Izraeli kutatók szerint a nagyon hasonló testszag lehet a magyarázat arra, ha két ember kölcsönösen vonzódik egymáshoz

A politikusokat tényekkel kell szembesíteni. A tudomány tényeket gyárt. Segíts minél többet publikálni belőlük!

Izraeli kutatók arra voltak kíváncsiak, mi okozza, hogy bizonyos emberek között megvan a „kémia” (vonzalom, angolul chemistry), míg mások a közös érdeklődés, azonos körülmények és egy rakás hasonlóság ellenére sem barátkoznak össze. A Science Advances folyóiratban múlt pénteken közzétett tanulmány szerint az emberi szaglás alapvetően befolyásolja, kit találunk első látásra szimpatikusnak és kivel fogunk barátkozni: a kutatás eredményei szerint sokkal valószínűbb, hogy azok, akiknek hasonló a természetes testszaguk, jól kijönnek majd egymással, mint akiknek nem.

Inban Ravreby, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint az emlősök állandóan szagolgatják magukat és a többi faj képviselőjét – ennek alapján döntik el, ki barát, és ki ellenség. A kutatócsoport ezért azt vizsgálta meg, hogy az embereknél a barátságok kialakulásában szerepet játszhat-e a testszag. Konkrétabban azt a feltevést próbálrák ellenőrizni, hogy az ember tudat alatt megbecsüli-e, mennyire hasonlít a testszaga másokéhoz, és ha csak tudat alatt is, de dönthet-e ennek alapján a kompatibilitásról.

Szagmintagyűjtés és az elektronikus orr

A kutatók ezt úgy vizsgálták meg, hogy szagmintákat gyűjtöttek olyan azonos nemű, egymással nem romantikus, hanem baráti kapcsolatban álló, 22-39 éves kor közötti pároktól, akik úgy írták le kapcsolatukat, hogy első látásra szimpatikus volt nekik a másik, és a barátság érzése még azelőtt kialakult náluk, hogy bármit tudtak volna a másikról. A szigorú beválogatási kritériumaik alapján a kutatók 20 ilyen párt találtak.

A szagmintákat szintén szigorú feltételek mellett gyűjtötték, hogy megakadályozzák a külső tényezők befolyásoló hatásait. A résztvevőknek kerülniük kellett a csípős, szúrós szagú ételeket, alváskor a kutatók által erre a célra előkészített, tiszta gyapjú pólót kellett felvenniük, és nem aludhattak együtt partnereikkel és háziállataikkal. A később begyűjtött pólókat aztán egy elektronikus orrnak nevezett kémiai érzékelővel vizsgálták meg, és végül arra jutottak, hogy azoknak a barátoknak a szagmintái, akiknél „megvolt a kémia”, statisztikailag nagyobb arányban hasonlítottak egymásra, mint azoké, akik nem voltak barátok. 

Az elektronikus orr eredményeinek értékelésére a kutatócsoport olyan alanyokat is toborzott, akiknek az volt a feladatuk, hogy három szagmintából megállapítsák, kik barátok, és ki a kakukktojás. Ezek a kísérletek megerősítették az elektronikus orr eredményeit.

Tudatalatti szagmintavétel

Egy további kísérletben azt a magyarázatot igyekeztek kizárni, hogy azok, akik barátok, hasonló ételeket esznek és sok időt töltenek együtt, tehát a testszaguk hasonlítani fog egymáséra. Emiatt a kutatók megcizsgálták, hogy a szaglás képes lehet-e előre jelezni, hogy két ember között meglesz-e az a bizonyos kémia. Tizenhét ismeretlent kértek meg arra, hogy álljanak egymástól fél méterre, és két percig utánozzák egymás kézmozdulatait anélkül, hogy beszélnének a másikhoz. Ez elegendő időt adott nekik ahhoz, hogy tudat alatt letapogassák a másik szagmintáját. Az elektronikus orr a testszagok hasonlósága alapján az esetek 77 százalékában képes volt előrejelezni, kik hangolódtak azonnal egymásra, és 68 százalékban találta el azt, amikor a felek azt mondták, hogy nem volt meg a kémia.

Bár a kutatást meglehetősen kis mintán végezték, ezért nem lehet messzemenő következtetéseket levonni belőle, és más szárazföldi emlősökhöz képest az emberek komplex nyelvi jeleket használnak az interakcióra, így a testszag hatásai valószínűleg a laboratóriumi körülmények között felértékelődtek, a kutatók mégis azt gondolják, hogy eredményeik arra utalnak, hogy ebben is hasonlóbbak lehetünk a többi emlőshöz, mint amennyire gondoljuk. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: