A hurrikánt átélő majmok extrém öregedése világít rá a környezeti stressz genetikai hatásaira
A Mária hurrikán 2017 szeptemberében dühöngött a Karib-tenger szigetvilágában. A csak Puerto Ricoban közel 3 ezer ember életét kioltó ötös erősségű trópusi ciklon nem csak az épített, de a természetes környezetet is letarolta. Bár azóta megtörtént a romok eltakarítása, újra épült minden, és látszólag az élővilág is kiheverte a pusztítást, egy frissen publikált amerikai kutatás szerint az átélt stressz mély nyomokat hagyott a túlélőkben.
Az Arizona-i Állami Egyetem kutatói a PNAS folyóiratban megjelent tanulmányukban azt állítják, hogy a hurrikánok, illetve más rendkívül magas környezeti stresszel járó események olyan molekuláris folyamatokat indítanak be az élő szervezetben, amelyek extrém módon gyorsítják fel a természetes öregedést.
A kutatók 2014 óta vettek rendszeres vérmintákat a Puerto Ricohoz tartozó Cayo Santiago sziget természetvédelmi területén élő rézuszmajmoktól (Macaca mulatta). Az adatgyűjtés egyik célja az emberével nagyon közeli génállományú állatok immunrendszerének hosszútávú vizsgálata volt. A 2017-es hurrikán után a frissen levett minták genomikai vizsgálata meglepő eredményeket hozott: az állatok jelentős részénél megváltozott az immunrendszer működésében kulcsszerepet játszó gének expressziója.
A genetikai markerek az öregedési folyamatok felgyorsulását és a korábban csak a krónikus gyulladásoknál tapasztalt genomikai változásokat mutattak, miközben a majmok láthatóan egészségesek voltak. A kutatók ezek alapján arra jutottak, hogy a hurrikán okozta környezeti stressz olyan élettani mechanizmusokat indított be az állatoknál, amelyek hatására genetikailag átlagosan 24 hónappal lettek idősebbek mindössze pár nap leforgása alatt. Ez emberi életkorra átszámítva 7-8 évet jelent.
„Eredményeink arra utalnak, hogy egy szélsőséges hurrikán átélése az immunsejtek génszabályozásában olyan változásokkal jár, amelyek potenciálisan felgyorsíthatják a természetes öregedési folyamat egyes aspektusait” – olvasható a tanulmány összefoglalójában.
A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy az extrém időjárási események gyakoriságának világszerte tapasztalható növekedése nem várt negatív biológiai következményekkel járhat, mert még a túlélők életét is alaposan lerövidíthetik az ilyen környezeti traumák. Ugyanakkor a Puerto Rico-i rézuszmajmok vizsgálatából az is kiderül, hogy a természeti katasztrófák nem minden egyedet viselnek meg azonos mértékben. A kutatók vázolt genomikai változásokat a populáció átlagában mutatták ki, így volt olyan egyed, amelynek immunrendszere nem reagált a hurrikánra, de olyan is, amely ugyan ép bőrrel megúszta a pusztítást, de ennek ellenére genetikai aggastyánná vált.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: