A Disney komplett kisvárosnyi utópiát épít, hogy egy életre magához láncolja legnagyobb rajongóit
Kevés cég épült bele úgy egy társadalom szövetébe, mint a Disney (teljes nevén The Walt Disney Company) az amerikaiba. A vállalat nevével talán még mindig az animációs filmeket és a gyerekcsatornát azonosítják a legtöbben, pedig a tévé és a streaming területén (ABC, ESPN, History, NatGeo, A&E, Hulu, Disney+) is aktív Disney-hez tartozik a Pixar-, Star Wars- és Marvel-birodalom is, ráadásul 2019-ben lezárult a Fox film- és tévéstúdiók felvásárlása is, amik összesen 71,3 milliárd dollárért kerültek a szórakoztatóipari óriáshoz.
A Disney-nek ráadásul – legalábbis a pandémiás lezárásoktól mentes időkben – közel ugyanakkora bevételt termelnek a rekreációs szolgáltatásai, mint a médiavállalkozásai: 2018-ban az élményparkokat és üdüléseket magába foglaló részleg 20,3 milliárdos bevételt hozott a médiából befolyó 24,5 milliárd mellé. A Disney Parks, Experiences and Products (DPEP) nevű szegmenshez tartozik többek között a Disneyland parkok, a tematikus hotelek, élményközpontok és hajóutak igazgatása, de a cégcsoport most új fokozatra kapcsolt, és egy kisvárosnyi lakóövezetet tervez építeni, ahol egy életre való Disney-élményt kínál az odaköltözőknek.
A cég szerdai bejelentése szerint a dél-kaliforniai sivatagban, Los Angelestől és San Diegótól egyaránt kétórás autóútnyira fekvő, 17 ezer lakosú Rancho Mirage városában megálmodott, Cotino nevű lakóövezetben összesen 1900 ingatlant (családi ház, öröklakás) építenek, amelyek egy részét 55 év fölötti lakóknak tartják fenn, de egy 100 ezer négyzetméteres lagúnát is létrehoznak a helység központjában. A lakóegységek mellett egy szállodakomplexum, valamint vendéglátóhelyek és boltok sokasága is helyet kap (mondjuk ki:) Disneyvárosban, de az oázis partján tagsággal látogatható klubház és VIP beach is épül.
A projekt a Storyliving by Disney fantázianév alatt fut, melynek jelentése a nagyvállalati mázzal leöntött promóvideóból sem válik egyértelművé, de valószínűleg valami olyasmit takar, hogy a Disney-től megszokott történetmesélés (storytelling) mellett mostantól a történet megélését is lehetővé teszi a cég. A videóban ez úgy hangzik, hogy „a vadonatúj Disney-branddel ellátott lakóközösségeket úgy terveztük, hogy azok tökéletes környezetet nyújtsanak a Disney-rajongóknak életük következő, izgalmas fejezetének megírásához.”
A megoldáshoz Helen Pak, a DPEP egyik vezetőjének leírásából sem kerülünk sokkal közelebb, de minden jel arra mutat, hogy nagyot készül markolni a cég: „Képzeljenek el egy pezsgő közösséget, amely ötvözi egy kisváros melegségét és báját egy üdülőhely szépségével”. A mikiegeres utópia abban a Coachella-völgyben épül, ahol maga Walt Disney is élt egy ideig, és amelynek sivatagos területeire állítólag gyakran járt ki ihletet meríteni a történeteihez, vagy az ingerszegény környezetre tekintve inkább csak kiszellőztetni a fejét.
Cotino ráadásul csak az első a Disney lakóparkprojektjeinek sorában. A vállalat azt ígéri, hogy a jövőbeli lakónegyedek helyszínének kiválasztásánál figyelembe veszi a helyi környezetet, történelmet és kultúrát (pardon, „inspirációt merít” belőlük), és hogy bár mindegyik projekt érezhetően különbözik majd egymástól, mindben meglesz az „alapvető Disney-DNS”.
Egyelőre azt sem tudni, hogy mennyibe kerül Cotino felépítése a cégnek, ahogy azt sem, hogy mikorra tervezik a munkálatok befejezését és az első lakók beköltözését, valamint hogy milyen áron lehet majd hozzáférni a 0–24 Disney-érzéshez.
A saját város nem jött be, jó lesz a luxuslakópark is
A nagyívű ingatlanfejlesztés nem új terep a Disney-nek. Az 1990-es évek elején létrehozott Disney Development Company (DDC) első nagy üzleteként megvásárolt egy 20 négyzetkilométeres területet a floridai Walt Disney World Resorttól (Disney World) délre, hogy díjnyertes építészekkel egy mesterséges várost hozzon létre.
A 2,5 milliárd dolláros beruházást végigkísérték a botrányok. 2000-ben kiderült, hogy a lakosok 88 százaléka fehér, ami a megye 59 százalékos fehérarányához képest kiugró, így felborítja a térség gazdasági-társadalmi összetételét; 2016-ban pedig több lakos beperelte a lakópark fenntartóját az épületek gyors amortizációja miatt – a Daily Beast 2019-ben elég érzékletesen számolt be a rothadó város lakóinak tortúrájáról. Bár a Celebration nevű közösséget mindezek ellenére ma már több mint 11 ezren lakják, a Disney az évek során kivonult a projektből, és a helyieknek értékesítette az ingatlanokat.
A DDC már 1996-ban beolvadt a Disney kutatás-fejlesztési részlegébe (Walt Disney Imagineering), és sokáig eszébe sem jutott a cégnek, hogy a Celebrationhöz hasonló beruházásokba fogjon, amíg 2010-ben (a gazdasági világválság friss emlékével) be nem jelentették, hogy Golden Oak néven luxuslakóparkot építenek a floridai Lake Buena Vista városában található Disney World területén. A közösség méretét tekintve a Celebrationnél jóval kisebb projektről van szó, de ezeket a tágas otthonokat leginkább a szupergazdagoknak szánták: a 4 négyzetkilométeres lakóövezet 300 ingatlanának ára 2 és 10 millió dollár körül mozog.
Ezek a projektek – Cotinóval szemben – azonban még csak arra szolgáltak, hogy az embereket a lehető legközelebb csalogassák a Disney világához, de azért legalább az otthonukban és környékén ne kelljen Donald kacsákat és Csipkerózsikákat kerülgetniük.
A Holnap Közösségének Kísérleti Prototípusa
Walt Disney-ről köztudott volt, hogy nem igazán kedvelte a modern nagyvárosi életet. Állítólag folyton panaszkodott, hogy reggelente kukásautók ébresztik fel, de közben a szeméttel teli, koszos Los Angeles-i utcák miatt is fel volt háborodva. Mivel azonban nem Kovács Jánosról, hanem Walt Disney-ről beszélünk, ezeket a gondolatokat nem a költözés ötlete követte, hanem egy grandiózus álom egy innovatív, utópisztikus közösségről.
Az EPCOT (Experimental Prototype Community of Tomorrow, vagyis A Holnap Közösségének Kísérleti Prototípusa) nevű projektről Disney úgy nyilatkozott, hogy „az amerikai ipar kreatív központjaiban születő új ötletekből és új technológiákból merít majd”, és hogy „a tervezett környezet megmutatja a világnak, hogy az USA közösségei mire képesek a tervezés és a dizájn megfelelő irányításával”.
Walt Disney az 1960-as évek elején szatellitcégeken keresztül alig több mint 5 millió dollárért felvásárolt 111 négyzetkilométernyi (ez Kaposvár teljes területe, egyötödnyi Budapest) vizenyős területet Floridában, és személyesen rakta le a floridai Disney World mestertervét, ami ekkor az élménypark és az üdülőközpont mellett egy 20 ezer fős lakóövezetet és a kisvárosi életet jellemző üzleteket is tartalmazott.
Ha valaki idillinek tartaná ezt a képet, az is hozzátartozik az EPCOT City projektjéhez, hogy a város minden lakójának a Disney-nek kellett volna dolgoznia, az önkormányzati ügyekbe való beleszólásról pedig nem is álmodhattak volna, gyakorlatilag Walt Disney lett volna a mindenható polgármester.
Bár bátyja szerint Walt Disney még a halálos ágyán is az EPCOT City tervein dolgozott, a cégvezér 1966. december 15-én bekövetkezett halála után elvetették a túl kockázatosnak vélt projektet, és a megvásárolt floridai területeken 1971-ben megnyílt a Disney World – élményparkostól, üdülőközpontostól, de lakóövezet nélkül. Az utópiának azért maradtak nyomai a helyszínen: a klasszikus rajzfilmekre alapuló Magic Kingdom Park után az 1982-ben megnyitott EPCOT Center lett a Disney World második élményparkja, amely leírása szerint „az emberi teljesítmények, nevezetesen a technológiai innováció és a nemzetközi kultúra ünneplésének szenteli magát”, és amelyet gyakran állandó világkiállításként emlegetnek.
Az eredeti EPCOT terve időről időre előkerül, de általában rémálomkép formájában – William Gibson például Szingapúrt hasonlította Walt Disney utópiájához 1993-as Wired-cikkében, amely „Disneyland halálbüntetéssel” címmel jelent meg.
A lakhatási egyenlőtlenségek korában már nem nagyon hallani hasonló városépítő gigaberuházásokról, például azért sem, mert nagyon nehéz lenne megmagyarázni, hogyan segíti az emberiséget, ha egy óriáscég fizikailag is bevonul a társadalommérnökség területére, egy újabb élettér teljes leuralásának tervével. Különösen rossz az optikája annak, ha ez a cég a papíron nagyon klímabarát, de a klímaváltozás elleni politikai akciók ellen cselesen lobbizó Disney.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: