Fenntarthatóvá lehet tenni a mezőgazdasági tömegtermelést, csak a nagygazdák nem nagyon hajlanak rá

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Miután az egyik legkörnyezetszennyezőbb emberi tevékenység, teljes rendszer-átalakításra lenne szükség a mezőgazdaságban ahhoz, hogy fenntarthatóvá váljon az élelmiszer-termelés. Az úgynevezett regeneratív mezőgazdaság elterjedése az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) legújabb jelentése szerint nemcsak kívánatos, hanem szükséges is lenne, mert – mint prognosztizálják – a klímaváltozás és a környezetkárosítás jelenleg folyó üteme mellett ez nem alternatíva, hanem az egyetlen lehetőség lesz arra, hogy megfelelő mennyiségű élelmiszert állíthasson elő az emberiség. 

Pedig a regeneratív mezőgazdasággal szemben manapság épp az a legfőbb érv, hogy a fenntarthatósági törekvések ára a termőföldek számának és kiterjedésének, vagyis a termesztésnek a csökkenése. Miközben a mai nagyüzemi mezőgazdaság nemcsak óriási mennyiségű szén-dioxid felszabadulásával jár, de drámai módon változtatja meg a táj képét és ökológiai szerkezetét, ezzel együtt az élővilág összetételét is, az élelmiszer-termelés fontossága szinte érinthetetlenné teszi, a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdaság szereplői pedig a kutatók szerint konkurensként tekintenek az ökológusokra. Az Ökológiai Kutatóközpont vizsgálatai azonban arra a következtetésre engednek jutni, hogy a földek regenerációját célzó változtatások, például virágsávok telepítése hosszabb távon jótékonyan hatnak a termelésre is. Ennek előfeltétele például az a szemléletváltás, hogy a mennyiségi termelés helyett a minőségi gazdálkodást helyezzék előtérbe. 

A regeneratív mezőgazdaság számos módszert beépít a rendszerbe, ami egyszerre növeli a biodiverzitást és csökkenti a mezőgazdasági termelésnek az éghajlatra gyakorolt negatív hatásait. Ehhez egyes területeken a szántás csökkentését vagy teljes beszüntetését javasolják, míg máshol a termelés változatosabbá tételét, például vetésforgók alkalmazásával vagy az úgynevezett mozaikosság növelésével, a szántóföldek és az erdőművelés integrációjával. 

Regeneratív mezőgazdaságről elsőként Jerome Irving Rodale írt, mintegy 75 éve, jóval azelőtt, hogy a globális éghajlatváltozás miatt a téma égetővé vált volna. Soil and Health Foundation nevű alapítványát (ma Rodale Institute) azért hozta létre, hogy a mezőgazdaságban segítsen néhány fontos alapelvet szem előtt tartani. Ilyen elvek voltak a faji diverzitás, a talajvédelem, a műtrágyahasználattól való tartózkodás, az évelő növények arányának a növelése, a természettel való harmónia vagy a talajminőség javítását célzó törekvés. 

Egyes szakértők szerint a regeneratív mezőgazdaság abban különbözik a  fenntartható földműveléstől, hogy nemcsak a hosszú időre kiterjeszthető földgazdálkodást tűzi ki célként, hanem folyamatosan szem előtt tartja azt is, hogy a föld és a talajvíz minősége, vagyis a művelés feltételei folyamatosan változnak és időről időre regenerációra szorulnak. A gyakorlatban a regeneratív mezőgazdaság hasonló technikákat alkalmaz, mint a fenntartható mezőgazdaság. A legfőbb eltérés, hogy a regeneratív mezőgazdálkodás a helyi feltételekhez igazítja az alkalmazott eszközöket és technikákat. Az EASAC mostani jelentése szerint a szóban forgó technikák a kísérleti területeken jó eredményeket hoztak ugyan, de a rendszerszintű eredményekhez lényegesen kiterjedtebb körben, összehangoltak kellene azokat alkalmazni. 

Az orosz-ukrán háború az eddigi törekvéseket is derékba törheti, mert „kiesett a világ élelmiszer-ellátásából két nagyon jelentős termelő ország, Oroszország és Ukrajna, és azonnal megjelentek azok a hangok, amelyek szerint (...) csak a termelés a lényeg, mert nem lesz mit ennünk (...). Pedig éppen most lenne itt az a pillanat, amikor sokkal gyorsabban lehetne megvalósítani az átalakítást, és a mezőgazdasági termelést összehangolhatnánk a lokális adottságokkal. Ezzel nemcsak éveket spórolnánk, de erősen lecsökkenthetnénk a mezőgazdaság szénhidrogénexport- és műtrágyaexport-függőségét és műtrágya-felhasználását. Így nemcsak a párizsi klímacélok megvalósításáért tehetnénk, hanem az energiakitettségünket is csökkenthetnénk, aminek egyértelmű nemzetbiztonsági előnyei lennének” – hangsúlyozta a jelentés akadémiai bemutatóján Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos tanácsadója.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!


Kapcsolódó cikkek a Qubiten: