Gondolták volna, hogy hajnali két óra öt perc a magyar társadalom közös metszéspontja? Ebben nincsen pártoskodás, széthúzás, turáni átok. A KSH időmérleg kutatásából származó adatok szerint ugyanis ez az az időpont, amikor a magyarok 97,5 százaléka alszik.

Ezt az információt Bódizs Róbert pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatási igazgatóhelyettese osztotta meg előadásában az exkluzív, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, tudományos estünk, a Qubit Live #10 közönségével a margitszigeti Kristály Színtéren kedd este, ahol az alvás és az álmodás került terítékre.

Rajta kívül Fabó Dániel neurológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Idegsebészeti és Neurointervenciós Klinika Epilepszia Centrumának korábbi vezetője és Ella Krisztina molekuláris biológus, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének kutatója igyekezett bevezetni a nézőket a cirkadián ritmusok, a kronobiológia, vagy éppen a szociális jetlag rejtelmeibe, de szó volt arról is, minek alszunk egyáltalán, tényleg léteznek-e kronotípusuk szerint pacsirták és baglyok, miért nem érzünk fájdalmat és meghalhatunk-e álmunkban.

Az előadások és a Qubit munkatársa, Balázs Zsuzsanna vezette kerekasztal-beszélgetés mellett az est meglepetésvendégeként Farkas Franciska színésznő is fellépett, aki performansza keretében személyes élményeit osztotta meg a témában, például azt, hogyan sajátította el az éber álmodás technikáit.

Az eseményen átadtuk Az év embere elismerést is, amit ezúttal Weiner Sennyey Tibor klasszika-filológus, költő és drámaíró vehetett át. A szentendrei Kada-csúcs tövében méhészkedő férfinél korábban helyszíni riporton is jártunk, idén év elején pedig A méhészet művészete című esszékötetéről írtunk, amelyben a szerző közel 300 oldalon veszi sorra, amit a méhek és az emberek kapcsolatáról jelenleg tudni lehet. A díj Németh György keze munkája.

Mire jó az alvás?

Életünk jelentős részét, közel egyharmadát alvással töltjük, amikor látszólag nem csinálunk semmit, kikapcsol a tudatunk és ráadásul még sebezhetők is vagyunk. Akkor mégis mire jó ez az egész? Allan Rechtschaffen alvásszakértő Fabó szerint egyenesen azt állítja, hogy ha az alvás nem valamilyen vitális funkciót tölt be, ez az evolúció legnagyobb hibája.

Bódizs Róbert szerint az alvás az emberi szervezet rendszersajátossága, és a legősibb ritmusunk kifejeződése. Az erre rátelepedő komplex rendszer pedig finoman egyensúlyozik a prediktív és a reaktív homeosztázis kényes egyensúlya között. Fabó Dániel elmondta, miközben az ébrenléttel megtapasztaljuk a világ dolgait, érzékszervi információkat gyűjtünk be, aminek eredményeként végrehajtjuk a cselekedeteinket, alvás közben látszólag passzívak vagyunk – mégis, az alvás létszükséglet. Egérkísérletek bizonyították, hogy a szélsőséges alvásmegvonás akár halált is okozhat, és egyébként ennek kikényszerítését máig a legkegyetlenebb kínzási technikák között tartják számon.

Az epilepsziával foglalkozó neurológus szakorvos a létszükségleti megfontolásokon túl azt emelte ki, mekkora szerep jut az alvásnak a tanulásban és a memória folyamatában. Amikor ugyanis napközben az érzékszervi információkat az agy begyűjti bizonyos agyterületeken, amik a látómezőbe, a hallómezőbe vagy máshova került ingereket feldolgozzák, onnan a hippokampuszban összegződnek, vagyis bekerülnek a rövid távú memóriába. Ezek aztán az alvás idején íródnak át az agykéregbe hosszú távú memóriaként.

Belső óra és cirkadián ritmus

Az alváshoz kapcsolódó egyik legfontosabb fogalom a cirkadián ritmus, vagyis egyfajta belső időmérő rendszer, amely állatokban, növényekben és az emberben egyaránt működik. Ella Krisztina elmondta, a legkorábbi kísérletek a 18. századból származnak, amikor is Jean Jacques d’Ortous de Mairan francia csillagász, geofizikus és tulajdonképpen az első kronobiológus egy sötét pincében helyezett el egy mimózanövényt, majd arra jött rá, hogy az a leveleit továbbra is a nappal és az éjszaka váltakozása szerint nyitja vagy csukja, attól függetlenül, hogy egyáltalán nem érzékeli közvetlenül, milyen napszak van körülötte.

Azóta sikerült feltárni a cirkadián ritmus molekuláris mechanizmusait is, 2017-ben például ezért járt az orvosi Nobel-díj, de a kutatók már azt is meg tudják magyarázni, miért kell nekünk belső óra. Ella Krisztina szerint az élőlények úgy tudnak jobban adaptálódni a változó környezetre, a fény intenzitásának, a hőmérsékletnek, a táplálék elérhetőségének a változásaira, ha előre felkészülnek és nem utólag reagálnak. Ez sokkal hatékonyabb is. A növények például követik a nap mozgását, hogy minél hatékonyabban tudják a fényt használni, és a molekuláris biológus egy kísérletet mutatott arra, hogy a növény már azelőtt kelet felé állítja a leveleit, hogy felkelne a nap, azért, hogy még hatékonyabban működjön – ebben segít a cirkadián ritmus.

Az embernek nagyon sok működése ritmusos: az anyagcsere, a hormonok megjelenése, a csontvelő vagy akár az immunrendszer is. Ella Krisztina szerint például a hajnali időszakban sokkal kevesebb immunsejt van jelen a vérben, éjjel kevésbé kell az immunrendszernek készültségben lenni, így energiát spórolhat és hatékonyabban működhet a rendszer. A központi óra mindenesetre az agyban működik. A molekuláris biológus szerint az emberben 25 órás ritmus szerint működik a ciklus, de a fény minden nap szinkronba hozza az agyban a működést, és 24 órásra állítja.

Baglyok és pacsirták

A cirkadián ritmusban is lehetnek egyéni különbségek és eltérések, azt mindenesetre megerősítették a kutatók, hogy létezik a pacsirta és a bagoly kronotípusa, vagyis nem csak mítosz, hogy az emberek egy része a reggel aktívabbak, más része az este produktívabbak csoportjába tartozik.

Ella Krisztina szerint az eltérésnek van genetikai meghatározottsága és életkori sajátossága is, a fiatalok szervezetében például egy olyan program fut, ami miatt ebben az életkorban később kelnek. Bódizs Róbert hozzátette, a bagoly és pacsirta típusoknak nemcsak életkori, hanem személyiségbeli dinamikái is lehetnek: a baglyok nyitottabbak, társaságkedvelőbbek, amit talán az éjszakai életmód jellemzői is magukkal hoznak, míg valamennyire inkább a pacsirtákra lehetnek jellemzőbbek a szabálykövetőbb, rigorózusabb személyiségjegyek.

Arra a közönségkérdésre, hogy mégis akkor egy bagolynak is érdemes-e éjfél előtt lefeküdnie aludni aszerint a közkeletű vélekedés szerint, hogy az alvás éjfél előbb pihentetőbb, az alváskutató azt mondta, az éjfél mint ökölszabály még inkább egy 150 évvel ezelőtti időszakból származik, amikor még nem volt korlátlan világítás, és emiatt sokkal kisebb volt az egyes emberek cirkadián ritmusaiban a variabilitás. Egy bagoly kronotípusú ember esetén az éjfél az adott egyén habituális biológiai éjszakájának az első harmada – ami lehet, hogy neki egyáltalán nem éjfél. Az már más kérdés, mennyire kell a társadalomhoz alkalmazkodnia.

Mi van, ha megbomlik az összhang?

Előfordulhat, hogy az emberi cirkadián ritmus és a környezet elválik egymástól, például a populáció 15-20 százaléka dolgozik váltott műszakban – az éjszakai munka egészségügyi hatásaival korábban bővebben is foglalkoztunk –, de előfordulhat jetlag, alvászavarok és az úgynevezett szociális jetlag is. Sőt, Ella Krisztina szerint a táplálkozás is nagy mértékben befolyásolja az emésztőrendszer és a zsírszövet óraműködését, szóval ha nem a megszokott időben eszünk, akkor átállíthatjuk ezeknek a szerveknek az időérzékelését.

Ha pedig a cirkadián ritmusnak valamilyen zavara alakul ki, az a molekuláris biológus szerint fokozza a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz, a daganatok, a pszichés zavarok, a fertőzések vagy a fokozott gyulladások kockázatát. A kutató szerint úgy lehet tenni ez ellen, hogy reggel például elég intenzív fényviszonyoknak tesszük ki a szervezetünket – például természetes fénynek az irodai belső megvilágítás helyett –, és az éjszakai időszakban a túl sokszor használt tablet, laptop, mobil képernyőjén kékfényszűrőt alkalmazunk. Ugyanis a kék fény az agy belső órájának fő aktivátora, ami semmiképp nem segít az elalvásban.

Mivel a táplálkozásra is érzékenyek a belső óráink, Ella Krisztina szerint mellőzni kellene az éjszakai nassolást, ez ugyanis deszinkronizációt okoz. A kutató például az időszakos böjt (intermittent fasting) módszerét javasolta, és azt, hogy a 12 órás időablakon túl már ne együnk, vagyis ha reggel nyolckor reggelizünk, akkor este nyolc után már ne nyúljunk ételhez.

Mintha hétvégente megjárnánk Bangkokot

Ella a szociális jetlag jelenségéről is beszélt, ami szerinte a népesség akár 70 százalékát is érintheti. Ez azt jelenti, amikor hétköznap megpróbálunk a szociális elvárások szerint élni, tehát korán kelünk reggel, hogy iskolába vagy munkába menjünk, de amikor hétvégén a belső ritmusunk szerint élhetünk, sokkal később kelünk, és nagyon eltérhetünk a korábbi mintázatainktól.

Ha például extrém esetben az alvási középidő, vagyis az alvási időablak közepe munkanapokon egy adott embernél hajnali fél kettőre esik, ez hétvégén fél hétre, vagyis öt órával későbbre is eltolódhat. Ezzel szerinte ugyanazt a hatást érjük el, mintha minden hétvégén Budapest és Bankok között ingáznánk. Ez egyébként a kutató szerint nem jellemző a populációra, inkább a másfél-két óra közötti szociális jetlag jellemző. Hatásait azonban még kis mértékben is megérezhetjük, ugyanis kísérletek szerint az alvásminőségre és a tanulmányi teljesítményre is hatást gyakorol – orvostanhallgatókon mérték meg, hogy ahogy nőtt a szociális jetlag, úgy romlott heti tesztjeik eredménye.

Álmunkban nincs fájdalom

A kerekasztal-beszélgetésen az alvás különféle zavarai, például az alvási apnoé és az alvajárás is felmerült. Fabó Dániel szerint az alvás alatti vagy alvásfüggő mozgászavarok erősen megmozgatják a köz fantáziáját, de érdemes látni, hogy ezek nagyon ritka betegségek.

Az alvajárás kifejezetten ritka, de az epilepsziának például van olyan típusa, ami alvás alatti rohamokat produkál, ezért könnyű összekeverni az alvajárás jelenségével. Bódizs Róbert elmondta, az alvajárást tulajdonképpen az okozza, hogy bizonyos agyi kéregrészek és a kisagy aktívvá válnak, miközben más kérgi részek alvás üzemmódban ragadnak. Ebben az állapotban az emberek képesek enni, mozogni, akár szexuális kapcsolatba is kerülni.

De mint kiderült, meghalni álmodás közben nem lehet. Bódizs Róbert azt mondta, elméletileg nem zárható ki, hogy ez történjen, de az emberek a halál élményétől annyira megijednek, hogy általában felébrednek. „Ez inkább tapasztalás, mintsem tudományos szabály” – mondta. Azt is kifejtette, hogy álmunkban rengeteg mindent el tudunk képzelni, de például határozott fájdalomérzet nincsen, hacsaknem egy létező, aktuális fájdalom ébreszti fel az alvót. Erre az alváskutató szerint az a magyarázat, hogy az evolúció nem játszadozik a fájdalomérzettel – lehet álmunkban jönni-menni, repülni, de a fájdalomnak mindig komolynak kell maradnia, azt nem lehet félvállról venni.

Az est zenei kíséretét visszatérő vendégünk, Matisz Flóra Lili aka FM Lili szolgáltatta.

A 10. Qubit Live az Ökotárs Alapítvány és a Mérték Médiaelemző Műhely Szabad Média pályázatának támogatásával valósult meg. Az itt megjelenő vélemények nem tükrözik a támogatók álláspontját.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás

link Forrás