Az előzmény nélküli, visszatérő rémálmok kialakulóban lévő Parkinson-kórra is utalhatnak

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

A tudomány jelenlegi állása szerint a világszerte a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegségnek tartott Parkinson-kórt genetikai és környezeti tényezők sajátos együttállása alakítja ki. Az is ismert, hogy a férfiaknál gyakrabban előforduló, általában a 60. életév betöltése után jelentkező, a mozgások lelassulásával (bradikinézia), az izmok feszességével (rigiditás) és remegéssel (tremor) járó tünetegyüttes kiváltó oka a mozgásért felelős fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődésének csökkenése.

A Parkinson-kór első tünetei általában a mozgás koordinációjának – többnyire csak a jobb vagy a baloldali végtagokon észlelhető – zavarai. De a diagnoszták utólag az olyan pszichés problémákat is az előjelek közé sorolják, mint az alvászavarok, a depresszió vagy a szorongás. 

Az általában már csak az előrehaladott állapotban felismert korai jelek megjelenését követő 5-10 évben aztán egyre több olyan tünet jelentkezik, amelyek drasztikusan rontják az életminőséget. A mozgás- és egyensúlyzavarok az elesésekig fokozódnak, rohamosan csökkennek a verbális és nonverbális, valamint az írásos kommunikációs képességek, ezzel párhuzamosan minden fronton hanyatlik a memória, miközben a kimerültségre panaszkodó páciens egyre súlyosbodó depressziótól szenved.

Álomfejtés

Bár a Parkinson-kórt ma a nem gyógyítható kategóriába sorolja a szakirodalom, a neurológusok konszenzusos véleménye szerint a már diagnosztizált páciensek életminőségén gyógyszeres és más kiegészítő terápiákkal, életmódváltoztatással jelentősen lehet javítani. Leginkább ebben az esetben is akkor, ha sikerül a lehető legkorábban felismerni, és már a kezdeti stádiumtól kezelni a betegséget.

A Lancet Discovery Science folyóiratban június 8-án jelent meg az a tanulmány, amelynek klinikai neurológus szerzője azt állítja, hogy nagy valószínűséggel megtalálta a Parkinson-kór kialakulásának egyik legelső jelét. 

Az eredményről a Conversation oldalán beszámoló Abidemi Otaiku, a Birminghami Egyetem klinikájának kutatóorvosa szerint a parkinsonos páciensek jelentős része, egyes kutatások alapján akár 78 százaléka szenved a visszatérő rémálmoktól – a definíciója szerint ez olyan nyomasztó, rossz álom, amelyből csak az azonnali ébredés szabadítja meg álmodóját.

Otaiku egy korábbi, 2021-ben összegzett kutatásában már arra jutott, hogy azoknál az újonnan diagnosztizált Parkinson-kóros embereknél, akiknek rendszeresen visszatérő agresszív és/vagy akciódús álmaik vannak, a diagnózist követő években gyorsabban hanyatlik az állapota, mint azoknál, akiknek nyugalmasnak, kellemesnek, de semmiképpen sem nyomasztónak mondható az álma. A kutatóorvos klinikai praxisa azonban nem volt elég reprezentatív ahhoz, hogy tapasztalataiból érvényes következtetéseket vonhasson le. 

A most publikált eredményekhez, mint írja, egy olyan terjedelmes adatbázist elemzett, amely 3818 idős, egyedülálló amerikai férfi általános kórtörténetét tartalmazza, hosszú évek minden egyes napjának történéseit, köztük az alvás minőségét és a jó vagy rossz álmokat is regisztrálva. A több mint egy évtizeden át zajló követő vizsgálatsorozatból kiderült, hogy akik a vizsgálat kezdetén gyakori, hetente legalább egyszeri rossz álmokról számoltak be, kétszer nagyobb valószínűséggel betegedtek meg, mint azok, akiknek ennél ritkábban voltak rémálmaik. „Az ilyen diagnózisok jelentős része a vizsgálat első öt évében történt. Ebben az időszakban a gyakori rossz álmokat átélő pácienseknél háromszor vagy még ennél is nagyobb valószínűséggel alakult ki Parkinson-kór” – írja Otaiku.

Segítő előjelek 

A neurológus szerint ezek az eredmények arra utalnak, hogy azok az idősebb felnőttek, akiknél Parkinson-kórt diagnosztizálnak, már jó pár évvel a jellegzetes tünetek megjelenése előtt rendszeresen rosszakat álmodnak. A végtagokon jelentkező remegés, az izommerevség és a mozgás kóros lassulásának hármassága mellett Otaiku szerint érdemes volna a rémálmokat is a jellemző tünetek közé sorolni – fenntartva annak a lehetőségét, hogy az ilyen álmok önmagukban egyáltalán nem jelentik azt, hogy az illető a későbbiekben parkinsonos lesz. 

„Az adatbázisban szereplő 368, gyakori rossz álomról beszámoló amerikai férfi közül csak 16-nál alakult ki a betegség, vagyis a legtöbb ember, akinek gyakoriak a rossz álmai, valószínűleg soha nem lesz Parkinson-kóros” – írja a klinikai neurológus.
Otaiku szerint ugyanakkor fontos annak tudatosítása, hogy a heti vagy akár napi rendszerességgel jelentkező rémálmok, különösen akkor, ha csak idősebb korban kezdik el nyomasztani elszenvedőjüket, a Parkinson-kór korai jelzői lehetnek. A felismerés így korábbi diagnózishoz és még idejekorán megkezdett terápiához vezethet. 

A Birminghami Egyetem kutatóorvosa azt tervezi, hogy a következőkben elektroenkefalográfiával (EEG, az agyhullámok mérésére szolgáló technika) vizsgálja meg munkatársaival a parkinsonos páciensek álmainak biológiai hátterét. Szerinte ez segíthet olyan diagnosztikai eljárások és terápiák kidolgozásában, amelyekkel a rémálmok mellett a Parkinson-kór kialakulása, súlyosbodása is megakadályozható, vagy legalábbis hatékonyan lassítható az idegrendszer visszafordíthatatlan degeneratív elváltozása. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: