A pókmajmok nem a bódulat, hanem a cukor miatt kedvelik a szeszesre erjedt gyümölcsöket
A részeg állatokról szóló mókás történetek száma nagy, de viszonylag kevés mögöttük a tudományos tény. Az elefántok után most majmokról is sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, hogy igenis kedvelik a szeszt. Pontosabban, a Geoffroy-pókmajom vagy más néven ékes pókmajom (Ateles geoffroyi) egyedeinél figyelték meg, hogy ha tehetik, előszeretettel alkoholizálnak, ám mint kiderült, elsősorban nem a bódulat, hanem az etanol, illetve etil-alkohol néven ismert vegyület biológia bontása során keletkező cukor miatt.
Az ILF Science számolt be arról a Royal Society Open Science folyóiratban megjelent tanulmányról, amely ismerteti a Dél-Amerikában honos faj különös vonzalmát az etanoltartalmú gyümölcsökhöz.
Az emberi alkoholizmus evolúciós hátterét magyarázó részeg majom elméletet először Robert Dudley, a berkelyi Kaliforniai Egyetem biológusa vetette fel két évtizeddel ezelőtt. A teória szerint a gyümölcsevő állatoknak valószínűleg előnyös, ha kissé túlérett, cukrokban gazdag terméseket fogyasztanak a magas kalóriabevitel miatt. Bár az etanoltartalmú gyümölcsök fogyasztását az állatvilág másban gazdag gyümölcsök fogyasztását sok állatnál dokumentálták már korábban is, eddig senki sem igazolta, hogy az ilyen táplálékban lévő alkoholt képes-e cukorrá bontani az adott állat szervezete.
A tanulmányt jegyző kutatók először is azt dokumentálták, hogy a Geoffroy-pókmajmok panamai populációjának tagjai redszeresen fogyasztanak alacsony, 1-2 százalékos etanoltartalmú gyümölcsöket. Christina Campbell, a Kaliforniai Állami Egyetem (CSU) munkatársa és kollégái ezek után hat példánytól vettek vizeletmintát, amelyekben kimutatták az etanol bomlási termékeit.
Tudni kell, hogy az alkohol bontása egészen speciális adottság: a folyamatban részt vevő enzimek egyike – az alkohol-dehidrogenáz, amelyet az ADH7 nevű gén szabályoz – olyan változatban fordul elő, amely lehetővé teszi, hogy az ember negyvenszer gyorsabban dolgozza fel az etanolt, mint más főemlősök.
A kutatók szerint az ember (Homo sapiens) alkoholfogyasztásának mai mintázatai „az etanol és az energiadús táplálék közötti ősi kapcsolatra vezethetők vissza”. Igaz, ennek megkérdőjelezhetetlen igazolására más példákat is találni kell még például a vadon élő emberszabású főemlősök körében. A tanulmány szerzői szerint az nagyjából bizonyos már most is, hogy az 1-2 százalékos szesztartalmú gyümölcsök fogyasztása nem befolyásolja a pókmajmok viselkedését, vagyis úgy vélik, hogy a panamai populáció tagjai nem a berúgás kedvéért eszik a cefrésebb terméseket.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
