Mesterséges bálnaürülékkel venné fel a harcot az éghajlatváltozás ellen egy brit kutatócsoport
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A bálnák által a tengerbe bocsátott fekália a szó szoros értelmében szerves része a tengeri ökoszisztémának: nemcsak komplett életközösségek alakulnak köré, de ezek még a légköri felmelegedés mértékét is jelentősen befolyásolják. A bálnaürülék fitoplanktonok burjánzásának biztosít táptalajt, amelyből halak milliárdjai táplálkoznak. A fitoplanktonok nemcsak táplálékot jelentenek a magasabb rendű élőlények számára, hanem a légköri szén-dioxid jelentős részét is elnyelik, így hatékonyan csökkentik az éghajlatváltozás negatív hatásait. A kiterjedt bálnavadászat miatt azonban jelentősen lecsökkent az óceánokban a bálnák által a vízbe bocsátott trágya mennyisége, és ennek mind a világtengerek életközösségére, mind a földi éghajlatra végzetes a hatása.
A brit kormány korábbi tudományos tanácsadója, az immár a Cambridge-i Egyetem Klímaregeneráló Központját vezető David King és hat egyetem kutatói arra vállalkoznak egy nemzetközi projekt keretében, hogy legalább részben pótolják a tengerekből hiányzó bálnaürüléket. Ehhez speciális, egyelőre titkos összetételű mesterséges bálnatrágyát fejlesztettek, amit a projekt keretében az elkövetkező két hónapon belül kezdenek az Indiai-óceán egyes területein tesztelni. A mesterséges bálnaürülékről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy vasban gazdag homokból vagy vulkáni hamuból gyártják majd és gazdag lesz nitrátokban, szilikátokban, foszfátokban és vasban.
A mesterséges bálnatrágyát egy élelmiszeripari melléktermék, a rizshéj felhasználásával készült tutajszerű hordozókon helyezik majd el, hogy a vízáramlat szét tudja hordani a tenger felszínén. A kísérlet pontos kezdőpontját a tengertrágyázásra optimális időjárási viszonyok határozzák majd meg – adta hírül a New Scientist.
A bálnáknak nemcsak az ürüléke, hanem a teljes teste fontos tényezője a tengeri ökoszisztémának. A cetek többnyire a tenger felszínén pusztulnak el, hogy aztán testük aláhulljon a mélybe. A bálnahullás teljes időtartama alatt különféle élőlények profitálnak a hatalmas állat tetemének az alásüllyedéséből, a tengerfenéken pedig élőlények óriási populációi hasznosítják évtizedeken keresztül a maradékot.
Ezt a folyamatot nemcsak az utóbbi száz év kiterjedt bálnavadászata akadályozza, vagy esetenként lehetetleníti el, hanem a halászatnak a mélyebb vizekben való hálós verziója is, amely sokszor jelent halálos csapdát az óriási állatoknak, akik így nem tudják megtenni utolsó útjukat. Még ha segít is valamelyest a tengeri ökoszisztémán, a tengerekből hiányzó bálnatetemek miatt megborult egyensúlyt a bálnaműtrágya egészen biztosan nem tudja a helyére billenteni.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A Temze zsilipjében rekedt egy eltévedt bálnaborjú
A csapatától elszakadt növendék csukabálnát az éjszaka a tűzoltók és a vízi mentők nagy nehezen kiszabadították a Richmond Lock zsilip betonjáról. Állatorvosi megfigyelés után engedik vissza a tengerbe.
Ezek a műanyagtárgyak pusztítják el a legtöbb delfint, bálnát, teknőst és tengeri madarat
A halászatból származó szemét, a léggömbök és a műanyagzacskók mennyiségét kellene a legsürgősebben csökkenteni a tengerekben – derült ki ausztrál óceánkutatók metaanalíziséből.
A tengeri szemét és a halászhajók gyilkolják a bálnákat Anglia partjainál
2011 és 2017 között több mint húszféle tengeriemlős-faj egyedeinek tetemét sodorta partra a tenger Angliában. A kutatók szerint minden negyedik delfint a halászhálók öltek meg, de más fajoknál nagy számban állapítottak meg a PCB-nek rövidített poliklórozott bifenilek okozta mérgezést is.