A hübrisz egyértelmű jeleit mutatta ki egy friss kutatás Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor beszédeiben

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc spontán beszédeit egyaránt átitatják a hatalmi gőgre vagy mámorra jellemző nyelvi megnyilvánulások – állítja az a megjelenés előtt álló tanulmány, amely a jelenlegi és a korábbi magyar miniszterelnök parlamenti megszólalásainak nyelvpszichológiai elemzésének eredményét összegzi. 

Magyari Lilla, a Stavangeri Egyetem docense, Pléh Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és a Közép-Európai Egyetem vendégprofesszora, valamint Forgács Bálint, az ELTE adjunktusa a hübrisz szindrómának nevezett, eddig kizárólag az angolszász szakirodalomban ismertetett személyiségtorzulás nyelvi jeleit kereste az 1998–2018 között regnáló magyar miniszterelnökök beszédeiben. A kutatók elsőként a Qubittel osztották meg eredményeiket.

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltek televíziós vitája 2006-banFotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

Vezetői mámor

A szűken vett értelemben gőgöt és elbizakodottságot jelentő hübrisz az antik görögök szerint az olyan ember mértéktelen és bűnös önteltsége, aki elvakultságában áthágja az isteni korlátokat, és önmagát az olümposziakhoz méri.

A parlamenti demokrácia őshazájában, Angliában az 1980-as évek közepén jelentek meg az első olyan szakcikkek, amelyek az ókori hübriszhez hasonlították a vezető pozícióba került embereken eluralkodó hatalmi mámort. Az évekig metaforaként használt kifejezést David Owen és Jonathan Davidson idegtudós-pszichiáterek emelték tudományos rangra, amikor 2009-ben önálló szindrómaként írták le azt a viselkedési tünetegyüttest, amikor politikusok személyiségét eltorzítja a rájuk bízott hatalom, és emiatt sorra rossz döntéseket hoznak. Az angol felsőház tagjaként közvetlen személyes tapasztalatokkal is bíró Owen és kollégája a hübrisz szindrómát olyan személyiségzavarként írta le, amely – szemben például a bipoláris vagy nárcisztikus személyiségzavarral – csak akkor alakul ki, ha valaki hatalmi pozícióba kerül.

„A személyiségzavarok szélsőséges működésmódok, amelyek akár már serdülőkorban megfigyelhetők, tehát szinte a kezdetektől állandó tulajdonságai a személyiségnek. Ezért ma a hübrisz szindrómát nem személyiségzavarnak, hanem inkább a személyiség egy kóros jellemzőjének tartják” – mondja Magyar Lilla. De nemcsak ezért nem került be a szindróma a pszichológiai és pszichiátriai betegségek és zavarok jegyzékébe, hanem azért is, mert az írott és íratlan etikai szabályok szerint kizárólag azt az embert lehet diagnosztizálni, aki – egy-két szélsőséges kivételtől eltekintve – önként vállalja a tüzetesebb vizsgálatot. „A szakirodalom azt feltételezi, hogy a hübriszt a hatalmi pozíció váltja ki bizonyos vezetőkben, ami lecsökken, amikor az illető kikerül a hatalmi pozícióból. A mi eredményeink ugyanakkor azt vetik fel, hogy korántsem csak átmeneti viselkedési zavarról van szó, amely mintegy magától elmúlik, ha az ember kikerül az azt kiváltó helyzetből, hanem a hübrisznek esetleg hosszabb távú hatása lehet a személyiségre” – folytatja Forgács Bálint.

Beszédmintázatok

A hübriszkutatás egyik úttörőjének számító Owen és a szintén neurológus Peter Garrard 2014-ben publikálta, hogy miként azonosítható a hübrisz szindróma a nyelvhasználat alapján. Szerintük ugyanis hasonlóan más zavarokhoz, a hübrisz tüneteinek egyike a jól azonosíthatóan megváltozott beszédmintázat.

„Ők voltak az elsők, akik a brit parlamentben vizsgálták azt, hogy miként változott a miniszterelnökök verbális közlése annak függvényében, hogy éppen hatalomban vagy ellenzékben vannak. Miután a viselkedésjegyek alapján azonosították a hübrisz szindrómát (például Margaret Thatcher és Tony Blair esetében), megnézték, hogy ezeknek a miniszterelnököknek a megszólalásai hogyan tükrözik a személyiségtorzulást. Mi ezt megfordítottuk: a szövegben kerestük az azonosítható jegyeket, és ezek alapján próbáltunk következtetni, hogy mikor jelent meg a hübrisz” – mondja Magyari. A kutatók ehhez a parlamenti jegyzőkönyvekben szóról szóra lejegyzett, ugyanakkor spontánnak nevezhető megszólalásokat vették alapul, például a viszontválaszokat. Mint mondják, azért, mert még a spontánnak tűnő rádió- és tévéinterjúkra is fel lehet és fel is szoktak készülni, a válaszokban igen gyakran betanult fordulatok, begyakorolt panelek hangzanak el. Az interpellációkat és az azokra adott válaszokat épp ezért nem vizsgálták, hiszen azok nem feltétlenül a pillanat hevében születnek, ezért jóval kevésbé árulkodók. Az is számított, hogy a vizsgált parlamenti műfajhoz tartozó szövegek publikusan elérhetők, időben összevethetők, ráadásul kategória szerint lekérhetők.

A kutatók a különféle nyelvi mintázatok közül csak az „én” és a „mi” arányával foglalkoztak, mert ez az egyik legmegbízhatóbb hübriszmutató: „Tudni kell, hogy a diagnoszta a pácienssel folytatott interjúk során sem csak a tartalomra figyel, hanem arra is, hogy a beszéd milyen formákat ölt. Például a paranoid téveszmének ezer és egy tartalma lehet, de a lényeg, hogy talál-e a diagnoszta a paranoid téveszmére utaló formákat a páciens viselkedési repertoárjában, így a nyelvhasználatában” – mondja Forgács.

Királyi többesek

„Ma már léteznek olyan grammatikai elemző szoftverek, amelyekkel kategória szerint ki lehet gyűjteni a minket érdeklő szavakat. Nekünk persze korrigálnunk kellett például, hogy a személyes névmásként használt »mi«, illetve a kérdőszóként használt »mi« ne mosódjon egybe” – mondja Magyari.

A grammatikai szoftver találatai: a „mi” és az „én”, valamint azok ragozott alakjaiForrás: Magyari Lilla

Forgács szerint ráadásul míg angolul csak az „I” és „we” arányt tudják ilyenkor nézni, a magyar ragozás sajátosságai mélyebb analízist is lehetővé tettek. „A magyar nyelvben igazából sokszor a nyomatékosítás miatt használjuk a személyes névmásokat, hiszen a ragozásunk egyértelműen jelzi, hogy egyes vagy többes számban beszélünk.”

A kutatók szerint nehezítette a dolgukat, hogy a politikusok általában egy közösség nevében beszélnek. A „mi” használata az exkluzív és inkluzív többes számot egyaránt tükrözheti: az előbbi „mi”-jéhez mindenki mást kizárva csak a beszélő politikai tábora tartozik, még akkor is, ha például az egész nemzetről is beszél, például a „mi magyarok” összetételt használva. Vagy valaki valóban úgy érti, hogy „mi európaiak”, és ez alatt tényleg mindenkit ért. Az összehasonlításokhoz éppen ezért csak miniszterelnököket vettek alapul.

Az egyes és többes szám első személyű igeragozások keresésének eredményeForrás: Magyari Lilla

A mámorító második

Magyari, Pléh és Forgács az 1998-tól 2018-ig hatalomra jutó négy miniszterelnök – Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon – szövegeit vizsgálta, aszerint, hogy melyikük milyen arányban használta megszólalásaiban az egyes szám első személyű és a többes szám első személyű névmást és igeragozást. 

Az összehasonlíthatóság alapja az volt, hogy mindannyian ugyanazt a hatalmi pozíciót töltötték be, így feltételezhetően ugyanannyiszor volt indokolt a párt, a kormány vagy az ország nevében szólniuk. A kutatók a nemzetközi vizsgálatokkal szinkronban figyelembe vették, hogy minél magasabb státuszú valaki, annál gyakoribbá válik a beszédében a többes szám.

„Az angolszász hübriszkutatásokkal és az eredeti elképzeléseinkkel szemben mi azt találtuk, hogy nem azonnal indul be a személyiség változása azzal, hogy valaki hatalomba kerül. Talán az önfegyelem vagy a megilletődöttség miatt, de az első miniszterelnöki ciklus esetén a többes szám használata ritkább – nemcsak a későbbi ciklusokhoz, hanem még a korábbi spontán megnyilvánulásokhoz képest is” – mondja Magyari.

A kutatók szerint a hübriszt jelző királyi többes a második miniszterelnöki ciklustól uralkodott el. „Ez igaz Orbánra éppúgy, mint Gyurcsányra, aki a Medgyessy lemondatása utáni két évben még nem, de aztán 2006-os miniszterelnökké választása után elszállt. Ez a meglepő dinamika Orbán esetében is tapasztalható, az elemzett beszédeit a 2010-es második megválasztása után öntötte el a hübrisz szindrómát jellemző szó-, pontosabban névmáshasználat” – mondja Forgács. 

A kutatók azt találták, hogy a hübriszre jellemző nyelvi mintázat a hatalom elvesztése után sem csökkent. Gyurcsány megszólalásait, legalábbis 2018-ig továbbra is a „mi”-k magasabb aránya jellemezte. Azonban ebből az időszakból jóval kevesebb az adat, így csak óvatos következtetések vonhatók le. „Eredményeink csak előzeteseknek tekinthetők, és nem csak azért, mert a tanulmány még csak most megy át a peer review folyamaton” – emeli ki Magyari.

Torzító hatások

Úgy tűnik, a szindróma kialakulásának közvetlen kiváltó okai nem a korai gyerekkorban keresendők, mint a borderline, a nárcisztikus vagy az antiszociális személyiségzavarok esetében. De lehet, hogy nem is olyan átmeneti zavarról van szó, ami a kiváltó okokkal együtt eltűnik. A kutatók szerint a hübrisz talán tartósan megmarad a hatalmi helyzet megszűnése után is – a Gyurcsány-szövegek elemzése ezt a feltételezést erősítheti meg. 

Az angol kutatók szerint a hatalomban töltött idő alatt a szindróma fluktuál, vagyis a verbális tünetek az enyhétől a súlyosan kórosig ingadoznak. Magyari, Pléh és Forgács viszont azt találta, hogy Orbán megszólalásait 2010 óta folyamatosan a hübrisz nyelvi mutatójának szélső értéke jellemzi.

A kutatók a Qubitnek elmondták, hogy vizsgálatuk most még jobb híján esettanulmány, legalábbis addig, amíg nem végeznek el sok más országban is hasonló elemzéseket. A pszichológia és a pszichiátria eddig alapvetően olyan átmeneti vagy tartós személyiségtorzulásokat írt le, amelyeket a legális és illegális kábítószerek fogyasztása, a szerencsejáték és még néhány viselkedési extremitás válthat ki. A hatalom mint drog metafora persze nem újdonság, hiszen a státusz és a pozíció ebben az esetben is az agy természetes jutalmazó rendszereit befolyásolja.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: