Élő emberek tüdejében is kimutatták a mikroműanyag jelenlétét

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Első alkalommal mutatták ki különböző mikroműanyagok jelenlétét élő emberek tüdejében, és a 13 páciensből álló minta alapján úgy tűnik, hogy gyakori jelenségről lehet szó, a vizsgált minták közül tizenegyben találtak valamilyen műanyagszennyezést. A brit Hulli Egyetem kutatói március végén publikálták a felfedezéseikről szóló tanulmányt a Science of The Total Environment című szaklapban. 

A kutatók két leginkább meglepő felfedezése egyrészt az volt, hogy a műanyagszennyezés a tüdő egész felületét érintette, másrészt pedig az, hogy a tüdő alsóbb részében több mikroszemcsét találtak, közöttük egészen nagyokat is. Laura Sadofsky, a tanulmány vezető szerzője szerint az azért is különös, mert itt szűkebbek a légutak, ezért a kutatók arra számítottak, hogy a tüdőbe került műanyag nem jut el idáig, hanem korábban csapdába esik. 

A leggyakoribb szennyezőnek a polipropilén és a PET (polietilén-tereftalát) számítottak, az előbbit főként csövek és vezetékek gyártásához használják, az utóbbiból készülnek a mindenki által jól ismert műanyag palackok. 

Egy korábbi brazil kutatásban 20 mintából 13-ban találtak mikroműanyagot, de ebben az esetben holttestekből származó mintákat vizsgáltak. Egy tüdőrákban elhunytak tüdőszöveteit vizsgáló 1998-as amerikai tanulmányban műanyagot és növényi származékokat is találtak a mintákban, ezek a rákos szövetek 97, az egészségesek 83 százalékán voltak jelen. 

A laborban veszélyesnek tűnik

Ez még nem jelenti azt, hogy a mikroműanyagok rákkeltőek lennének, de ahogy Sadofsky is kiemelte, az eddigi eredmények túl sok jóval sem kecsegtetnek. A mikroműanyagok számtalan módon árthatnak az élőlényeknek, de az még nem világos, hogy pontosan mekkora fenyegetést jelentenek az emberre. 

Egy tavalyi brit kutatás szerint a mikroműanyagok már akkora mennyiségben is sejtkárosodást okoznak, amennyit az ember a szervezetébe juttat – de a tesztekből az nem derült ki, hogy a bevitt anyagokból mennyi marad a szervezetben, és mennyi ürül ki anélkül, hogy további károkat okozna. Egy másik kutatásból kiderült, hogy a mikro- és nanoműanyagok az állatoknál gyulladásokat, terméketlenséget és rákot okozhatnak, ennek fényében nem tűnik túl jó hírnek, hogy az Amerikai Kémiai Társaság által kidolgozott elemzési módszerrel az összes általuk vizsgált emberi szervben megtalálhatóak voltak a mikroműanyag nyomai.

Mikroműanyagból márpedig csak egyre több lesz, ezért sok kutató szerint jelenleg az egyik legfontosabb közegészségügyi kérdés az általuk jelentett kockázat feltárása, illetve a műanyagszennyezés mielőbbi mérséklése, majd felszámolása. Ebben az egyik legfontosabb lépés az egyszer használatos műanyag csomagolások elhagyása, ugyanis ezek számítanak a legjelentősebb szennyezőnek. Tamara Galloway, az Exeteri Egyetem ökotoxikológusa szerint eleve felesleges a használatuk: ötszáz éven keresztül fennmaradnak, de csak húsz percig hajtanak hasznot, ez pedig minden, csak nem fenntartható.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: