50 év után elkezdték kibontani a Holdon gyűjtött utolsó kőzetmintákat
A NASA Apollo-programjának missziói során összesen 2196 kőzetmintát gyűjtöttek és hoztak a Földre, de még mindig vannak olyan minták, amelyek vizsgálata várat magára. Ez persze nem az űrhivatal munkatársainak lustaságát jelzi, hanem egyes mintákat szándékosan tartottak légmentesen lezárva, hogy évtizedekkel később, a legmodernebb tecnhológiával tanulmányozhassák őket.
„A NASA tudta, hogy a tudomány és a technológia fejlődése lehetővé teszi kutatói számára, hogy a jövőben új módszerekkel vizsgálhassák az anyagokat, és új válaszokat tudjanak adni a kérdésekre” – mondta Lori Glaze, a NASA bolygótudományi részlegének igazgatója egy közleményben.
Most egy olyan mintát bontottak ki, amelyet még 1972 decemberében, az eddigi utolsó Hold-utazás, az Apollo–17 misszió során gyűjtött be Eugene Cernan és Harrison Schmitt. A 35 centiméter hosszú és 4 cm széles csövet a Hold Taurus–Littrow-völgyének talajába kalapálták a kőzetek összegyűjtéséhez, majd légmentesen lezárták. Összesen két ilyen lezárt mintát hoztak haza, és ez az első, amit a NASA kutatói kibontottak – mivel Gene Cernan 2017 januárjában elhunyt, már csak az idén 87 éves Schmitt élhette meg, hogy kibontsák az általa gyűjtött mintákat.
A kutatás célja, hogy a kőzetmintában valószínűleg csak nagyon kis mennyiségben jelenlévő gázokat és illékony anyagokat (szén-dioxid, víz) kivonják belőle, hogy az utóbbi években rendkívül precízzé vált spektrometriai technikákkal elemezni lehessen őket. Február elején eltávoltították a külső védőcsövet, amiből kiderült, hogy a belső minta továbbra is légmentesen zárva maradt, majd február 23-án megkezdték a hetekig tartó kinyerési és vizsgálati folyamatot.
A minta származási helye azért különösen érdekes, mert az egy földcsuszamlás nyomait őrzi, és mivel a Holdon nincs eső, a kutatók nem igazán értik, hogyan történnek ott földcsuszamlások.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: