„Bármi történik a környezetben, ami ismétlődik, mondjuk minden második autó piros az úton, azt az agy meg tudja tanulni, akár úgy is, hogy tudatos tudásunk nincs róla” – kezdi a prediktív, vagyis a jövőbeli eseményeket megjósolni igyekvő agyról a tudomány eszközeivel végzett kutatási eredmények ismertetését Németh Dezső kognitív pszichológus. Ez korántsem jelenti, hogy az agy előre látná a jövőt, hacsak nincs folyamatos – tudatos szintre többnyire egyáltalán nem emelkedő – tapasztalata a jövőbe vezető út során. Az ELTE-PPK és az ELKH-TTK közös, Emlékezet, nyelv és idegtudomány kutatócsoportját vezető Németh és tudóscsapata az agy afféle alapprogramja, a statisztikai tanulás működését és a mindennapokra gyakorolt hatását vizsgálja, a Qubit csapata a budapesti Damjanich utcai kutatólaboratóriumukban forgatott.

A megerősítés nélkül, tudat alatt zajló agyi folyamatnak, a statisztikai tanulásnak kulcsszerepe van az anyanyelv elsajátításában, a készségek tanulásában, de a szokások, köztük a rossz szokások kialakulásában is. Németh és kutatócsoportja a statisztikai tanulás szerepét egyaránt vizsgálják az átlagos fejlődésű gyerekek intézményes oktatásában, a sajátos nevelési igényű, például Tourette-szindrómával vagy autizmus spektrumzavarral élő gyerekek iskolai integrációjában, a viselkedéses függőségekben, például az önmagukat kizsákmányoló kóros munkamániában szenvedők életvitelében, valamint az időskori szellemi hanyatlásban vagy a sztróktúlélők rehabilitációjában. Cikkünkben azt is kifejtették, hogy miközben az agy a semmiből természetesen nem tudja megjósolni a jövőt, senki nem képes rég nem látott hozzátartozói halálát „megérezni”, arra viszont nagyon is alkalmas az állandóan megfigyelő, összefüggéseket elraktározó emberi agy, hogy „megtanulja a színeket, a szagokat, a szem pupillatágulásainak a mértékét, a hang rezonanciáját, és még rengeteg minden mást. Ezeket nap mint nap feldolgozza, és ha egyszerre csak változást észlel, más egy kicsit a hangmoduláció vagy a pupilla, azonnal jelet küld. Ez nem tudatos észlelés, de attól még történik.”

Az Emlékezet, nyelv és idegtudomány kutatócsoport alapkutatási vizsgálatai nem csak az agyi folyamatok leírását szolgálják: nem-invazív agyi stimulációs vizsgálataik arra is választ igyekeznek adni, hogy be lehet-e enyhe, az agyi működést nem károsító agyi elektromos vagy mágneses ingerléssel avatkozni az agy tanulási folyamataiba úgy, hogy a hátrányos agyi működésben javulás álljon be. A célorientált tanulás és a szokástanulás egyensúlyának a javításától a kognitív pszichológusok a nem túl távoli jövőben azt remélik, hogy segítheti az ismeretelsajátítás hatékonyságát, valamint az érintettek esetében csökkentheti az időskori szellemi hanyatlás vagy a sztrók maradványtüneteit, sőt, hozzájárulhat az agy áthuzalozásához, ami végső soron akár a függőségekben szenvedőket is segítheti a viselkedésük megváltoztatásában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: