Magyar kutatók azonosították a herpeszvírusok eddig nem ismert biokémiai trükkjét
A Kaposi Mór által 1872-ben először leírt és róla elnevezett szarkómabetegségről a múlt század végén állapították meg, hogy kialakulása a herpeszvírus-fertőzéshez köthető. Ismert, hogy az ilyen DNS-vírusok régóta együtt fejlődnek az emberiséggel, alaposan kitanulták a gazdaszervezet működését, így azt a nekik megfelelő módon tudják módosítani.
Hogy miként változtatja meg a gazdasejt osztódását szabályozó enzimek működését egy herpeszvírus-fehérje, azt legújabban egy magyar, amerikai és olasz kutatócsoportokból álló nemzetközi konzorcium vizsgálta a Természettudományi Kutatóközpont Biomolekuláris Kölcsönhatások Kutatócsoportjának vezetésével. Az eredményeiket bemutató tanulmány a napokban jelent meg a Nature Communications folyóiratban.
A nemzetközi konzorcium biokémiai módszerekkel és számítógépes szimulációk segítségével tanulmányozta a Kaposi-szarkóma herpeszvírus (KSHV) egyik fehérjéjének (ORF45) hatását az emberi sejtekre – olvasható az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat honlapján szerdán publikált közleményben. A kutatók megállapították, hogy a szóban forgó vírusfehérje milyen úton és módon változtat egy gyakori kémiai fehérjemódosítási mechanizmuson.
Azt eddig is sejtették, hogy a herpeszvírus-fehérjék a molekuláris szintű zavarkeltés nagymesterei, ami a gazdasejtekben patológiás működéshez vezet.
„A konkrét mechanizmus molekuláris mimikrin, azaz utánzáson alapszik: a vírusfehérje olyan fehérjefelszínekhez kötődik, amelyek a sejtnövekedés és sejthalál kényes egyensúlyának a beállításáért felelős enzimeken helyezkednek el”
– olvasható a közleményben.
A most publikált eredmények nemcsak arra adnak magyarázatot, hogy a vírusfehérje miképpen programozza át az emberi fehérjekomplexek működését, hanem olyan eddig ismeretlen fehérje-fehérje kölcsönhatásokat is feltárnak, amelyek a gazdasejt megfelelő működéséhez eleve szükségesek. A kutatók szerint a Kaposi szarkóma herpeszvírusa által alkalmazott biokémiai trükkök megismerése a humán sejtek növekedési zavarainak (gyulladás, rák, fokozott sejtosztódás és -halál) visszaszorítására alkalmas terápiás eljárások kidolgozásának egyik lehetséges kiindulási alapja.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: