szélsőségesebben jobboldali eszméket vall valaki, annál hajlamosabb hinni az összeesküvés-elméletekben – állítják régóta szociálpszichológiai kutatások. Egy alternatív elmélet szerint azok, akik fogékonyak az akár szélsőjobbos, akár szélsőbalos eszmékre, általában könnyebben hiszik, hogy a világot sötét erők titkos összjátéka irányítja, mint azok, akik politikailag középre húznak. Melyik elmélet a helyes? A több évtizedes tudományos vitát egy magyar kutatók részvételével végzett friss vizsgálat rendezheti, amit 26 országban, összesen mintegy 105 ezer ember bevonásával folytattak. A kutatás eredményeit január 17-én közölte a Nature Human Behavior folyóirat.

„Bár a kutatásnak úgy indultunk neki, hogy megpróbáljuk eldönteni, hogy melyik fedheti jobban a valóságot, mindkét korábbi hipotézis megalapozottnak bizonyult – mondta a Qubitnek Krekó Péter szociálpszichológus, az ELTE docense, a tanulmány egyik magyar szerzője. – Miközben a világmozgató titkos szövetségekbe vetett hitre a politikai jobb oldal szavazói általában fogékonyabbak, és minél szélsőségesebb nézeteket vallanak, annál valószínűbb, hogy az összeesküvés-elméleteket is könnyebben elhiszik, a lineáris összefüggés mellett U-alakú kapcsolat is megfigyelhető a politikai és a konspirációs beállítottság között. Vagyis a szélsőséges politikai nézeteket vallók körében nemcsak a jobb, hanem a baloldalon is fogékonyabbak az összeesküvés-elméletekre” – mondta a konspirációs mentalitás és a politikai beállítottság összefüggéseit évtizedek óta kutató Krekó, aki hozzátette, hogy „összességében a konspirációs mentalitás az ellenzékben lévő szélsőjobboldali szavazók körében a legmagasabb”.

A szélsőségesek fogódzókat keresnek a konteókban

Az összesen 40 szerző által jegyzett publikáció alapjául szolgáló vizsgálatokkal a kutatóknak további összefüggéseket is sikerült egyértelműen kimutatniuk, többek között azt, hogy a konspirációs beállítottságot a szélsőséges politikai nézetek iránt fogékonyabbaknak nemcsak a világnézete erősíti. Hozzájárul a jelenséghez az is, hogy a politikai paletta szélsőségei felé haladva egyre kisebb az ilyen pártokra szavazók társadalmi és politikai képviselete. Ők emiatt egyfajta kontrollvesztett állapotot élnek meg, és az összeesküvés-elméletek abban segítik őket, hogy biztosnak hitt fogódzókat találjanak a mindennapi élet történéseire.

Bár a kutatásban inkább általános jelenségekre koncentráltak és azok egyes európai államokra jellemző konkrét megnyilvánulásait nem vizsgálták tételesen, a kérdőívek kiértékelésekor kirajzolódott, hogy az összeesküvés-elméletekre való nyitottság azokban az országokban volt nagyobb, ahol populista politikusok vezető pozícióba kerültek, vélhetően azért, mert az ő retorikájukhoz szervesen hozzátartozik az összeesküvés-elméletek stratégiai (szavazatmaximalizálásra fordított) felhasználása. Krekó azonban a Qubit kérdésére hangsúlyozta, hogy annak ok-okozati összefüggéseit nem sikerült feltárni, hogy a jobboldali választók gondolkodására azért jellemzőbb-e az összeesküvés-elméletek befogadása, mert jobban igénylik az efféle magyarázatokat, és a jobboldali politikusok kielégítik az igényeiket, vagy épp fordítva: a jobboldali politikusok több ilyen narratívát alkalmaznak, ezért a szavazóik fogékonyabbak azokra.

Azt a hipotézist, miszerint az összeesküvés-elméletek egyaránt népszerűek a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali szavazók körében, a szakemberek többnyire azzal próbálták magyarázni, hogy a politikai paletta két szélső értékét vallóknak van egy fontos közös vonásuk: elutasítóak mindenkivel szemben, akinek más a világnézete. Ez elsősorban manicheista szemléletükből fakad, miszerint a világot a jó és a gonosz harca igazgatja. A képet némiképp árnyalja, hogy amikor a kutatók nem a válaszadók pártpreferenciáira, hanem az általuk vallott társadalmi és gazdasági eszmékre kérdeztek rá, szembetűnőbbé vált az összefüggés a jobboldai gondolkodásmód és az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság közt. A nacionalista és tekintélyelvű gondolkodás inkább járt kéz a kézben a konspirációs magyarázatokkal, mint a a liberális vagy a zöld értékek tisztelete.

Bár a középfokúnál alacsonyabb iskolai végzettségűek körében nagyobb fogékonyság mutatkozott az összeesküvés-elméletekre, a kutatók szerint a konteók melegágya elsősorban nem a tanulatlanság, hanem az abban való hit, hogy a társadalmi igazságtalanságok kialakulásáért néhány nagyhatalmú ember a felelős, akik a saját érdekeiket a közjó elé helyezik. Aki hajlamos a világot ekképp látni, az többnyire a másképp gondolkodókról nemcsak azt gondolja, hogy nem a megfelelő oldalon állnak, hanem azt is, hogy veszélyesek és morálisan elítélendők.

Ez a világszemlélet ugyanúgy jellemző a szélsőjobboldali, mint a szélsőbaloldali retorikára: míg az egyik jellemzően az idegenekben, bevándorlókban, például muszlimokban vagy más etnikumokban keresi a probléma forrását, addig a másik a világot irányító szupergazdag nagytőkéseket, a bankokat, a fedezeti alapokat vagy épp az Európai Uniót kiáltja ki ellenségnek. Azzal, hogy a társadalmi valóságot a jó és a gonosz harcává silányítják, a szélsőséges eszmék iránt fogékonyaknak könnyebb viszonyítási pontokat találniuk. Mindez annyiban összefügghet az iskolázottsággal, tette hozzá a Qubit kérdésére a tanulmány másik magyar szerzője, Kende Anna, az ELTE szociálpszichológia tanszékének vezetője, hogy a kevésbé iskolázottaknak kisebb az esélyük arra, hogy átlássák a nagyon összetett társadalmi folyamatokat, amelyeket mondjuk egy gazdasági recesszió vagy akár egy hirtelen kirobbant és súlyos következményekkel járó világjárvány von maga után.

A konteók egyidősek az emberi civilizációval

A konspirációs mentalitás Kende szerint egyébként „önmagában nem kóros, sőt, beleillik a társas megismerés általános folyamataiba. Teljesen mindennapos, hogy az emberek könnyebben megjegyzik például azokat a híreket, amelyek egybevágnak a meglévő világnézetükkel. Sőt, nemcsak könnyebben megragadnak az emlékezetünkben, de jobban el is hisszük azokat az információkat, amelyek erősítik a hiedelmeinket. Ha pedig valamit nem értünk, természetes módon válunk fogékonyabbá az összetett vagy kiterjedt háttérismereteket igénylő jelenségekre magyarázatot kínáló és a biztonságérzetünket visszaszolgáltató összeesküvés-elméletekre. Ráadásul olykor még az is előfordul, hogy a legvadabb konspirációs elméletekről bizonyosodik be utólag, hogy igazak lehettek.”

A gond akkor kezdődik, amikor az összeesküvés-elméletek boszorkányüldözésekben és vérvádakban csúcsosodnak ki. Bár egyes kutatók a szóban forgó középkori jelenségeket is a konspirációs mentalitás kóros megnyilvánulásának tartják, a téma kutatása a 20. századi antiszemita és cionista írások megjelenése után kezdődött. A konspirációs hiszékenységet vizsgáló tudományos kutatások az 1950-es években indultak, elsősorban az Osztrák–Magyar Monarchia idején, Bécsben született tudományfilozófus, Karl Popper elméleteivel, az erre irányuló empirikus vizsgálódás azonban csak az 1990-es években erősödött meg.

Az viszont már csak a legújabb kutatásokban merült fel, hogy a sötét háttérhatalmaktól való félelem abból is fakadhat, hogy a szélsőségesebb politikai eszméket vallók a 20. század második felében többnyire tartósan politikai képviselet nélkül maradnak, szemben azokkal, akik szavazatát inkább a centrális politikai erőtér programjaival lehet elnyerni. A most megjelent tanulmány szerzői szerint lehetséges, hogy azok, akik a politikai erőtér perifériájára szorulnak, egyfajta tehetetlenségként élik meg a társadalomban elfoglalt helyüket, ezért hajlamosabbak hinni abban, hogy a társadalmat titkos háttérerők mozgatják. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a viszony fordított, vagyis az eleve meglévő világlátásuk az oka annak, hogy szélsőséges politikai nézeteket vallanak.

Konspirációk a Lajtán innen és túl

A mostani vizsgálatban abból indultak ki, hogy ha a társadalmi reprezentációnak hatása van az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságra, akkor azokban az országokban, ahol szélsőjobboldali pártok (is) bejutnak a kormányzó pártok közé, elsősorban a baloldali beállítottságúak körében harapóznak el az összeesküvés-elméletek, míg ott, ahol szélsőbaloldali párt (is) van kormányon, inkább a jobboldali szavazók körében lesznek népszerűek a konspirációs elméletek.

A most közölt kutatási eredmények alapjául szolgáló első kérdéssorozatot 23 európai ország több mint 33 430 állampolgára válaszolta meg; őket a társadalmi folyamatokat mozgató erőkről vallott hiedelmeikről és politikai irányultságukról kérdezték. Ennek a kérdőívnek az eredményét finomították egy második kérdéssorral, amelyet 13 országban, közel 71 ezer résztvevővel töltettek ki. A második kérdőív abban segített, hogy a kapott eredményeket társadalmi jellemzők, például életkor, iskolai végzettség és nemi hovatartozás alapján súlyozhassák a kutatók.

A vizsgálat visszaigazolta, hogy az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyság Európában régiók szerint sem egységes. Míg a kontinens közép-nyugati és északi (a kutatók által centre-north-ként hivatkozott) területein, például Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban és Svédországban a szélsőjobboldali szavazótábor fogékonyabb a konspirációs magyarázatokra, addig a közép-keleti és a déli (centre-south) régióban, például Magyarországon, Romániában és Spanyolországban inkább a szélsőbaloldai szavazók hajlamosabbak ezekben hinni.

Bár a vizsgálatból ennek okaira nem derült pontosan fény, Krekó szerint az lehet a magyarázat, hogy Magyarországon a kormánypárti politikusok évek óta napi szintű munkaeszközként alkalmazzák és retorikailag kiemelten kezelik az összeesküvés-elméleteket, miközben a baloldali ellenzék és annak szavazóbázisa immár 12 éve él a hatalomtól való megfosztottság egyre nagyobb frusztrációt okozó állapotában. Ezt a tendenciát tovább erősíti az Orbán Viktor miniszterelnök által 2014-ben meghirdetett illiberalizmus hatalomkoncentrációt eredményező kontextusa, amelyben nemcsak az elméletek szintjén, hanem a valóságban is könnyebb a hatalommal visszaélni.

A konspirációs mentalitás a társadalmi stabilitás függvénye is

Azokban az országokban, ahol a társadalmi stabilitás nagyobb, teszi hozzá Kende, a politikai erőtér megváltozása nem feltétlenül eredményez olyan látványos változásokat az összeesküvés-elméletek iránti fogékonyságban, mint ott, ahol a választóknak eleve kevés a rendszer igazságosságába vetett bizalmuk. Ez eredményezheti például azokat a mostani nemzetközi vizsgálatban is kimutatott anomáliákat, hogy a konspirációs elméletek iránti fogékonyság egy-egy országon belül akár néhány hónapon belül is változhat, az aktuális politikai helyzet függvényében.

Romániában például 2018 első felében a kormányzó baloldali párt a saját magyarázata szerint azért változtatott a büntetésvégrehajtás törvényi keretein, hogy az állítólagosan Soros György által működtetett árnyékkormány ellen harcolhasson, miközben a valóságban a módosítás elsősorban azt szolgálhatta volna, hogy megakadályozzák, hogy a pártvezér Liviu Dragneát felelősségre lehessen vonni korrupciós vádak miatt. Ebben az időszakban Romániában a baloldali érzelmű szavazók a jobboldaliaknál hajlamosabbak voltak az összeesküvés-elméletekre ráharapni. Bő egy évvel később, miután Dragneát hivatalosan is elítélték, az általánosabb érvényű lineáris összefüggés vált jellemzővé, vagyis a szélsőjobboldali érzelműek voltak fogékonyabbak a konspirációs magyarázatokra.

Magyarországon viszont nem sokkal később épp egy fordított trendet lehetett megfigyelni: a 2018-as választásokat megelőző évben a kormánypárt által egyre kiterjedtebb körben uralt, és propagadnaeszközként használt médiumoknak is köszönhetően a szélsőjobboldali szavazók körében voltak erősek a „Soros-maffia” és „Brüsszel” ellen fabrikált konteók. Néhány hónappal később, a Fidesz győzelme után azonban a trend teljesen megfordult, és a szélsőbaloldali szavazók körében erősödtek az összeesküvés-teóriák.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Vakcinaszkepticizmus, gyíkemberek, titkos társaságok – hogyan védekezzünk az álhírek ellen?

Fedeles-Czeferner Dóra tudomány 2021. november 12.

A Glossza podcast friss adásában Krekó Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem politikai pszichológusa és Tuboly Ádám, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófia Intézetének tudományos munkatársa beszél az összeesküvés-elméletekről, az álhírekről és a dezinformációról.

Vészhelyzetben a konzervatívok is félnek, csak nem attól, amitől a liberálisok

Balázs Zsuzsanna tudomány 2020. június 12.

Első ránézésre a konzervatívok nem hozzák a papírformát: kevésbé félnek a koronavírustól, mint a liberálisok. Európában ugyanakkor több országban is teljesen más irányt diktáltak a vezetők a járvány kitörése után, mint azt pártállásuk vagy ideológiai meggyőződésük alapján jósolni lehetett volna.

Tizenkét magyar társadalomtudós magyarázza el, hogyan pusztítja az „Illiberális Internacionálé” az európai egységet

Balázs Zsuzsanna gazdaság 2020. január 20.

Magyarország ismert társadalomtudósai összeálltak, és teleírtak egy tanulmánykötetet arról, miben mutatkozik meg az EU szétzilálódása, és milyen folyamatok vezettek idáig. Miért nem torkollt mindenhol unortodoxiába a válság? Miért szükségszerűen hazug az illiberalizmus? Volt-e valaha Európa egységesen keresztény? A Közel Európa távol című esszégyűjteményből kiderül.