A magyarok több mint harmada elégedetlen a demokrácia állapotával
Ami a politikai aktivizmusra való hajlandóságot illeti, a magyarok 32 európai ország között az utolsó helyen állnak, miközben az ország lakosainak 36,7 százaléka elégedetlen a demokrácia állapotával. Az egyes országok kormányai ugyanakkor sok esetben nem tudják, vagy nem veszik figyelembe, mit gondolnak szavazóik a világról és benne saját országuk hivatalos politikájáról – ezek voltak annak a nagyszabású európai kutatásnak a legfontosabb megállapításai, amelynek eredményeit tegnap ismertették Budapesten.
„Az új szakpolitikák kialakításakor korábban a kormányok nem voltak tisztában a polgárok preferenciáival és igényeivel. Az európai kormányok számára most már rendelkezésre áll egy olyan forrás, amellyel ellensúlyozni tudják ezt a tudatlanságot." A forrás nem más, mint az Európai Társadalmi Felmérés (European Social Survey - ESS), az idézet pedig Sir Roger Jowelltől, az ESS társalapítójától származik, akit egy csütörtöki konferencián Rory Fitzgerald, az ESS igazgatója idézett előadásában. A Társadalomtudományi Kutatóközpont nemzetközi konferenciája az Európai társadalmak zűrzavaros időkben – pillanatképek az ESS felmérésből címmel a 2001 óta az Európai Bizottság kezdeményezésére létrejött nemzetközi kutatás 9. körének adataiból feldolgozott elemzéseket mutatta be.
Az Európai Társadalmi Felmérés kétévente vizsgálja az Európa különböző országaiban élő polgárok demográfiai és társadalmi állapotát, az emberek politikai és közéleti preferenciáit és társadalmi attitűdjeit, illetve azt, hogy milyen értékek befolyásolják cselekvéseiket. Olyan ügyekben kérdezik meg az embereket, mint a klímaváltozás, az energiapolitika, a digitalizáció, a személyes jóllét, a demokrácia értelmezése, és mérik a migrációval, az idősödéssel vagy a jóléti állammal kapcsolatos attitűdjeiket. A most 10. körénél tartó felmérésben, amiben 32 európai ország vett részt, Magyarország 2001 óta, a kezdetektől folyamatosan szerepel. Az ESS adataihoz bárki hozzáférhet: a világon több mint 200 ezer, de Magyarországon is 2500-nál több regisztrált felhasználó böngészi az adatait.
„AZ ESS adataiból készült tudományos műveknek tud direkt hatásuk is lenni a politikára – mondta tegnap a Qubit kérdésére Rory Fitzgerald, az ESS igazgatója. – Például nálunk Angliában az ESS eredményeire alapozva hoztak döntéseket az életkor alapján való megkülönböztetéssel (ageism) kapcsolatban. Portugáliában meg a bírók képzésébe vettek bele olyan témákat, amik az ESS eredményei alapján kerültek felszínre”.
Fitzgerald Magyarországot negatív példaként említette abból a szempontból, hogy a politikusok mennyire nem használják döntéshozatalukban az ESS magyar eredményeit, de például a klímaváltozással kapcsolatban is úgy látja, hogy az egyes kormányok még mindig szkeptikusak abból a szempontból, hogy az mennyire foglalkoztatja a közvéleményt, így a jelenség a döntéseikben sem játszik túl sok szerepet: „Múlt héten például a Balkánon voltam, és egy előadást hallgattam arról, hogy a balkáni országok miként kezelik a klímaváltozást, de egy szó nem hangzott el benne a közvélemény klímával kapcsolatos percepciójáról.” Arra a kérdésre, hogy vannak-e olyan országok, amelyeknek kormányai nem túl lelkesek, hogy a polgáraik véleményéről mindenféle kiderül, Fitzgerald Oroszországot emelte ki példaként. „De azért voltak más országok is, amelyek nem akartak ennek az ügynek nagy feneket keríteni”.
Akinek jó munkája van, elégedettebb
„A mai társadalmakat kirakós játéknak is tekinthetjük, ahol néha viszonylag egyszerű, máskor bonyolultabb a darabok integrálása a munka- és társadalmi struktúrákba – kezdte az oktatással és a munkaerő-piaci kihívásokról szóló előadását Manuela Bonacci, az olasz Nemzeti Közpolitikai Elemző Intézet (L’Istituto Nazionale per l’Analisi delle Politiche Pubbliche) elemzője. – Ahhoz, hogy az elmúlt két évben tapasztalt világjárvány okozta bonyolult helyzethez vagy az Európát etikai és gazdasági szempontból is sújtó háborúhoz alkalmazkodni lehessen, Bonacci szerint fontos megnézni, hogy mennyire elégedettek az élettel és a demokráciával Európa polgárai, mivel szerinte azok sokkal elégedettebbek az országukkal, akiknek jó munkájuk van. Magyarország egyébként ebből a szempontból az inkább elégedetlen országok közé tartozik: nálunk az emberek közel 37 százaléka elégedetlen a demokrácia állapotával. Ahhoz, folytatta Bonacci, hogy az emberek olyan végzettséghez és olyan munkákhoz jussanak, amilyet szeretnének, a folyamatosan változó munkaerőpiaci kihívások miatt a felnőttképzést kellene erősíteni. Magyarország ebből a szempontból nagyon rosszul teljesít, derült ki az adatokból: a vizsgált országok közül egyedül Bulgáriát megelőzve az utolsó helyen állunk.
A politikai aktivizmus mértékét tekintve utolsók vagyunk Európában
„Ha az embereknek lehetőségük van arra, hogy a véleményüket kifejezhessék, a hangjukat hallathassák, akkor a politikai részvétel lehetősége hozzájárulhat a politikával szembeni bizalomhoz és akár a kormányzattal való elégedettséghez – mondta előadásában Julia Trautendorfer, a linzi Johannes Kepler és a bécsi Közgazdaságtudományi és Üzleti Egyetem kutatója Szerinte összefüggés van a között, ha valaki a politika intézményesített formáiban részt vesz, például párttag, politikai akciócsoportokban vagy kampányokban szerepel, és a között, hogy elégedett a kormányzattal. Ezzel szemben a nem intézményesített (vagy az elitet megkérdőjelező) politikai részvétel, például sztrájkokban, bojkottban vagy tüntetéseken való részvétel, ami akár fokozhatja is a politikai instabilitást, csökkenti a kormánnyal való elégedettséget. Trautendorfer és kutatótársai azt találták, hogy azok, akik úgy látják, hogy a kormányuk átláthatóan működik, és nem vesznek részt sztrájk típusú politikai aktivitásban, általában elégedettebbek a kormányaikkal, míg az intézményesített politikai részvétel meg nem feltétlenül vezet a kormánnyal való növekvő elégedettséghez, mint ahogy azt a kutatók várták. Egy közeli példa: Magyarország az utolsó helyen végzett a vizsgált országok közül mind az intézményes, mind a nem intézményes politikai részvételi arányban.
Kelet-Európában sokkal kevésbé gondolnak mást az igazságosságról a baloldaliak és a jobboldaliak, mint Nyugat-Európában
Az egyik kutatásban négyfokú skálán kellett megmondaniuk a válaszadóknak, hogy az alábbi igazságossággal kapcsolatos állításokkal egyáltalán nem vagy teljesen egyetértenek-e:
- Egyenlőségről szóló állítás: „Egy társadalom akkor igazságos, ha a jövedelem és a vagyon egyenlően oszlik meg minden ember között."
- Szükségletről szóló állítás: „Egy társadalom akkor igazságos, ha gondoskodik azokról, akik szegények és rászorulók, függetlenül attól, hogy mit adnak vissza a társadalomnak."
- Érdem alapú igazságosságról szóló állítás: „Egy társadalom akkor igazságos, ha a keményen dolgozó emberek többet keresnek, mint mások."
- Jogosultságról szóló állítás: „Egy társadalom akkor igazságos, ha a magas társadalmi státuszú családokból származó emberek megőrizhetik kiváltságaikat az életben."
A négy igazságossági normát Alice Ramos a Lisszaboni Egyetem kutatója vizsgálta, és azt találta, hogy a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali támogatók élesen ellentétes nézeteket vallanak többek között a szociális jólét, a gazdasági egyenlőség, a faji egyenlőség, a nők jogai vagy a szexuális szabadság kérdéseiben, valamint abban is, hogy milyen mértékben vállalják a populista attitűdöket. Az ESS eredményei azt mutatják, hogy a szélsőjobboldali támogatók nemcsak a szélsőbaloldaliaktól különböznek szignifikánsan, hanem a politikai spektrum mentén elhelyezkedő többi politikai orientációtól is. A szélsőjobboldalt támogatók a többi válaszadókhoz képest nagyobb mértékben támogatják a meritokrácia és a jogosultság normáit, és kevésbé értenek egyet a szükségletre és az egyenlőségre épülő normákkal.
Az előadás legérdekesebb megállapítása az volt, hogy míg Kelet-Európában 12 százalék a szélsőjobbos ideológiát vallók aránya, szemben Nyugat- és Dél-Európa országainak 4-4,5 százalékával, ebben a régióban sokkal kisebb különbséget mértek a jobb- és baloldali beállítódású emberek között az igazságossági normákkal kapcsolatban, mint a nyugati és a dél-európai államok polgárai esetében. A nyugati és déli államokban a szélsőjobbosok a szélsőbalosokhoz képest sokkal kevésbé egyenlőségpártiak, és kevésbé fogadják el, hogy segíteni kell a rászorulókat, a privilégiumok megőrzését és az érdemalapú támogatást viszont a jobbosok sokkal inkább elfogadják a balosokhoz képest. Kelet-Európában teljesen más a helyzet: az egyenlőség kivételével minden dimenzió a jobboldal irányába erősödik.
Az európai társadalmak fejlődését az elmúlt évtizedekben két fontos tendencia jellemezte: a növekvő társadalmi egyenlőtlenség és a populista pártok iránti növekvő szavazókedv. Ligita Sarkute, a litván Vytautas Magnus Egyetem és Algis Krupavicius, a szintén litván Mykolas Romeris Egyetem kutatói azt találták, hogy a populista pártok támogatói feltehetően nélkülözőbbnek érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy a társadalom más csoportjaihoz képest kevesebbet kapnak, mint amennyit megérdemelnek, és nincsenek meggyőződve arról, hogy a politikai vezetők igazságos döntéseket hoznak a társadalmi újraelosztás során.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: