A James Webb űrtávcső (JWST) nemcsak az első mélyűr-felvételeivel örvendezteti meg azokat, akik már legalább a tavaly decemberi indítása, de akár a projekt 1999-es kezdete óta várnak a valaha volt legnagyobb, legfejlettebb és legdrágább űrteleszkóp tudományos eredményeire.

A JWST érzékeny infravörös spektrográfjaival képes megállapítani a csillagokból érkező és a Földhöz hasonló méretű exobolygók légkörén átszűrődő fény színképét, amiből kiderülhet, hogy milyen gázok és molekulák alkotják az adott bolygó légkörét.

Elsőként a Tejútrendszer több mint 5000, már azonosított exobolygóinak egyikét, a WASP-96b nevűt vizsgálta, amely nagyjából 1150 fényévre található a déli égbolton, a Phoenix csillagképben. A bolygó a gázóriások egy olyan típusát képviseli, amelynek a mi Naprendszerünkben nincs megfelelője: a Jupiter tömegének kevesebb mint felével, átmérőjének viszont 1,2-szeresével rendelkezik, és 1000 Fahrenheitnél (vagyis 537 Celsius-foknál) nagyobb hőmérsékletével lényegesen forróbb is. A WASP-96b nagyon közel kering a Naphoz hasonló csillagához, és 3,5 földi naponként tesz meg egy kört.

A JWST műszereivel minden korábbinál részletesebb képet tudott alkotni a bolygó légköréről: a víz egyértelmű jeleit, a ködösségre utaló jeleket és olyan felhőkre utaló bizonyítékokat talált, amelyekről a korábbi megfigyelések alapján úgy gondolták, hogy nem léteznek.

A megfigyelés, amely a pontos fényhullámhosszak fényességének apró csökkenései alapján mutatja ki a meghatározott gázmolekulák jelenlétét, az eddigi legrészletesebb ilyen jellegű megfigyelés, és egyben bizonyítja a JWST példátlan képességét a több száz vagy ezer fényévre található objektumok légkörének elemzésére.

Legelőször 2013-ban sikerült egyértelműen vizet észlelni exobolygó légkörében, de a Hubble akkori mérései még sehol sem voltak a James Webb űrtávcső fejlettségéhez képest, vagyis a JWST óriási előrelépést jelent a Földön túli, potenciálisan lakható bolygók jellemzésére irányuló kutatásban.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás