Mesterséges bálnaürülékkel venné fel a harcot az éghajlatváltozás ellen egy brit kutatócsoport

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

A bálnák által a tengerbe bocsátott fekália a szó szoros értelmében szerves része a tengeri ökoszisztémának: nemcsak komplett életközösségek alakulnak köré, de ezek még a légköri felmelegedés mértékét is jelentősen befolyásolják. A bálnaürülék fitoplanktonok burjánzásának biztosít táptalajt, amelyből halak milliárdjai táplálkoznak. A fitoplanktonok nemcsak táplálékot jelentenek a magasabb rendű élőlények számára, hanem a légköri szén-dioxid jelentős részét is elnyelik, így hatékonyan csökkentik az éghajlatváltozás negatív hatásait. A kiterjedt bálnavadászat miatt azonban jelentősen lecsökkent az óceánokban a bálnák által a vízbe bocsátott trágya mennyisége, és ennek mind a világtengerek életközösségére, mind a földi éghajlatra végzetes a hatása. 

A brit kormány korábbi tudományos tanácsadója, az immár a Cambridge-i Egyetem Klímaregeneráló Központját vezető David King és hat egyetem kutatói arra vállalkoznak egy nemzetközi projekt keretében, hogy legalább részben pótolják a tengerekből hiányzó bálnaürüléket. Ehhez speciális, egyelőre titkos összetételű mesterséges bálnatrágyát fejlesztettek, amit a projekt keretében az elkövetkező két hónapon belül kezdenek az Indiai-óceán egyes területein tesztelni. A mesterséges bálnaürülékről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy vasban gazdag homokból vagy vulkáni hamuból gyártják majd és gazdag lesz nitrátokban, szilikátokban, foszfátokban és vasban.

Bálnaürülék élesbenFotó: Andrew Purdam/©2018 Andrew & Helen Purdam

A mesterséges bálnatrágyát egy élelmiszeripari melléktermék, a rizshéj felhasználásával készült tutajszerű hordozókon helyezik majd el, hogy a vízáramlat szét tudja hordani a tenger felszínén. A kísérlet pontos kezdőpontját a tengertrágyázásra optimális időjárási viszonyok határozzák majd meg – adta hírül a New Scientist.

A bálnáknak nemcsak az ürüléke, hanem a teljes teste fontos tényezője a tengeri ökoszisztémának. A cetek többnyire a tenger felszínén pusztulnak el, hogy aztán testük aláhulljon a mélybe. A bálnahullás teljes időtartama alatt különféle élőlények profitálnak a hatalmas állat tetemének az alásüllyedéséből, a tengerfenéken pedig élőlények óriási populációi hasznosítják évtizedeken keresztül a maradékot. 

Ezt a folyamatot nemcsak az utóbbi száz év kiterjedt bálnavadászata akadályozza, vagy esetenként lehetetleníti el, hanem a halászatnak a mélyebb vizekben való hálós verziója is, amely sokszor jelent halálos csapdát az óriási állatoknak, akik így nem tudják megtenni utolsó útjukat. Még ha segít is valamelyest a tengeri ökoszisztémán, a tengerekből hiányzó bálnatetemek miatt megborult egyensúlyt a bálnaműtrágya egészen biztosan nem tudja a helyére billenteni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: