Miért bal a baloldal, és mitől jobb a jobb?

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Ha mára valamelyest ki is üresedett a politikai bal- és jobboldal fogalma, akit egy kicsit is foglalkoztat a közélet, nagyjából tisztában van azzal, hogy a különböző eszmerendszereket el lehet helyezni egy olyan spektrumon, ami a baloldaltól a jobboldalig terjed. A leginkább leegyszerűsített tengely bal szélén helyezkednek el a kommunisták, a bal oldalon találhatók a szocializmus különböző irányzatainak hívei; a liberálisok húzhatnak balra vagy jobbra is. A jobb oldal a konzervatívoké, a spektrum jobb szélén pedig ott a fasizmus és annak különböző válfajai.

De vajon mikor és hogyan alakult ki ez a bal-jobb felosztás, hogyan került a politikába, és milyen hatása lehet pusztán annak, hogy a balt hagyományosan a rosszal azonosítjuk, míg a jobb értelemszerűen a jó? 

Minden Versailles-ban kezdődött

Bár a két egymással szemben álló politikai oldal jelensége már korábban is létezett (elég például a konzervatív torykra és a liberális whigekre gondolni az 1600-as évek Angliájában), a bal- és jobboldalra való felosztás csak 1789 nyarán, a francia forradalom idején történt meg. Amikor a Nemzetgyűlés tagjai összeültek, hogy megkezdjék az alkotmány kidolgozását, a képviselőket megosztotta a kérdés, hogy XVI. Lajos királynak mekkora hatalmat kell biztosítani, és a tomboló vita hevében a két szembenálló frakció a terem két különböző részébe vonult. A királyellenes forradalmárok a levezető elnöktől balra, míg a konzervatívabb alkotmányos monarchisták tőle jobbra foglaltak helyet.

Jacques-Louis David festményén (A labdaházi eskü) a Nemzetgyűlés 1789. június 20-i eskütételeForrás: közkincs

A megosztottságot az 1790-es években tovább növelte a francia sajtó, amikor a gyűlésekről írt beszámolókban progresszív baloldalról és tradicionalista jobboldalról kezdtek beszélni. Bár a két csoport nézetkülönbségei Bonaparte Napóleon uralkodása alatt egy kis időre megszűnni látszottak, az alkotmányos monarchia 1814-es kezdetével a liberális és konzervatív képviselők ismét a törvényhozó kamara bal és jobb térfelére tömörültek. A felosztás a 19. század során a világ többi részén is terjedni kezdett, és szépen lassan a közbeszédbe is beépült a bal-jobb, illetve a szélsőbal-szélsőjobb ellentétpár politikai jelentése.

A parlamenti ülésrendek terén több helyen ma is megmaradt a bal-jobb felosztás, bár ennek egyik ellenpéldája épp a magyar Országgyűlés, ahol a parlamenti patkó jobb oldalán az aktuális kormánypárt(ok) képviselői, míg a bal oldalon a mindenkori ellenzék tagjai foglalnak helyet, politikai beállítódástól függetlenül – vagyis a következő ülésszaktól minden bizonnyal az (általánosságban inkább baloldali) egyesült ellenzék és a (szélsőjobboldalinak tartott) Mi Hazánk képviselői egyaránt balra helyezkednek majd a Fidesz-KDNP politikusaihoz képest.

A kétkamarás francia parlament alsóházát adó Nemzetgyűlésben (ahogy a felsőházi Szenátusban is) a mai napig fennmaradt a politikai oldal szerinti ülésrend: a liberális, zöld, szocialista és centrista pártokat tömörítő kormánykoalíció (LREM) képviselői balra tolódva, de középen ülnek, tőlük balra a szocialista és kommunista képviselők, jobbra pedig közép- és szélsőjobboldalhoz tartozók.

A francia Nemzetgyűlés 2020 márciusábanFotó: AMAURY CORNU/Hans Lucas via AFP

Ugyanez a helyzet az Európai Parlamentben is, ahol a képviselőcsoportok ülésrendjét a politikai oldalnak megfelelően alakították ki. Így a bal szélen a szocialista és kommunista pártokat magába foglaló Egységes Európai Baloldal képviselői ülnek, mellettük a Zöldek, a Szocialisták és Demokraták, valamint a liberális Újítsuk meg Európát politikusai foglalnak helyet, a terem jobb oldalán pedig egymást követik a jobbközép Európai Néppárt, a Konzervatívok és Reformisták, illetve az Identitás és Demokrácia nevű euroszkeptikus, nacionalista és populista tömörülés képviselői

Az Európai Parlament képviselőcsoportjaiForrás: Európai Parlament

Bal sors akit régen tép

A balkezes emberekkel szembeni előítéleteknek hosszú története és szakirodalma van, és ez kultúrákon és nyelveken át öröklődött. A magyar nyelvben is számtalan olyan kifejezés van, ahol a „bal” mint rossz vagy szerencsétlen értelemben szerepel: kétbalkezes, kétballábas, balszerencse, balsors, baleset, balfácán, balfék, baljós, bal lábbal kelt fel, balkézről született.

A jelenség már a latin nyelvben is kódolva volt, ahol három szót ismertek a „bal” vagy „bal oldalon lévő” megfelelőjeként, és mindháromnak voltak további jelentései: a „scaevus” ügyetlen és szerencsétlen, a „laevus” ostoba és gyenge, a „sinister” pedig ügyetlen, baljós, ellenséges és szerencsétlen jelentéssel is bírt, de utóbbi szó egyenesen a „gonosz” értelemben került át az angol nyelvbe.

A jobb latin megfelelője ezzel szemben sokkal nagyobb karriert futott be a nyelvek alakulása során: a „dexter” megtartotta gyakorlatilag az összes jelentését, hiszen például az angolban „right”-ként él tovább az az értelme, hogy jobb oldalon lévő, illetve igaz és helyes, míg a „dexterous” melléknév azt jelenti, hogy ügyes, vagy hogy valami jó kezekben van valakinél. A magyar még ennél is tovább ment, és még a jónál is több lett belőle: jobb.

A Biblia sem segített az elnyomott balkezesek ügyén, a keresztény szentírásban ugyanis számos helyen szerepel a bal-jobb mint jó-rossz felosztás. „A bölcsnek szíve jobbra tart, a balga szíve pedig balra” – írja az ószövetségi Prédikátor könyve. Máté evangéliumában arról is szó esik, hogy Isten miként osztja majd fel az embereket az ítélet napján:

„Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. [...] Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.”

Stefan Lochner 15. századi német festő műve, az Utolsó Ítélet (itt természetesen a rendezői bal és jobb oldalt kell nézni, a kárhozott lelkek az Úrnak balra, az üdvözültek neki jobbra vannak)Forrás: közkincs

Ezt a nyelvi adottságot a magyarországi politikában is igyekeznek kihasználni, amennyire csak lehet. A jobboldal mint a kettő közül jobb oldal ideájával általában kommentekben találkozni („jobboldalban benne van, hogy jobb, ennyi :DD"), de pártszinten is megjelent: a Jobbik neve ugyan a Jobboldali Ifjúsági Közösségből képzett mozaikszóból ered, illetve kezdeti ideológiáját nézve gyaníthatóan arra utal, hogy a jobboldalnál is jobboldalibb, de az értelmezésében az is benne lehet, hogy ez a megfelelő („a jobbik”) választás az összes párt közül.

A baloldalra tekintve már sokkal könnyebb helyzetben vagyunk, ugyanis nemrég maga a miniszterelnök utalt a baloldal negatív konnotációjára, amikor februári évértékelőjében arról beszélt, hogy „a baloldal, bár olyan, amilyen, de mégiscsak benne van a nemzetben, mint a balsors a Himnuszban”. Emellett a kampány egyik hívószava lett a „balfék” kifejezés is, amellyel a kommenteken túl találkozhattunk a BalFake News nevű trash-propaganda Facebook-oldal nevében, vagy éppen a végtelenített Gyurcsány Show-videókban, amelyekben Karácsony Gergely főpolgármesterre hivatkoztak úgy, mint „Geri, a balfék haver”.

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: