A csillagászok szerint az ősi galaxisban különösen masszív és forró csillagok találhatók, amik annyira felhevítik a körülöttük lévő gázt, hogy az náluk is fényesebben világít.
A Porphyrion az egyik legnagyobb energiájú kozmikus esemény az ősrobbanás óta, ami rávilágít az univerzum kis és nagy struktúrái közötti bensőséges kapcsolatra – mondta a Qubitnek a kutatás vezetője.
Egy friss kutatás szerint egyáltalán nem garantált a Tejútrendszer és az Androméda-galaxis összeolvadása. De ha meg is történik, nem 5, hanem 8 milliárd év múlva várható.
Ahhoz, hogy megmérjük, milyen messze vannak tőlünk a csillagok, minden hétköznapi berögződést el kell felejtenünk, és Einstein nyomdokaiba kell lépnünk, mondja Szabó Róbert, a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének vezetője, akivel a Naprendszerünktől a legtávolabbi galaxisokig kalandoztunk.
Egy nemzetközi kutatócsoport öt csillaghalmazt talált a James Webb űrtávcsővel egy hihetetlenül távoli galaxisban, amit egy kozmikus nagyítólencsének hála 13,3 milliárd évvel ezelőtti formájában látunk.
A rekorddöntő kvazár fekete lyuka elképesztő gyorsasággal növekszik, de attól nem kell tartani, hogy minket is beszippant – a Naprendszerünknél is nagyobb objektum több mint 20 milliárd fényévre van tőlünk.
A Tienkung űrállomás fedélzetén június óta terem saláta, augusztus óta pedig koktélparadicsomot és újhagymát is nevelnek. A növénytermesztés az oxigéntermelés és az élelmezés miatt is kulcsfontosságú a jövő űrmisszióiban.
A 2021-es nagy erősségű napkitörés utáni mérések eredményeit elemezve a nemzetközi kutatócsoport megállapította, hogy eltérő mértékben észlelhetők a kitörés hatásai a Földön, a Holdon és a Marson is.
Az NGC 2082 spirálgalaxis rádiócsillagászati megfigyelésekor talált, ismeretlen eredetű objektum viszonylag nagy mennyiségben bocsát ki rádióhullámokat, és a tudósok szerint kvazár, rádiógalaxis vagy aktív galaxismag lehet.
Fehér törpecsillagok, vörös óriások, galaxishalmazok és szupernóva-maradványok – az univerzum legkülönbözőbb és legnagyobb objektumai is bocsátanak ki fényt és energiát, és a NASA most megmutatja, hogyan.
Michael Faraday 1825-ben alapította meg a karácsonyi tudományos előadássorozat hagyományát a westminsteri Royal Institutionben; a valaha volt talán legkedveltebb kozmológus ismeretterjesztő, Carl Sagan 1977-ben került sorra. Ebben az időben indultak a Voyager-szondák felfedezni a Naprendszer külső területeit, amikor még egyetlen exobolygót sem ismertek.
Még a legzseniálisabb tudósokon is kifogott eddig a feladat, de amerikai kutatók végre megoldották: a világegyetem 31,5 százaléka anyag és energia, a fennmaradó 68,5 százalék pedig olyan sötét anyag, aminek a működését még a csillagászok sem értik teljesen.