Bealkonyul a hagyományos férfiasságnak?
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
29 ország lakosságát kérdezte egyebek mellett a feminizmusról az Ipsos legfrissebb nőnapi közvéleménykutatása. Az eredmények szerint a magyarok a világátlaghoz képest kevésbé értenek egyet azzal, hogy „a feminizmus több kárt okoz, mint jót” (20 százalék), vagy hogy „a férfiak vesztettek gazdasági, politikai vagy társadalmi hatalmukból a feminizmus miatt” (14 százalék).
A nemzetközi összehasonlításból kiderül az is, hogy a feminizmus hatását vitató állítások kapcsán az alsó harmadba kerültek a magyarok. A férfiak állítólagos hatalomvesztését csak három ország válaszadói fogadták el kevésbé, ugyanakkor köztük az állítást elutasítók aránya is nagyobb volt, mint Magyarországon (42 százalék), ami globálisan átlagos aránynak számít. Az Ipsos közleménye ebből arra következtet, hogy „a feminizmus hatásait tekintve a magyarok bizonytalanok – inkább hatástalannak tekintik azt”.
Ugyanakkor a világon közel minden negyedik férfi egyetért abban, hogy nemük tagjai vesztettek hatalmukból a feminizmus hatására, és minden harmadik férfi véli úgy, a feminizmus több kárt okoz, mint amennyi hasznot.
A feminizmus megítélésén túl a kutatás a maszkulinitásról alkotott összképet is megpróbálta felmérni. A feminizmus fogalmával szemben az Ipsos legalább azt tisztázta, hogy mit is kell a hagyományos férfiasság címaszava alatt érteni. A maszkulinitás eszményéhez sorolandó a teljesítményelvűség, a kockázatvállalás és az erőszak elfogadása, valamint a gyengeség látszatának kerülése. Ezek alapján a magyarok közel fele (42 százalék) úgy véli, hogy napjainkban veszélyben vannak ezek az attribútumok. Az eredmény jócskán übereli a világátlagot (29 százalék) és csak az 58 százalékos arányt produkáló oroszok gondolkodnak erről borúlátóbban a Földön.
Jellemző, hogy míg a világon csak a nők negyede fogadja el a fenti állítást, addig a férfiak harmada vélekedik így. A „macsizmót” Magyarországon a nők 40, a férfiaknak pedig 43 százaléka érzi veszélyben.
A közvéleménykutatók rákérdezett a nők ellen elkövetett erőszakról kialakult attitűdökre is. Azt, hogy az agressziót az áldozatok magatartása provokálná, az emberek 55 százaléka elutasítja. A magyarok 57 százaléka a világátlag feletti, és csupán minden tizedik magyar gondolja azt, hogy a nők ellen elkövetett erőszakról az áldozatok tehetnének. Ezzel a magyar válaszadók az élmezőnyhöz tartozó Svédország (9 százalék), Kanada (6 százalék) és Hollandia (3 százalék) lakóinak véleményében osztoznak.
Ide tartozik az is, hogy szerencsére a világ felnőtt lakosságának több, mint háromnegyede nem ért egyet azzal, hogy a nőnek akkor is kötelessége az intim együttlét partnerével, ha nincs hozzá kedve. A magyar válaszadók az átlagosnál nagyobb mértékben, 79 százalékos arányban utasították el ezt az állítást, miközben mindössze a megkérdezettek 5 százaléka gondolta jogosnak a felvetést.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
A férfiak problémáiról alig esik szó, pedig, ha értenénk őket, tenni lehetne azért, hogy ne a szélsőjobbra szavazzanak
Az európai férfiak nem azért szavaznak a nőkhöz képest nagy arányban a szélsőjobbra, mert eltűnőben lévő privilégiumaikat féltik, hanem mert frusztráltak attól, hogy miként alakul az életpályájuk, nem mernek időben családot alapítani, le vannak maradva az oktatásban a nőkhöz képest, és ha vidékiek, sokszor a falujukat sem bírják elhagyni, állítja egy nemrég megjelent tanulmány.
Magyarországon a nők nem kapnak a hatalomból, de legalább jut idejük mosogatni
A nemek közötti egyenlőségi index szerint Magyarország az utolsó előtti helyen áll az Európai Unióban: egyedül Görögországot előzi meg. A nők és férfiak közötti legnagyobb szakadékot a hatalom területén mérte az EIGE nemrég kiadott jelentése.
Már 6 évesen rögzül a lányok fejében, hogy a tudományos-technológiai pálya nem nekik való
Egy amerikai kutatás szerint a lányok már általános iskola első osztályában találkoznak a pályaválasztást meghatározó nemi sztereotípiákkal, és elfogadják, hogy a mérnöki vagy informatikai tanulmányok és munkák a fiúknak valók. A szülőknek, a pedagógusoknak és az oktatási döntéshozóknak együtt kellene lépniük, hogy megszűnjenek a munkaerőpiacon is látható különbségek.