„Dehát a fiúk már csak ilyenek, a lányoknak meg nem kéne úgy öltözniük, hogy mindenük kilátszik”

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

„Az én hihetetlenül tehetséges szuperlányaim, akik kémiaszakkörre járnak, úgy jönnek ki az órákról, hogy »6 éves korom óta orvos akartam lenni, és most mégis olyan hülyének érzem magam«, miközben a fiúk meg nem így jönnek ki. És nem tudom megmagyarázni, hogy mi történik ott, mert nincs különbség köztük. Egyik sem tudja jobban, mint a másik, de a lányok mégis kétségbeesetten jönnek ki a szakkörről” – mondta egy interjúban az egyik budapesti elitgimnázium tanárnője, aki maga sem tudta igazán eldönteni, hogy annak ellenére, hogy ők a gimnáziumban nemtől függetlenül minden gyereket támogatnak abban, hogy a kedvére való tantárgyakat válasszák, miért van az, hogy az érettségi közeledtével a fiúk a természettudományos, a lányok pedig inkább a humán tantárgyakat választják. 

Rédai Dorottya, a CEU kutatója, akit tavaly a TIME magazin az év 100 legbefolyásosabb embere közé sorolt, és aki a Meseország mindenkié könyv egyik projektkoordinátora volt, kutatótársaival, Maria Tsourouflival, a londoni Brunel Egyetem oktatási tanszékének professzorával és Valentina Guerrinivel, a Firenzei Egyetem tanárával egy uniós kutatás keretében azt találták, hogy a tanároknak fogalmuk sincs arról, hogy miért van ekkora különbség nemek szerint a tantárgyválasztásban: voltak olyanok, akik biológiai vagy genetikai okokkal, mások pedig a családi vagy az iskolában kialakult elvárásokkal és normákkal magyarázták az eltéréseket. 

Rédai és kutatótársainak tavaly augusztusban megjelent és tegnap a CEU Demokrácia Intézete által bemutatott Nemek közötti egyenlőség és sztereotípiák a középiskolákban. Esettanulmányok Angliából, Magyarországról és Olaszország című könyve a 2017 és 2019 között magyar, olasz és brit középiskolások körében végzett kutatás eredményeit foglalja össze, ami abból az előfeltevésből indult ki, hogy a mai napig is létező férfiak és nők közötti foglalkoztatási egyenlőtlenségeket részben az okozza, hogy a fejekben még mindig léteznek lányos és fiús tantárgyak. Bár van változás, és az utóbbi évtizedekben szinte minden európai ország szervez lányokat célzó népszerűsítő programokat, a fiúk még most is sokkal magasabb arányban választják a természettudományos tárgyakat (STEM: Science, Technology, Engineering and Mathematics), mint a lányok. És hiába minden erőfeszítés, a kutatások azt mutatják, hogy a lányok továbbra is inkább a hagyományosan nőknek szánt területeket választják, mert a társadalmi elvárásoktól a családon át az iskola rejtett tantervéig minden ezt üzeni nekik.  

A tanulók pályaválasztását az érdeklődési körük határozza meg, és ne az, hogy fiúnak vagy lánynak születtek

„Egy-egy jó szemléletű tanár képtelen arra, hogy szembemenjen egy egész rendszerrel. Ahhoz, hogy a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák és a diákok attitűdje is változzon, az egész iskola szemléletén változtatni kell” – mondta Rédai a Qubitnek. Az egész iskolára kiterjedő megközelítés, amit az angol whole school approach-nak hív, az iskolai közösség minden tagját bevonja a változásba. Rédaieék kutatási projektje a három ország kutatóival, civil szervezetekkel és az iskolák tanáraival közösen kidolgozott Nemi Esélyegyenlőségi Mutató (NEM) segítségével tervezte megvalósítani az egész iskolát átható genderszemlélet-változást. 

Ezt úgy kell elképzelni – magyarázta Rédai –, hogy az iskola vezetősége, akár egy külsős genderszakértővel együtt, végigbeszéli, hogy az iskola pedagógiai programjában a tantárgyaktól a pályaválasztásig, a focipálya-használattól a szexista bántalmazásig hogyan tud az iskola egésze felkészülni a nemi egyenlőtlenség megnyilvánulásaira. „A tanulók tantárgy- és pályaválasztását a valós teljesítményük és érdeklődési körük határozza meg, és ne az, hogy fiúnak vagy lánynak születtek” – foglalta össze Rédai. 

A Nemi Esélyegyenlőségi Mutató alapján, ami az önértékelés mellett megoldásokat is tartalmaz, az az iskola kaphatja meg a kutatók által kidolgozott jutalmazási rendszerből az aranyérmet, ahol a nemek közötti egyenlőség szemlélete az iskola mindennapjait és minden területét áthatja. Annak ellenére, hogy Magyarországon a téma politikai ellehetetlenítése és a genderelméletekkel szemben folytatott, nyíltan ellenséges propaganda miatt csak a viszonylag nagy autonómiával bíró elitgimnáziumok álltak szóba Rédaiékkal, még ezek a progresszívnek mondható iskolák is csak bronzérmesek lettek a mutató alapján, mivel még ezekben az intézményekben is inkább csak egy-egy lelkes tanár állt az ügy mellé, és nem az egész iskola. 

„Míg ez a többi országban jól működött, nálunk nagy sértődés lett belőle, mert nem azt értették ki belőle, hogy miben kéne fejlődniük, hanem azt, hogy nem elég jók valamiben” – mondta Rédai. „A gendertudatosság tulajdonképpen azt jelenti, hogy az iskola tudatában van annak, hogy a nemek közötti megkülönböztetés az intézmények szintjén is jelen van, ami káros hatásokkal van a diákokra. Ez nemcsak arra vonatkozik, hogy a tantárgyakban hogyan reprezentálódnak a nők, vagy mondjuk a szöveges feladatok és az ábrák milyen módon ábrázolják őket, hanem arra is, hogy amikor ötödiktől hetedikig utálják egymást a lányok és a fiúk, akkor a tanár például mennyit tesz azért, hogy keverje a csoportokat. Vagy például mindhárom iskolában kiderült, hogy az udvari focipályát csak a fiúk használják, pedig van pár lány, aki szintén szeretne ott focizni, de őket sosem engedik a pályára.”

Angliában nincs antigender propaganda, de van szexizmus az iskolákban, Olaszországban van genderellenes propaganda, de az egyes iskolák elég szabadok ahhoz, hogy ellenálljanak

Nagy-Britanniában genderügyben egyértelmű a politikai kommunikáció, a nemek közötti egyenlőség a tanterv része, nincs genderellenes propaganda, és az egész iskolára kiterjedő megközelítés is sokkal inkább a mainstream oktatás része. Ennek ellenére a „kutatás kiábrándító képet mutatott a modern és multikulturális Nagy-Britanniáról, ahol főleg a muzulmán lányokkal szemben megnyilvánuló rasszista és szexista ideológiák, a nemek szerinti egyenlőtlen munkamegosztás és az erőszak még mindig az iskolai gyakorlatok alapját képezik” – írta a könyvben Maria Tsouroufli, az angliai kutatási rész vezetője. 

Olaszországban - Magyarországhoz hasonlóan - nagyon erős az ellenállás a genderszemlélettel szemben, az oktatáspolitikának pedig nem része a nemek közötti sztereotípia csökkentése. A tankönyvek mai napig olyan szakmákban ábrázolják a nőket és a férfiakat, amik jószerivel már nem is léteznek vagy lassan kimúlnak, illetve a nőket szorgos háziasszonynak vagy elavult klisé szerinti anyaszerepben láttatják a tankönyvek – derül ki Valentina Guerrini tanulmányából. Viszont, szemben Magyarországgal, az olasz iskolák jóval szabadabbak és autonómabbak, ezért hiába tiltakoztak a kutatás során vallási vagy szülői szervezetek a projekt ellen, az iskolák autonóm módon kiálltak a nemek közötti egyenlőség politikája mellett, és nem kellett félniük attól, hogy a helyi oktatási hivataltól ne kapnának kellő támogatást a projekt végrehajtásához. „Eleve sokkal kreatívabbak és motiváltabbak voltak a projektben résztvevő olasz tanárok. Nálunk a nemek közötti egyenlőség ügye a századik problémája a szerencsétlen pedagógusnak, amikor munka után rohan délután magánórákat tartani, hogy meg tudjon valamiből élni” – mondta  Rédai.   

A szülőkre hárítják a felelősséget

„Bár nálunk minden adva volt ahhoz, hogy egy ennyire ellenséges politikai közegben és az autonómiájától megfosztott iskolarendszerben nehezen érjünk el eredményeket, attól, hogy a tanárok maguk is részt vettek az önértékelésben és a közös gondolkodásban, még nálunk is indultak el változások az iskolákban” – mondta Rédai. Hiába van valamennyi gendertudatosság abban a három hazai gimnáziumban, amely részt vett a projektben, Rédai ambivalensnek nevezte a pedagógusok nemek közötti egyenlőségről és sztereotípiákról alkotott véleményét. A kutató ezt azzal magyarázta, hogy ezek az iskolák nagyon liberális és individualista módon állnak a gyerekekhez: azt vallják, hogy ők mindenben a gyerekek választását támogatják, és nem érzik feladatuknak például a gyerekek pályaválasztási döntéseinek befolyásolását. „A szülőkre hárítják a felelősséget, hogy a gyerek onnan hozza a gendersztereotípiákat” – mondta Rédai. Erős bennük a neoliberális és individualista megközelítés, az az elképzelés, hogy »mi mindenben támogatunk téged, hogy az lehess, ami akarsz«, de ha a gyerek otthonról például azt hozza, hogy azért kell valaminek lennie, mert a lányoknak az jobban való, akkor azt nem kérdőjelezik meg a tanárok.” 

Ugyanezek a tanárok aztán a sokféleség nevében elfogadják azt is, hogy „a fiúk ilyenek, a lányok meg olyanok, »de ezzel nincs is semmi baj, mert így tökéletesen kiegészítik egymást«, mondják a tanárok. Ennek a szemléletnek az elfogadásával nemcsak a lányok vagy fiúk tantárgypreferenciáit fogadják el, hanem azt is, hogy a fiúk verekedősök, a lányok meg ezt tűrik, vagy hogy azért van nemi erőszak az iskolákban, mert a kamasz fiúk tesztoszteronbombaként rohangálnak az iskolában, és csak emiatt zaklatják a lányokat, »dehát a fiúk ilyenek, mint tudjuk. A lányoknak meg különben sem kéne úgy öltözniük, hogy mindenük kilátszik«” - idézte Rédai a pedagógusok tipikus magyarázatait. 


„A megkérdezett diákok pont olyan ambivalensek genderügyben, mint a tanáraik – mondta Rédai. – Hatalmas katyvasz van a fejekben, hogy erről az egészről mit is kéne gondolni.” Ezt a kutató azzal magyarázta, hogy egyfelől tényleg változik a világ és benne a nemi viszonyok és szerepek, másfelől van egy folyamatos mantra, hogy a nemi viszonyok igenis kötöttek, és a férfiak és a nők egymást kiegészítve alkotnak egy kerek egészet.  

A Qubit szerkesztősége azért dolgozik, hogy a magyar nyilvánosság hiteles, alapos és közérthető tudományos ismeretekhez jusson. Tesszük ezt politikamentesen, közszolgálati hevülettel, száznál több kutató és tudós bevonásával. Égető kérdések, dermesztő válságok és zavaros álhírek sűrűjében igyekszünk tartani a fáklyát immár havi bő hétszázezer olvasónknak. Cikkeink ingyen olvashatók, de nem ingyen készülnek. Segítsd a munkánkat!

Ha érdekelnek a nemi sztereotípiák és a szexuális nevelés nehézségei, és szívesen hallgatnád élőben a fentebb megszólaló Rédai Dorottyát, gyere el a következő Qubit Lájvra! Április 27-ei tudományos estünkön vezető magyar kutatók segítségével a homoszexualitás biológiai alapjait, evolúciós és genetikai hátterét fogjuk közösen átgondolni, különös figyelemmel a máig nyitott kérdésekre, majd bepillantunk társadalmi megítélésének hazai alakulásába és a szexuális felvilágosítás kapcsán a közoktatásban jelenleg kibontakozó morális pánik természetébe. A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött, a Fb-eseményt itt találod.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: