Az amerikai víztisztasági törvény ötven éve alatt csak romlott a természetes vizek minősége

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Az amerikai folyóvizek mintegy fele, az állóvizeknek pedig több mint a fele alkalmatlan arra, hogy emberi fogyasztásra használható vizet készítsenek belőle, de nem hasznosítható haltenyésztésre, horgászásra, úszásra sem – derül ki egy amerikai nonprofit szervezet, az Environmental Integrity Project (EIP) most nyilvánosságra hozott jelentéséből. Annak fényében ez különösen riasztó, hogy az Egyesült Államokban épp ötven éve iktatták törvénybe a természetes vizek védelméről szóló törvényt (Clean Water Act).

A természetes vizek szennyezettségében leginkább érintett államok némelyike épp azok közé tartozik, ahol a legnagyobb lenne az igény ezek rekreációs használatára: a legtöbb szennyezett tó Floridában, a legtöbb szennyezett folyó pedig Kaliforniában található. Az összesített listákat Indiana, Oregon és Dél-Karolina vezeti.

Az 1972-ben elfogadott víztisztasági törvény hatására az utóbbi ötven évben mintegy 1 billió, azaz ezer milliárd dollárt költöttek az Egyesült Államokban a szennyvízkezelés korszerűsítésére és a víztisztítás hatékonyságának a fokozására, a projekt végeredménye szerint eredménytelenül. Az EIP értékelése szerint ennek okai között van, hogy az elmúlt félszáz évben – noha a törvény ötéves felülvizsgálati ciklusokat ír elő – nem vizsgálták felül a legnagyobb szennyezők, például a vegyi iparágak technológiai korszerűsítési törekvéseit, illetve nem szabályozták és szankcionálták megfelelően a legnagyobb szennyező ágazat, a mezőgazdasági termelés által okozott károk mértékét. 

A folyók és tavak algásodásáért a felmérés szerint elsősorban az 1972 óta a végletekig iparosított mezőgazdasági termelés fokozott műtrágyahasználata a felelős, valamint az, hogy nem gondoskodtak megfelelően a hulladékként kitermelt trágyával. Az EIP szerint problémát jelent az is, hogy a víztisztasági előírások betartatását nem szövetségi, hanem állami szinten döntik el, így sem az adatszolgáltatás, sem a megelőző intézkedések nem egységesek. 

A víztisztasági törvényt az 1990-es évektől a kétezres évekig vették igazán komolyan, aminek látható eredményeként az amerikai folyóvizeknek mintegy 50 ezer kilométerét tették halászatra, és 26 ezer kilométerét rekreációs felhasználásra, tehát úszásra, fürdőzésre is alkalmassá. A törvényi előírásoknak majdnem teljesen betett a Trump-adminisztráció, amely 2019-ben azzal reagált a víztisztasági kritériumok be nem tartására, hogy hatályon kívül helyezte az 1972-es törvényt. Bár a Biden-kabinet alatt tavaly novemberben visszaállították a víztisztasági törvény által megkövetelt előírásokat, a felelős hatóságok szerint a természetes vizek tisztaságának új definícióját és megújult kritériumrendszerét is ki kell dolgozni.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: