Az ausztráliai Sunshine Coast Egyetem kutatói eredetileg egy olyan eszközt akartak létrehozni, amelyet a madár ismételt befogása nélkül lehet tölteni, illetve begyűjteni és újrahasznosítani. Az eszközt feketehátú fuvolázómadarakon (Gymorhina tibicen) próbálták ki, mert ezek az állatok elég nagyok ahhoz, hogy ne okozzon nekik gondot az apró, 1 grammnál is könnyebb nyomkövetők viselése, de még pont akkorák, hogy a segítségükkel tesztelni lehessen őket.

Az első próbáktól ugyan erre még nem vártak szignifikáns adatokat, de a biológusok egyébként is aggódnak a fuvolázómadarak jövőjéért, ugyanis a faj nehezen viseli a felmelegedést, a hőhullámok alatt megesik, hogy csak a fiókák tizede marad életben, ezért a megfigyelésük a későbbiekben is indokolt lehet.

A miniatűr nyomkövetőt egy erős hámmal rögzítették a madarakra, amelyet Dominique Potvin, a kutatás vezetője szerint a madarakat befogó emberek is csak egy jó erős ollóval tudtak volna szétvágni. Ahhoz, hogy újra begyűjthessék és használhassák a nyomkövetőket, a hámon egy mágneszárat alakítottak ki, amelyet a madarak által látogatott etetőhelyeken lehet távirányítással kioldani.

Nem jött be a ravasz terv

Illetve lehetett volna, ha a madarak egyáltalán a nyomkövetővel együtt jutottak volna el az etetőig. Az öt befogott, meggyűrűzött és felkantározott madár közül négy maga is megpróbálta eltávolítani az eszközt, csak egy tűrte, hogy kövessék, de a többi fuvolázómadár hamar a kísérletben résztvevő állatok segítségére sietett.

Az egyik megfigyelt esetben a fiatal madárról egy másik fiatal példány próbálta leszedni a nyomkövetőt, majd miután nem járt sikerrel, egy idősebb tojó vette át a helyét, amely tíz percen belül elbánt a hámmal. Egy másik esetben a nyomkövetővel ellátott madár egy villanydróton foglalt helyet, neki két másik állat is a segítségére sietett, míg végül egy fa ágai között már nagyobb sikerrel jártak. A többi vizsgált madár sem járt jobban, a kutatók a kísérlet helyszínére visszatérve sikeresen azonosították a színes gyűrűvel megjelölt állatokat, de a nyomkövetők eltűntek.

Potvin szerint nagyon ritka, hogy valamilyen azonnali jutalom nélkül, látszólag önzetlenül segítsenek egymáson az állatok, hasonló viselkedést eddig a madarak között csak a csapdába esett Seychelle-szigeteki poszátáknál figyeltek meg. A fuvolázómadarak percek alatt nekiálltak a probléma megoldásának, és a szociális helyzetüktől függetlenül mindet megszabadították a nyomkövetőtől, a kísérlet végére a domináns hímről is leszedte a hámot egy másik madár. Az eszköz eltávolításához ráadásul meg kellett találni a hám gyenge pontját, a mágneses csatlakozót, a madarak ezt is megoldották.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Tintahalak mentek át a teszten, amin a gyerekek sorra elbuknak

Bodnár Zsolt tudomány 2021. március 4.

A pillecukorteszt néven ismert önuralmi kísérlet egy bizonyos korig sok emberen kifog, de a köztudottan intelligens majmokon és varjakon túl most a közönséges tintahalak is sikerrel végezték el.

A hollók szellemi képességei megközelítik a csimpánzokéit

Qubit.hu tudomány 2020. december 28.

Német kutatók szerint az általuk vizsgált példányok átlagban jobban teljesítettek azokon a teszteken, amelyek az összeadás és a számértés képességét firtatták, mint azokon, amelyek a térbeli memóriát mérték fel – erre az itt a piros, hol a piros játékban mutatott „gyengébb” eredményeik alapján jutottak.

Nemcsak a varjak, de a galambok és a baglyok is intelligens, tudatos lények

Bodnár Zsolt tudomány 2020. október 1.

Két új kutatásban térképezték fel a madarak agyának működését, és megállapították, hogy olyan kognitív képességekkel rendelkeznek, amelyeket eddig csak a főemlősök sajátjának hittek. A varjak olyan komplex feladatokat is képesek megoldani, amiket az emberek csak hétéves korukban tanulnak meg.