Orbán Viktor miniszterelnök tavaly június 9-én jelentette be, hogy ha 2021-ben a GDP-növekedés eléri az 5,5 százalékot, a gyermeket nevelő családok 2022 elején visszakapják a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadójukat (szja). Mivel a gazdasági növekedés elérte ezt a szintet, február elején elkezdték kézbesíteni az adóvisszatérítést, amit 1,4 millióan kapnak meg máig. További félmillió ember, akinek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal nem ismeri az utaláshoz szükséges adatait, illetve nem töltötte ki a szükséges nyilatkozatot, később részesülhet majd az adóvisszatérítésben, adóbevallása részeként. Az intézkedés jövedelemtől függetlenül mindenkire vonatkozik, az egyetlen korlátozás, hogy az átlagfizetés adótartalmánál többet senki nem kaphat vissza, így a legmagasabb adóvisszatérítés 809 ezer forint.

A kormány leginkább családpolitikai, illetve társadalompolitikai intézkedésként kommunikált az adóvisszatérítésről, bár időnként a gazdaság élénkítésének célja is előkerült. A miniszterelnök például az adóvisszatérítéssel érkező levelében arról írt, hogy azért a gyermeket nevelő családok kapják az adóvisszatérítést, mert a koronavírus okozta válság miatt ők különösen nehéz helyzetbe kerültek. Érdemes tehát ezeknek a céloknak a figyelembevételével megvizsgálni az intézkedést, amivel több komoly probléma van – leginkább az, hogy rosszuk célozták és rosszul időzítették.

Rosszul célozták

A koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelése kapcsán többször írtam, hogy a kormány intézkedéseinek rossz a célzottsága. Gyakran éltek olyan eszközökkel (pl. lakásfelújítási támogatások, a SZÉP-kártya keretösszegének megemelése), amik elsősorban a jó anyagi helyzetben lévő embereknek segítettek, miközben keveset tettek a munka nélkül maradók segítése érdekében vagy a szociális válság enyhítésére. Az üzemanyagok és az élelmiszerek árának megszabása ugyan az alacsony jövedelmű csoportoknak is adott valamennyi pénzt, de a magas jövedelműek még jobban jártak velük, miközben piactorzító hatásuk is kifejezetten káros.

Az adóvisszatérítés még ezekhez az intézkedésekhez képest is nagyon rosszul célzott. Minél nehezebb helyzetben van valaki általában, vagy volt konkrétan a válság alatt, annál kevesebb segítséget kap most a kormánytól. Ezt már nevezhetjük akár perverz újraelosztásnak is: az állam nem csökkenti, hanem növeli a piacon kialakuló egyenlőtlenségeket.

Az intézkedés nyomán egyetlen forintot sem kapnak azok, akik 2021-ben nem fizettek adót, mert nem volt munkájuk. Vagyis a legrosszabb anyagi helyzetben lévő, az ország legszegényebb részein, mélyszegénységben családok eleve kimaradnak ebből a támogatásból, de általában is igaz, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál kevesebb pénzt kap vissza. Kevesebb pénzt kapnak vissza ugyanakkor az egyedülálló szülők, mint a kétkeresős családok, akik pedig nem nevelnek gyereket, nem kapnak semmit. Bár általában a kormány családpolitikája a tehetős és minimum háromgyermekes családokat támogatja erőteljesebben, most ennél is rosszabb a helyzet. Itt ugyanis nincsen semmilyen feltétel: nem akkor kapsz több pénzt, ha több gyereked születik, hanem egyszerűen kap egy transzfert az, aki gyereket nevel. Az sem számít, ha valaki korábban nevelt gyereket vagy hamarosan fog.

Nemcsak azok maradnak ki vagy kapnak kevés pénzt, akik hosszú ideje rossz helyzetben vannak vagy alacsony a fizetésük, esetleg nem nevelnek gyereket, hanem azok is, akik épp a koronavírus-járvány miatt kerültek nehéz helyzetbe, mert elveszítették a munkájukat. Tehát nemcsak a kormány társadalompolitikája által egyébként sem nagyon támogatott csoportok nem kapnak segítséget, de azok a dolgozók sem, aki azért nem fizettek 2021-ben adót, mert mondjuk a járvány vagy a gazdasági válság hatásai miatt nem működött a munkahelyük, és elbocsátották őket. Ha valakinek 2021-ben havi 100 ezer forint jövedelemkiesése volt, akkor most további 180 ezer forinttal (100 ezer forint jövedelem után 15 ezer forint szja-t kell fizetni, ami évi 180 ezer forint) kevesebbet kap, mint az, aki a válság alatt is szinten tudta tartani a jövedelmét. Ha pedig valaki tavaly havi 100 ezer forinttal növelni tudta a jövedelmét, akkor most plusz 180 ezer forintot kap a kormánytól. Itt látható, hogy a kormány nem hogy nem csökkenti, de mesterségesen tovább növeli az egyenlőtlenségeket.

Fontos tisztázni, hogy mi a most kiosztott pénz forrása. Bár a kormányzati retorikában arról beszélnek, hogy a kormány most olyan pénzt ad vissza az embereknek, amit ők maguk megtermeltek, tehát nem kell figyelembe venni az újraelosztási szempontokat vagy éppen a költségvetés helyzetét, ez a megközelítés közpénzügyi szempontból téves. Egy pillanata félretéve a lentebb tárgyalt makrogazdasági, fiskális politikai időzítés kérdését, közpénzügyi szempontból ugyanis az a lényeg, hogy mik lehetnének ennek a pénznek az alternatív felhasználásai, és hogy összességében milyenek az államháztartási bevételek és kiadások elosztási hatásai. Teljesen mindegy, hogy a kormány előbb beszedi és utána visszaadja a pénzt, vagy előbb odaadja, és aztán visszaszedi. Ha előbb adta volna oda a pénzt, könnyen látható lenne, hogy valószínűleg teljesen már rendszerben lett volna értelmes elosztani: értékválasztástól függően például a nehezebb helyzetű csoportokat célozva, társadalompolitikai programokra, egészségügyre, oktatásra költve. De semmiképpen sem úgy, hogy a kifejezetten a 2021-ben jó helyzetbe kerülő csoportok kapjanak több pénzt. Ezen nem változtat, hogy a előbb szedték be a pénzt, és most adják vissza, mint ahogy az is lényegtelen, hogy valaki olyan pénzt kap vissza, ami pont megfelel a saját befizetett adójának. Akkor innentől mindenki igényt formálhat majd saját befizetett adójára? Minden évben mindenki pont annyi, nem kevesebb, de nem is több állami szolgáltatást vehet igénybe, mint amennyi adót pont abban az évben befizetett?

Rossz időzítés

Már az intézkedés bejelentésekor megszabott feltétel is furcsa volt. A gazdaságpolitikának ugyanis nagyon fontos célja a stabilizáció, az üzleti ciklusok kiegyensúlyozása. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a kormánynak akkor érdemes költekeznie, amikor visszaesés van, és akkor érdemes visszavennie a költésekből, amikor pörög a gazdaság. Az adóvisszatérítésnek ezzel szemben eleve az volt a feltétele, hogy a kormány akkor ad plusz pénzt az embereknek, ha jól megy a gazdaság.

Sok más közgazdászhoz hasonlóan két évvel ezelőtt én is arról írtam, hogy a kormánynak komoly erőforrásokat kellene mozgósítania a gazdaság megtámasztása és a nehéz helyzetbe kerülők megsegítése érdekében, de akkor a kormány meglehetősen keveset költött a munkahelyek védelmére és a szociális válság kezelésére. Ennek ellenére a válság hatalmas költségvetési hiányhoz és államadósság-növekedéshez vezetett. Eközben viszont 2022-ben már jól megy a gazdaság, cserébe viszont hatalmas az infláció. Vagyis elég furcsa lépésnek tűnik osztogatással emelni a hiányt és még inkább fűteni a gazdaságot. Az embereknek adott pluszpénz ugyanis tovább fogja növelni a keresletet egy olyan helyzetben, amikor egyébként is durván növekszenek az árak, és kínálati problémák is vannak. Ez pontosan az ellentéte a józan fiskális politikának, és ellentétes a jegybank által az infláció mérséklésére indított kamatemelési ciklus logikájával.

Az ,,adórendszer versenyképességének helyreállítására” és a költségvetési egyensúlyra büszke kormány 2022-ben valamiért irányt váltott: úgy döntött, hogy jó ötlet az árak megszabása, az adórendszeren keresztül megvalósított, kézivezérelt, rosszul célzott és rosszul időzített osztogatás, és valamiért már nem olyan fontos a költségvetési fenntarthatóság.

A szerző közgazdász.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: